Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Várkonyi György: „Hagyomány” és „lelemény”. Archetipikus elemek Derkovits Gyula késői korszakának kompoziciós megoldásaiban

192 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) Jegyzetek 1. Születésének (1894. április 13.) századik, halálának (1934. június 18.) hatvanadik évfordulója, melynek alkalmából szülővárosában, Szombathelyen tudományos emlékülést rendeztek. Az ülésszakon hasonló címmel elhangzott e tanulmány előzményét képező rövidebb előadás is. 2. A kifejezést jobb híján használom a túl általános metafora, a túl konkrét toposz s a túlzottan tematikus kötődésű „kerettéma" helyett. A vizsgálni kívánt elemek köre tágabb annál, hogy az ikonográfia terminológiájával megközelíthető lenne, s nem azonos a Burckhardt - ill. Jung-féle „Urbild", „archetipikus kép" fogalmával sem, mely utóbbit Jan BlALOSTOCKY is használ. (A „kerettémák" és az archetipikus képek. Régi és új a művészettörténetben. Corvina, Budapest, 1982. 167-177. pp.) BlALOSTOCKY tanulmánya mégis rendkívül sok segítséget ad a hozzávetőleges definícióhoz, hiszen a probléma egyik kulcsára, a tudatos vagy öntudatlan átvétel kérdésére koncentrál. „A motívumok és az ikonográfiái típusok tehetetlenségéről", az emberi szellem előtörténetében gyökerező vizuális kép „mágikus értékéről", „ikonográfiái gravitációról" beszél, s a „kerettémákkal" kapcsolatos - így fejtegetésünkre is vonatkoztatható - alapvető dilemmája a következő: „ezek a »kerettémák« olyan képek-e, amelyeket összeköt egymással a kölcsönzések, tradíciók és hatások láncolata, vagy egymástól független, analóg képek sorozata, amelyeket mindenféle összekötő láncszem nélkül alkotak meg?" (170. pp.) 3. Ennek legújabb keletű bizonyítéka Az Első Magyar Látványtár Alapítvány Speculum című kiállítása (Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest, Lajos u. 158. 1994. december 7. - 1995. január 22.) és a hozzá készült katalógus. A kiállítás több száz műtárgya a tükör képzőművészeti alkalmazásának felszínesebb aspektusait, a katalógus tanulmányai viszont a probléma megközelítésének elmélyültebb lehetőségeit is bemutatták. (ВЕКЕ László, HEGYI Lóránd, HERNÁDI Miklós, KRASZTEV Péter, OROSZ István, SEBŐK Zoltán, SIMON Zsuzsanna, TlLLMANN J. A., VARGA Zsuzsa írásai.) 4. KÖRNER Éva: Derkovits Gyula. Corvina, Budapest. 1968. A tárgyalt korszak kronológiáját illetően különösen a 113-199. pp. 5. NÉMETH Lajos: Derkovits Gyula: „Három nemzedék" (1960) Minerva baglya. Magvető, Budapest. 1973. 159-176.pp. 6. PERNECZKY Géza: A Szőlőevő (Egy Derkovits-kép kompozíciója) (1964). Tanulmányút a pávakertbe. Magvető, Budapest. 1969. 5377. pp. 7. ВЕКЕ László: A tükör. Előtanulmányok a Vizuális Kultúra Enciklopédiájához. TIT sokszorosítás, é. n. Eredeti változata: Für ein „musée imaginaire" des Spiegels. Wilhelm Lehmbruck Museum, Duisburg. 1982. A fenti tanulmány gondolatmenetét megelőlegezi és részben kiegészíti: ВЕКЕ László: Megjegyzések a tükör szerepéről a művészetben. Új Symposion 1980/12. 455-457. pp. (A Nemzetközi Szemiotikai Társulat 2. kongresszusán, 1979. júliusában, Bécsben elhangzott előadás szövegváltozata.) 8. A bibliográfiai adatokat Id.: ВЕКЕ, 1982. 87. pp. 3. és 5. sz. jegyzet. 9. PETERNÁK Miklós: Tudomány és művészet határán (Új médiumok). Kandidátusi értekezés. 1994. Kézirat. Az írás tanulmányozásának lehetőségéért e helyen is köszönetet mondok Petemák Miklósnak. 10. Eljárásomat az magyarázza, hogy a képelmélethez való magyar hozzájárulást jelentő, de sajnálatos módon nyomtatásban máig nem olvasható két kitűnő tanulmány közül Peternáké mindeddig semmilyen publikus formában nem látott napvilágot. Mindemellett tartok attól, hogy dolgozatom a kötelező önmérséklet ellenére rendkívül sokat köszönhet Peternák tanulmányának, mint az a hivatkozások számából is kitűnik. И. ВЕКЕ, 1982. 53. ill. 82-83. pp. 12. Uo. 64. pp. 13. Jean CLAIR: Marcel Duchamp és a perspektivisták tradíciója. In: A tér a képzőművészetben. Szöveggyűjtemény (Válogatta és szerkesztette MEZEI Ottó). Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, é. n. 14. Nicolas SCHÖFFER: A tükrök elmélete. Új Symposion 1984/10. 2326. pp. 15. ВЕКЕ, 1982. 69. pp. 16. NÉMETH, 1960. 17. G. F. HARTLAUB: Zauber des Spiegels. Geschichte und Bedeutung des Spiegels in der Kunst. München, 1951. 7. pp. 18. André CHASTEL: Tiziano és a humanisták. Fabulák, formák, figurák. Válogatott tanulmányok. Gondolat, Budapest. 1984. 314. pp., 33. és 34. jegyzet. 19. SCHÖFFER, 1984. 24. pp. 20. ВЕКЕ, 1982. 67. pp. Bővebben: RÓHEIM Géza: A törött tükör. A bűvös tükör. Válogatás Róheim Géza tanulmányaiból. Magvető, Budapest. 1984. 253-283. pp. A Spiegelzeuber címen megjelent (Imago V. 1917.) kötet VI. fejezetének magyar fordítása. 21. PETERNÁK, 1994. 33-54. pp. 22. ВЕКЕ, 1982. 70. pp. 23. Veszelszky éveket töltött lakásának valóságos ablaka előtt, a rajta keresztül feltáruló „valóságos látvány" megfestésével. Eközben számára a kép mindvégig evidens módon azonos volt azzal, amit az ablak „kerete" egy azonos szögből nézve körülhatárolt. Bővebben: KEMÉNY Katalin: Az ablak, a táj, a valóság. Ars Hungarica 1981/1. 77-88. pp., valamint ANDRÁSI Gábor: Veszelszky Béla. Új Művészet könyvek 3. Budapest, é. n. 24. "scrivo uno quadrangulo... el quale reputo essere una fenestra aperta per donde io miri quello que quivi sara dipinto" ('rajzolok egy négyszöget... amelyet nyitott ablaknak tekintek, melyen keresztül látom azt, amit festeni fogok'). Idézi E. PANOFSKY A perspektíva mint „szimbolikus forma" című cikkének 4. sz. jegyzetében. Erwin PANOFSKY: A jelentés a vizuális művészetekben. Gondolat, Budapest. 1984. 25. Ha azonban jobban utána járunk - amint Petemák Miklós teszi számos „érintkezési pontot" fedezhetünk fel a nyom, nyomhagyás, lenyomat és a fénnyel, megvilágítással összefüggő optikai vagy kémiai szituációk között (pl.: nyomtatási technikák, fotogram, a torinói lepel összefüggése a fotográfia pozitív-negatív viszonylatával). PETERNÁK, 1994. 58-61. pp. 26. A lenyomatnak, mint „természetes képnek" szentelt fejezet PETERNÁKnál: 54-67. pp. 27. ВЕКЕ, 1982. 34. pp. 28. A teljesség igénye nélkül: Ervin PANOFSKY: Jan van Eyck's Amolfini Portrait. Burlington Magazine 1934/LXIV. 117-297. pp.; H. KAUFFMANN: Jan van Eycks Arnolfinihochzeit, Geistige Welt 1950. 2. füzet; Werner HAGER: Ein Spiegelmotiv bei Jan van Eyck und das gotische Raumsymbol. Studien zur Kunstform, 1955. 4170. PP

. 29. A konvex-tükörhöz kapcsolt tér-beforgatási motívum gyors németalföldi terjedésének néhány példája: Petrus Christus (1410-15 - 1473): Szent Eligius, The Metropolitan Museum of Art, New York, Lehmann-gyűjtemény. (Figyelmet érdemlő mozzanat, hogy Petrus Christus volt az örököse Jan van Eyck Brügge-i műhelyének.) Hans Memling: Maarten van Nieuwenhove diptychon (1487) baloldali Madonna-képe, Brügge, Hans Memlingmuseum. Szt. Madelaine legendájának mestere (XV. sz. v., XVI. sz. е.): Du Quesnoy triptychon középképe (Angyali üdvözlet), Musée royaux