Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Néprajztudomány - Rónai Béla: Az interetnikus kapcsolatok tükröződése a bukovinai székelyek személyneveiben

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) 159-164 Pécs, 1996 Az interetnikus kapcsolatok tükröződése a bukovinai székelyek személyneveiben RÓNAI Béla Tamás Menyhért Vigyázó madár című kisregényében (amely a családjáról szóló eposz, ballada, elégia) kutatja a gyökereket, s így jut el szülei házasságkötésének latin nyelvű anyakönyvi bejegyzéséhez. Magyar fordítása a következő: „(Tomjuk) Huck Lajos törvénytelen fia Huck Marcellának. Dolgozó 22 éves. Kiss Emerenciaval, szülei: Kiss Orbán és Kovács Teréz 23 éves. Házasságot kötöttek 1919. február 24-én. Tanúk: Pál Mihály és Miklós Albert róm. kat. földműves hadikfalviak. Eskető pap: Kubacsek János plébános."

1 Az idézet meggyőzően igazolja, hogy pusztán a név alapján nem mindig lehet eldönteni, hogy viselője melyik nyelvi illetőleg etnikai közösséghez tartozik. Ennek tudatában vállaltam vizsgálódásaim fő forrásaként Sebestyén Ádámnak „A bukovinai székelység tegnap és ma (Szekszárd 1989)" című munkájában található névjegyzéket

2

, melynek egyik fejezete: A bukovinai Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva utolsó családfői 1941-ben a hazatelepítéskor. A szerző minden falu névsora után feltünteti az összeállító nevét, korát. Annyiban egységes mind az öt, hogy a végleges megtelepedés után készültek, visszaemlékezve a hazatelepítéskor meglévő állapotra. A családfők neve a falurészek, utcák szerint sorakozik a házak sorrendjében. Ezt a névjegyzéket hitelesíti és egészíti ki az a névsor, amelyet a szerző az 1944. október 26-án Szabadkáról elhurcolt 42 székely férfiról közöl, akiknek örökre nyomuk veszett. (155-160. p.) A családfő neve, születési adatai után ott áll a felesége és gyermekeinek neve szintén pontos születési adatokkal. Az 1941-ben hazatelepülők száma 13 500 személy. A névjegyzékben szereplő családfők száma faluk szerint: Fogadjisten: 47, Istensegíts: 593, Hadikfalva: 1441, Józseffalva: 181, Andrásfalva: 593, összesen 2855 családfő, illetve család. Ez azt jelenti, hogy az átlagos családlétszám 4 fő. Ez természetesen statisztikai átlag. Voltak magánosok, házaspárok, de inkább a 4-5-6-7 gyermekes családok jellemzők. Mielőtt a nevek elemzésébe kezdenék, szükségesnek tartom e népcsoport vázlatos történetének előrebocsájtását. Nem erőltetett metafora és nem álpátosz történelmüket kálváriának nevezni, amelynek első stációja Madéfalva. 1764. január 7-én hajnalban a császári katonaság 200 védtelen székely férfit megölt. A nép a Kárpátokon keresztül a török uralom alatt álló Moldvába menekült. A moldvai vajda befogadta őket. 1774 őszén Bukovinát császári csapatok szállták meg, miután I. Abdul Hamid török szultán átengedte Mária Teréziának. Bukovina ekkor csaknem lakatlan terület volt. Ezért a császári udvar a népesség növelését tekintette legfőbb feladatának. A Moldovába menekült mintegy 7-8 ezer székely Mártonffy Mór minorita szerzetes közvetlen vezetésével áttelepült a 15-20 évig tartó moldvai „pihenő" után az újonnan szervezett tartományba. A székelyek után német, román, lengyel, különféle szláv és más telepesek jöttek. Sűrűn lakott és soknyelvű tartománnyá vált. 1786-ig katonai közigazgatás alatt állott, majd Galíciához kapcsolták. Utána önálló koronatartomány lett. 1809-ben minden családnak egy katonát kellett adnia. Többségük lengyel földön harcolt Napóleon seregei ellen. 1848-ban Druzsbácky György plébános vezette haza Galíciából a Lenkei-huszárokat. Róla jegyezték föl, hogy szobája falán ott volt édesapja képe. A nála megfordult gyermekektől gyakran megkérdezte. Kit ábrázol a kép? - Egy drótostótot - volt a felelet. Na, látjátok, ez a drótostót az én édesapám volt.

3 1877-ben az orosz-török háború idején zsidó vállalkozók felfogadták a fogatos gazdákat, hogy az utánpótlás szállításában segítsenek. 1878-ban sok bukovinai székely katona vett részt Bosznia-Hercegovina okkupációjában. Az I. világháborúban az öt székely falu többször gazdát cserélt. Orosz, német, cseh csapatok váltogatták egymást. Volt idő, amikor magyar katonák szállták meg. A háború után a majdnem 150 éves osztrák uralmat a román váltotta föl. A Saint Germanie-i békediktátum Romániának ítélte oda Bukovinát. 1940 tavaszán a szovjetek benyomultak Bukovina északi részébe. Elfoglalták Csernovicot. Ugyanekkor Hitler több mint 80 000 bukovinai németet telepített át a birodalomba. A székelyek magukra maradtak. Helyzetüket súlyosbította, hogy 1940. augusztus végén a 2. bécsi döntés után, amikor Észak-Erdély visszakerüt Magyarországhoz, a moldvai földbirtokosok magyarnak többé nem adtak munkát. Pedig a családok többségének a Moldvában