Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Népi elemek, folklorizálás a Zsolnay kerámiában

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) 211-223 Pécs, 1996 Népi elemek, folklorizálás a Zsolnay kerámiában KOVÁCS Orsolya A felvilágosodásban gyökerező irodalmi előzmények után, amelyek a paraszti élet ábrázolását, a paraszti nyelvhasználat jellegzetes elemeit az irodalmi köznyelvbe - főként a népies költészeten belül - beemelték, a XIX. század közepére általánossá vált az érdeklődés a paraszti kultúra tárgyai iránt. Elsőként a viselet vonta magára a figyelmet. Az 1867-es párizsi világkiállításon különféle nemzetek népviseletébe öltöztetett babákat mutattak be. Nagy előrelépést jelentett az 1873-as bécsi világkiállítás, amelyen Jakob Falke „nationale Hausindustrie" cimszo alatt a paraszti kézművesség termékeit gyűjtötte össze. A bemutató célja részben az volt, hogy illusztrálja régi korok művészetének továbbélését, részben, hogy a modern iparművészet forrása legyen. A XIX. század második felében egyeduralkodó historizmus tudományos alapossággal kutatta fel a történeti stílusok díszítmény- és formakincsét, hogy másolandó mintákat adjon az ipari formatervezés számára. Ezzel a jelenséggel szemben lépett fel Angliában a preraffaelita mozgalomból kinövő új generáció, amelynek vezetője a ruskini eszméket követő William Morris. Magyarországon az iparművészetben jelentkező, a művészi színvonalat az ipari termelés lehetőségeivel összehangolni igyekvő szándék összekapcsolódott a nemzeti művészet megteremtésének igényével. E törekvés legkorábbi példája az iparművészetben a Zsolnay kerámiában figyelhető meg. Zsolnay Vilmos zseniális tájékozódását jelzi az a tény, hogy a korszak az 1860-as évek - viszonyaiból egyáltalán nem következett a népi fazekasság iránti igény, éppen ellenkezőleg. A múlt század második harmadában a Pécsett elsősorban bosnyákok által művelt fazekasipar, amely közvetlen példával szolgált volna, tönkrement. A város polgárai, jobb módú kereskedők, iparosok főként német nemzetiségűek voltak, akiknek igényeit az elsősorban Bécsből importált igényesebb keménycserép, a porcelán, a háztartásban a zománcozott vasedény elégítette ki. A kereslet és kínálat alakulása megrendítette nemcsak a városi, de a környékbeli paraszti fazekasok helyzetét is, akik közül sokan éppen a Zsolnay gyárban keresnek majd munkát és próbálják meg folytatni addigi kétlaki, paraszti-kézműves életformájukat

1

. Az Ignác által jegyzett korai korszakban, az 1853-at követő mintegy tíz év alatt a keménycserép tálak, korsók, tányérok és az épületdíszítésre szolgáló terrakották, mázas vízvezetékcsövek mellett közönséges fazekasárut is gyártottak. „Az edények cserepe 1873-ig sárgás vagy szürkésfehér, a vékonyrétegű máz gyakran hajszálrepedéses, aprócska pontok látszanak rajta, ez arra vall, hogy a massza még mindig nem volt kellőképpen tiszta. 1872ben esik szó először arról, hogy a tűzből szép korsók és vázak kerültek ki."

2 A tökéletlen technológia megtűrte a fazekasok által használt egyszerű formákat, díszítményeket. A 70-es évek elején azonban ugrásszerű fejlődés következett be. Az 1873-as bécsi világkiállításon a Zsolnay gyár többek közt kobalt díszítésű „magyar korsókkal" aratott sikert. E korszakból maradt fenn a JPM gyűjteményében az 52.92. leltári számú kancsó, amelynek nyakon körbefutó felirata: „Éljen a király". A felirat nem követi a fazekasok által használt spontán, gyakran esetlen módot, az írott betű szinte nyomdai pontosságú. A peremet és a nyaktagot határoló vonalak mértani jellege, az edénytestet díszítő címer grafikus minősége és a stilizáltán népies virágcsokor egyaránt jelzi, hogy amig a forma a paraszti fazekasságból ered, a dekor nem törekszik a paraszti előképek másolatára. Az 1879-es székesfehérvári országos kiállításon a Zsolnay gyár már a „házi iparból" megismert formák és dekorok tökéletesített, nemzetivé fejlesztett változataival tűnt fel

3

. A kiállítás után kelt Zsolnay Vilmos levele, (JPM ad. 1594-95.), amelyben edényeket rendel Kovács Mihály debreceni fazekastól. „T. Cz. Kovács Mihály úr, fazekas Debrecenben Pécsett július 18-án (1879) A Székes fehérváry kiállításon vettem öntől a festett és kiczifr ált korsóiból, rendelnék is mindenfajtából egyelőre 100 drb. ha ön azokat ép oly minőségben de olcsóbban számíthatná? Melékelek 3 drb rajzot a mely után meg ismerhető 3féle edényből 10-10 darabot vasúttal azonnal küldeni kérem. Leg olcsóbb számláját várva Tisztelettel Wilh. Zsolnay."