Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a 18. századi Baranya megyei zsidóság foglalkozásáról és jövedelméről
RADNÓTI ILONA: ADATOK A 18. SZÁZADI BARANYA MEGYEI ZSIDÓSÁG FOGLALKOZÁSÁRÓL ÉS JÖVEDELMÉRŐL 73 zsidók is közreműködtek. Ilyen kiterjedt és jól szervezett tevékenység után az uradalomnak fizetett cenzus összege (a műhely létesítése és működtetése is uradalmi engedélyhez volt kötve) az ő esetében volt a legmagasabb: 45 forint. A többiek - 13 fő - által fizetett cenzus összege 5-30 forint között mozgott. A zsidóság foglalkozási struktúrájának legszembetűnőbb változása 1780-hoz képest a kettős foglalkozásúak megjelenése és elterjedése volt. Az összeírt 87 családfő közel negyede (24,1%) tartozott a kiegészítő foglalkozást is űzők közé. Egyidejűleg bővült a zsidók tevékenységi köre, tömegessé vált a különböző bérlemények működtetése. Ezzel magyarázható, hogy jelentősen (majd 20%kal) csökkent a zsidó lakosság körében a kizárólag kereskedéssel foglalkozók aránya, ilymódon ekkor már „csak" a baranyai zsidók kétharmada (66,7 %) biztosította családja számára a megélhetést. Nemcsak a kereskedők igyekeztek nagyobb biztonságot nyújtó kiegészítő foglalkozáshoz jutni, más foglalkozási csoportba tartozók is éltek ezzel a lehetőséggel. Eltérés a választott (és választható) második foglalkozásban mutatkozott. A kereskedők - a már említett szentlőrinci zsidó kivételével - különféle haszonvételeket béreltek, a többiek (egy saktert nem számítva) a kereskedelembe történő bekapcsolódást választották. A zsidó családok mintegy negyedét kitevő kettős foglalkozásúak a megye három járásában éltek, kettőben - a Hegyháti (38%) és Szentlőrinci (57,1%) járásban volt számottevő az arányuk. A legtöbb zsidó családot befogadó Baranyavári és a legkevesebb zsidót számláló Pécsi járásban egyetlen kiegészítő tevékenységet folytató családfőt sem írtak össze. Igen kevés volt a zsidó kézműves (6,9%), bár létszámuk és az általuk űzött mesterségek száma is gyarapodott. A megyében újszerű és egyedülálló volt Isac Jacob szentlőrinci kereskedő tevékenysége, aki az eladásra szánt textilfélék egy részét műhelyében állíttatta elő. A zsidó kereskedők által forgalmazott áruféleségek (különböző olcsó textilfélék, rövidáru, a paraszti gazdaságokban nélkülözhetetlen kötőfék és kantár) a nem túlságosan igényes, elsősorban falusi vevőkör szükségleteihez igazodtak. A nagyszámú házaló-bátyus kereskedő árukészletének értékét az összeírok mindössze néhány forintra becsülték. Mindez egyúttal a korabeli zsidó kereskedők tőkeszegénységét is bizonyítja. Fontos kiemelni, hogy az ekkor Baranyában élő zsidó kereskedők a mezőgazdasági termények közül csak bőr, dohány és méz felvásárlásával foglalkoztak, gabonafélékkel az összeírások tanúsága szerint nem kereskedtek. 1794 A baranyai zsidóság 1794-es számbavétele adókivetés céljából történt. A megyei összesítés járásonkénti bontásban - a Siklósi járás kivételével - lakóhelyük megjelölése nélkül sorolja fel a megyében élő családfőket. Az összeírok megnevezték az adózás alapját képező jövedelemforrásokat (kereskedés, vándorkereskedés, árenda, ipar, ingatlanok, állatok) és az azokból származó jövedelmek nagyságát is feltüntették. A kereskedőket (mercator) jövedelemnagyságuk alapján osztályokba sorolták: I. osztály: 1000 forint feletti jövedelem II. osztály: 500-1000 forint jövedelem III. osztály: 500 forint alatti jövedelem A bérlők esetében feljegyezték a bérlet tárgyát, az iparból jövedelemhez jutóknál a mesterséget. A megyében az összeírás tanúsága szerint 121 zsidó család lakott. Más forrásból ismerjük, hogy a Siklósi járásban is élt, Old községben egy zsidó család 9 . Ezt is figyelembe véve 1794-ben Baranyában 122 család talált lakóhelyet. (Az 1794. évre vonatkozó táblázatok a 122 család adataival készültek.) A legtöbben (36 család) a Hegyháti járásban telepedtek le és alig valamivel kevesebben (34 család) laktak a Baranyavári járás területén. A harmadik legnépesebb járás a Szentlőrinci (29 család) volt. A Mohácsi járásban 18, a Pécsiben mindössze 4, a Siklósi járás területén - a már említett - egyetlen család élt. A baranyai zsidóság 1794-es foglalkozási tagolódására az egyoldalúság maradt a jellemző. Annak ellenére, hogy 1781-hez képest 40,2%-kal több család élt a megyében, a fő foglalkozási csoportok arányában alapvető változás nem következett be (3. táblázat). A zsidók 68,9%-a (83 fő) a kereskedelemben tevékenykedett (az összeírásban külön-külön szereplő kereskedőket és vándorkereskedőket egyaránt ideértve). Meghatározó többségük (71,1%) vándorkereskedőként került összeírásra, ami ugyanúgy jelenthetett mezőgazdasági termékeket felvásárló vagy olcsóbb áruféleségekkel házaló, falvakat járó bátyus kereskedőket. A Pécsi járásban a zsidó családfők mindegyike, a Szentlőrinciben több mint fele (55,1%), a Baranyavári, Hegyháti, Mohácsi járásban több mint 40%-uk ilyen tevékenységet folytatott. A vélhetően vásárokat is felkereső boltos kereskedők (mercator) jóval kevesebben (24 fő) voltak a megyében. Megoszlásuk a járások között igen egyenetlenül alakult. Az összeírtak fele (12 fő) a Baranyavári, hat kereskedő a Hegyháti, öt a Mohácsi, egy pedig a Szentlőrinci járásban működött. A Pécsi és a Siklósi járás területén egyetlen ilyen jellegű kereskedést folytató családfő sem volt.
