Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Néprajztudomány - Lantosné Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II. Kálváriák és a passió emlékei

LANTOSNÉ IMRE MÁRIA: SZAKRÁLIS TÁJ ÉS KULTUSZ A PÉCSI EGYHÁZMEGYÉBEN, П. 155 27. ábra. Baranyaszentgyörgy, húsvéti oltár. goznak vecsernyére megindul, s közelit a templomhoz, kiknek ismét énekszóval a férfiak támétalan sokasága egyházi rendel elejökbe megy, s mint egy az asszonyoktól érti: hogy ők is lévén a Krisztus temetközése helyénél, de feltámadottnak hirdetik: s együtt visszamennek a templomba...."

38 A húsvéthajnali Jézuskeresés szokása Ófaluból ismert. Pirkadat idején a faluból mindenki igyekezett a kálváriára jutni, hogy a felkelő nap már ott érje. Stációról stációra járva, hallgatagon magukban imádkoztak, főleg a Miatyánkot és a Hiszekegyet. Miután végigjárták a keresztutat, mindenki saját halottait kereste fel a szomszédos temetőben. így a húsvéti ünnep első óráit, mindenki eltávozott szerettei között ünnepelhette.

39 Hasonló célzatú szokás élt az 1950-es évekig a hosszúhetényi férfiak körében. Húsvét hajnalán, sötétedéskor együtt indultak a Zengőre, a kis kápolnához, ahol a Piéta szobor előtt együtt imádkoztak. Itt jegyeznénk meg, hogy a férfiak, a helybeli előimádkozó, Tóth István vezetésével Hosszúhetényből nemcsak húsvét hajnalán, hanem Kisboldogasszony ünnepén és Szt. Flórián napján is a Zengőre jártak imádkozni. 28. ábra. Ófalu, nagypénteki kálváriajárás. A felvétel 1990-ben készült.