Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Régészet - Török Gyula: Avar kori lovasok Solymáron
56 Л JANUS PANNONIUS МГ /.KUM FVKÓNYVK 4D UWi Az egymás közelében eltemetett lovasok felszerelésében - az egyezések ellenére - megfigyelhető némi különbség. Mindkét iovassírban volt szolőszemcsüngoju fülbevaló-pár (vö. 2. ábra), de a 20. sírból valókat bronz lánc kapcsolta össze (3. ábra), ami szokatlan egy férfi esetében 6 . A 20. sírban talált préselt övdíszek (I. t. 2-6.) könnyűek; díszítésük stilizált kettős madáralak 7 . A nagyszíjvég (I. t. 12-13.) ékkőrekesz utánzattal készült 8 , a kisszíjvégek (I. t. 8-11.) vékonyak 9 - az egyik pontmotívumos, négy szirmú virágdíszítéssel 10 ; a három másik pedig préselt geometrikus mintázatú. A ruhát átfogó övön kívül egy fel nem csatolt öv is volt (I. t. 14-20.) az elhunyt mellett". Négyszögű övdíszein stilizált madáralakok sematikus vonalai ismerhetők fel 12 . A 25. sírban a bronz övcsat (V. t. 3.) bizánci típusú 13 ; a gerincveret (V. t. 9.) szíjfonat díszítésű és karéjos tagolású 14 . A veretek (V. t. 4-8, 10-14.) háromkaréjosak 15 , a nagyszíjvég 16 (V. t. 17.) és kisszíjvégek 17 (V. t. 15-16.) köpűs szárúak és háromkaréjos végződésűek. A négy közepes nagyságú mellékszíjvég (V. t. 19-22.) virágszirom díszű 18 . A 20. sírban kard is volt (IV. t. 1.); ez rövid, széles pengéjű, íves markolatú és bronz markolatvédő pánttal készült; nem illik egy lovas felszerelésébe. Az avar megszállók idején ugyanis a koreai típusú kardok 19 , majd azok utánzatai 20 és a nagy, nehéz gepida kardok 21 ezt követően pedig az egyélű, keskeny pengéjű kardok 22 voltak használatban. Az ívesen széles végű reflexíj (II. t. 6-11.) - amely típusában elüt a korábbi időszak keskeny 23 illetve kissé szélesedő végű 24 csont- és agancslemezes íjaitól -, már önmagában is mutatós külsejével megkülönböztető szerepet fejezhetett ki. A sírban mért hossza 129 cm volt 25 . A solymári 25. sírban talált reflexíj (VII. t. 2-3.) csak kissé szélesedő végű 26 , s a jelek szerint sírbatételkor eltörték. A 20. sírba négy darab háromélű nyilat helyeztek (V. t. 5-7.), három közülük hegyes (az egyik elporladóban); egy pedig tompa, vágott hegyű típus 27 . A nyílvesszők bőrtegezben lehettek, ezt mutatják a szíjnyílásos akasztókampó (V. t. 8.) 28 és a lyuksorral díszített csont merevítő pálcák (II. t. 14.) 29 . A 25. sírban csak három nyílhegyet találtunk (VII. t. 5-7.), a korhadó anyagú tegezre már semmi jel nem utalt. Tűzgyújtáshoz szükséges felszereléséből a 20. sírban visszahajló karú csiholóvas (II. t. 5.) és egy kovakő (II. t. 3.), míg a 25. sírban csak kovakő volt. A 20. sírban vas tű vagy ár (II. t. 4.), a 25. sírban bőrvarró bronz tű (VI. t. 11.) volt, amely a környékbeli őskori hulladékból 30 kerülhetett a sírba; esetleg talált és felhasznált tárgy lehetett. A solymári két paripa felszerelése éppúgy különbözött egymástól, mint a lovasoké. A 20. sírból való pofaszorítós zabla 31 a karikákkal együtt (II. t. 13.) a ló könnyebb fékentartására volt alkalmas, míg a 25. sírból való egyszerű zabla (VII. t. I.) 32 nagyobb ügyességet kívánt a lovastól. Mindkét zablatípus gyakori az avar kori lovassírokban 3 '. A 20. sírból való kengyelek (IV. t. 3-4.) csaknem egyenes talpúak 34 , könnyű be- és kilépést biztosítók, puhatalpú lábbelihez is megfelelőek. A 25. sírból előkerült kengyelek (VII. t. 9-10.) domború íves oldalai túlnyúlnak a felmagasított talprészen 35 , így keménytalpú lábbelihez (csizma) is alkalmasak. A 20. sír széles lószerszám szíjait dombomra préselt, aranyfóliával bevont, fonatmintás könnyű falerák (III. t. 1-7.) díszítették 36 ; a keskeny szíjak díszei (III. t. 11-34.) négyszög alapú domború díszek kacsos mintázattal 37 . A ló szügyének megfelelő helyein aranyfóliával bevont háromkaréjos, dombomra préselt szíjdíszek (III. t. 8-10.) voltak 38 , ezek ismertek a kora avar időkből 39, a közép avar időszakból 40 és később, az öntött övveretek idejéből is 41 . A 25. sírból való széles hámszíjakat aranyfóliával bevont sírna bronzlemez-korongok díszítették (VI. t. 1-7.), közepükön barázdált bronz kúppal 42 . Itt a keskeny hámszíjak fémdísz nélküliek voltak. A 20. sír mellékleteiből hiányzott néhány olyan tárgy, amely a 25. sírban volt. Ezek a ló nyakánál egy csat (VII. t. 8.), a jobb kengyelvas mellett egy aranyozott ezüstlemezzel bevont bronz korong (VI. t. 10.) 43 , a ló bal oldalánál a nyeregből lógó szíjhoz csatlakozó, áttört közepű szíjrögzítő-elosztó (VI. t. 12.) 44 . A csat a gyeplő (kantár) rövidebbrehosszabbra állításához szolgálhatott; a korong a tarsoly (tarisznya) dísze lehetett; a szíjrögzítő a tegez nyereghez csatlakoztatását biztosíthatta. A nyeregről a ló jobb oldalán az élelmiszeres tarisznya, a balon a tegez lóghatott; így ellensúlyozták egymást, ami szükséges volt a hosszabb lovaglásoknál. A 20. sírba a lovast és lovát egyszerre temették, míg a 25. sírnál ez nem így történt. A 25. sír és a közeli 24. sír, amelyben hasonló szíjvégek voltak, lazán csatlakozott a temető kifosztott legrégebbi sírjaihoz. A 20. sír már a rendezett temetkezésre utaló sírsorban volt, ezért feltehető, hogy ebben a sorban következő 17, 18, 21, 19, 22, 23. számú sírokba a 20. sírba temetett férfi családjához tartozókat helyezték (1. ábra). A lovak felszerelése a 20. sírban gazdája társadalmi rangjára és békés időszakra utalt, míg a 25. sírban harcosra. Ezt a megfigyelést megerősítették a lovak fogainak vizsgálatai is. A 20. sírból való paripa metszőfogai kopottak - a hosszabb várakozások idején folytatott „karórágástól" 45 , míg a 25. sírból valónál a hátsó fogak jelentős kopása az állandó zablahasználatot 46 , illetve lovaglását jelezte. A lovas és ló együtt temetésének változatait Kiss A. felvázolta 47 , a solymáriakhoz hasonló lovas temetkezéseket részben a kora avar kori I., részben a késő avar kori I. csoportba sorolta. Korek J. a szentes-kajáni lovasok elhantolását sommásan a 670-790-es évek közé helyez-
