Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Sárkány József: Tihanyi Lajos (1885–1938)

SÁRKÁNY JÓZSEF: TIHANYI LAJOS (1885-1938) 167 hagyományos nagybányai stilus továbbélésére utal. (Ez egyébként nyomon követhető Tihanyi tízes évek első felében készített későbbi tájképein is.) A fauves-ok és Gauguin hatása rövid ideig volt meghatározó erejű Tihanyi művészetére. Bár több jelentős művet alkotott e rövid periódus alatt,

5 ő maga munkásságának kezdetét csak ennek lezárultával, 1909-től számítja

6

. Kétségtelen, hogy az 1910 körüli évek igen jelentősek nemcsak Tihanyi művészi fejlődése, de az egész magyar kultúra szempontjából. Ezidőben szerveződött és jött létre az a progresszív művészi csoportosulás, mely „hadat üzent minden impresszionizmusnak, minden sensationak és hangulatnak, minden rendetlenségnek és értékek tagadásának, minden világnézetnek és művészetnek, amely első szavának és utolsónak az „én" szót írja le."

7 LUKÁCS György idézett írása a Nyugatban, a radikális polgári értelmiség lapjában jelent meg a „Keresők" Könyves Kálmán Szalonban megrendezett csoportos kiállítása kapcsán 1909-ben. Ez volt az a tárlat, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy „az utak elváltak". Annak a nyolc fiatal művésznek - köztük Tihanyinak - nyílt meg itt kiállítása „Új képek" címmel, akik a modern művészeti irányzatok hatására - mint „neósok", majd mint „keresők" - reagálva kiszakadtak Nagybánya, majd a MIÉNK közegébői. E festők a dolgok lényegét kutatták, hogy művészetük a „régi művészet, a rend és az értékek, a megépítettség művészete" legyen. Cézanne nevét írták zászlajukra, hisz „állandóságok után vágyódunk és tetteink megmérhetősége és állításaink egyértelműsége, ellenőrizhetősége után."

8 Tihanyi Lajos igen korán csatlakozott törekvéseikhez. Ott volt 1909-ben a MIÉNK II. tárlatán, és részt vett a Bölöni György által szervezett erdélyi kiállításkörúton is. Kolozsvárott, Ady és a Holnaposok városában, Nagyváradon, majd Aradon is bemutatkoztak azok a művészek - Pór Bertalan és Orbán Dezső kivételével - akik 1909 decemberében a Könyves Kálmán Szalonban megrendezték a már említett kiállításukat, majd 1911-ben Nyolcak néven csoportot alakítva „bevonultak" a magyar művészet történetébe. Tihanyi az 1909-ben rendezett „Új képek" című tárlaton a „Birkózók" című festményével szerepelt, mely formai merészségével kivívta a nézők megdöbbenését. A birkózók „hurkákból összerótt tagjai", „az aktok groteszk elcsavarása, megnyújtása ... képtelenségként"

9 hatott a látogatók és a kritikusok többségének szemében. Mindezek ellenére Tihanyi több társával együtt részt vett 1910 márciusában azon a reprezentatív magyar festészeti tárlaton, melyet a berlini Sezessionban rendeztek. A következő években Düsseldorfban, Stuttgartban, Bostonban, New Yorkban szerepeltek képei, grafikái csoportos 3. Munkáscsalád 1910. o., v., 114x99 cm, MNG Itsz.: 64.197.T. bemutatókon, s 5 műve ott volt 1915-ben a San Franciscó-i világkiállításon. 1914-ben Berény Róberttel, Pór Bertalannal és Bokros Birmannal közösen nagysikerű tárlatot rendeztek Bécsben, a Brücke Szalonban. Ennek anyagát terveik szerint Berlinben és Szent-Pétervárott is bemutatták volna

10

, ám elképzelésüket a háború kitörése meghiúsította. Tihanyi ezidőben készült műveire a fokozódó konstruktivitás, a plaszticitásra törekvés, valamint - a Nyolcak tagjainak többségétől eltérően - növekvő képi dinamizmus a jellemző. A pécsi Janus Pannonius Múzeum tulajdonában lévő, az 1909-es „Birkózók"-hoz készült vázlatrajzon" Tihanyi jellegzetes, érzékeny, szálkás vonalaival határoltak a testek, melyek részei egymásba hatoló síkokká válnak. Erővonalaik spirál alakba szerveződve örvénylő, pörgő mozgást idéznek elő és a kompozíciót dinamikával telítik. A statikus és a dinamikus formák ellentétéből adódó feszültség jellemzi az 1910-es „Munkáscsalád" című festményét is (3. kép). A rendkívül szűk térbe szorított háromalakos kompozíción belüli feszültséget növeli, hogy a szereplők szorosan egymáshoz kapcsolódóan, egy tömbben helyezkednek el. A gyermekei által közrefogott középkorú asszony megtörten, merengon kisebbik fiára néz, aki szomorú, koraérett tekintetével felénk fordul.