Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Sárkány József: Tihanyi Lajos (1885–1938)

166 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) 1. Cigányasszony gyermekével (Cigánymadonna), 1908. o., v., 84x74 cm. JPM Itsz.: 68.679. ok és Cézanne stílusa hatott rájuk. Hazatérve már ezen élmények hatása alatt alkottak, s társaik közül egyre többen követték őket. Ebben a „neósok" által megbolygatott környezetbe érkezett Tihanyi 1907-ben, és a következő év elején Párizsba utazott ő is

2

. „A picturáról való fogalmaim ... Párizsban töltött 4 hónap tisztázta előttem végérvényesen. Röviden mentem keresztül néhány rossz kísérlettel a környékező behatásokon: Gauguin, Matisse, Cézanne az első ideál..."

3 Tihanyi kirobbanó tehetségét bizonyítja, hogy az első próbálkozásokat követően, már 1908-ban remeket alkotott. Ez évben készült ugyanis a „Cigányasszony gyermekével" (Cigánymadonna) című kép (1. kép), mely Gauguin ősi, primitív tahiti asszonyainak földközeliségét, a polgári társadalmon kívül, a periférián élő Picasso alakok magányosságát sugározza. A festmény összefüggő kék felületeinek uralmát csak néhány helyen - ám épp ezért intenzív, figyelemfelhívó erővel töri meg egy-egy vörösesbarna folt, mint a fáradt-szomorú tekintetű cigányasszony kemény rajzolatú arca, hatalmas, erős keze, s az ölében fekvő csecsemő testének világosabb tónusú foltja. E művön a témából adódóan súlyosak, komorak a színek, a fauves hatás csak kis területre 2. Nagybányai utcarészlet, 1908. o.,v., 70x70 cm, MNG Itsz.: Fk.10.479 korlátozódik. Mégis az összhatás azoknak a képeknek a társává teszi (Aktok, Fürdőzők)

4

, melyek formáit a fenti képre is jellemző erőteljes, vastag kontúrvonalak határolják. Az erőteljes, élénk - bár Czóbel és Márffy intenzitását nem éri el - színhasználat különösen a „Fürdőzők" című festményen jelentkezik. A part telt zöld színe, a folyó homogén kék foltja, a kékeslila fatörzs, a dekoratív lángnyelvként hullámzó kárminsárga falevelek, a zölddel árnyékolt halványvörös testű fiú aktok, a fekete kontúr épp úgy utal Gauguin dekoratív sík foltjaira, mint a fauves-ok élénk, telt színeire, erőteljes, határozott ecsetkezelésére. Ez a dekoratív hangvétel jellemzi tájképeit is. Élénk, homogén színfoltok ragyognak a vastag, fekete kontúrok ölelésében. Elsősorban a városképeken - ahol a házak súlyos tömege, a nagy felületek megkönnyítik az összefüggő síkok kialakítását - figyelhető meg e megoldás. (Nagybányai utcarészlet 1908, Klauzál tér 1909), ám ugyanezek mutatják a gauguin-i értékek felemás átvételét is. A „Nagybányai utcarészlet" című festmény (2. kép) épületeinek dekoratív foltrendszere felett elmosódott, tompa-zöld festékpamacsokból álló felület - a várost övező erdős, ligetes táj képe - látható, melynek megoldása a levegőperspektíva alkalmazására emlékeztet, s a