Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Dénes Andrea: A Mecsek és a Villányi-hegység karasztbokorerdői

6 A nagy harsány i Szársomlyó-hegy bokorerdeinek jellemzésével és cönológiai problémájával foglalkozik LEHMANN (1975), SZÁRAZ et al. (1985), és BORHIDI (1991). A társulás mecseki és Villányi-hegységi állományainak megítélésében különböző a kutatók véleménye, éppen ezért szükségesnek láttam e vélemények összefoglalását a társulás részletes elemzése с fejezetben. Anyag és módszer A cönológiai felvételeket 1991 március és 1993 augusztusa között készítettem. Összesen 62 kvadráttal dolgoztam, mindegyiket háromszor felvételeztem. Az egyes fajok borításértékeinél mindig a legmagasabb értékeket vettem figyelembe. A kvadrát alakját a bokorerdőfolt alakja határozta meg, határait a lombkorona függőleges vetülete jelölte ki. A kvadrátok mérete mindig 40-50 m

2 volt. A felvételeket a következő területeken készítettem: 112: Mecsek: Misina-Tubes (jelölése a táblázatokban és az ábrákon: A), 13-17: Mecsek: Misina-Dömörkapu (B), 1832: Villányi-hegység: Tenkes-Csukma (C), 33-42: Villányi-hegység: Fekete-hegy (D), 43-52: Villányihegység: Szársomlyó-hegy déli oldal (E), 53-62: Villányi-hegység: Szársomlyó-hegy a csúcs északi része (F). A fajok cönológiai karakterének, relatív ökológiai értékeinek, szociális magatartástípusainak és természetességi értékeinek megállapításához BORHIDI (1993) munkáját, az életforma és flóraelemtípusok megállapításához pedig SIMON et al. (1992) munkáját használtam. Az adatokat egységesen csoportrészesedés alapján számoltam ki, az eredményeket táblázatban és a lényegesebbeket kiemelve grafikonon ábrázoltam. A társulás részletes elemzése 1. A társulás jellemzése, cönológiai helye. Soó (1964) a Cotino-Quercetum pubescentis Soó 31 em. Zólyomi-Jakucs- Fekete 58 társulást a Quercetea pubescentis-petraeae társulásosztály Orno-Cotinetalia társulássorozatának Orno-Cotinion (Karszterdők és bokorerdők) csoportjába sorolja. A karsztbokorerdő szó tág fogalmat takar, jelentését többféleképpen lehet értelmezni. Olyan növényegyüttesek tartoznak a fogalomkör alá, melyek tulajdonképpen erdők, de lombkoronájuk átmeneti alakban fejlődik a szálerdők és a cserjések között. A „bokorerdő" szó kifejezi a fiziognómiát, a letörpülő szálerdőt, ahol a gazdag cserjeszint sokszor összefonódik a lombkoronával. A „karszt" szó pedig a biológiai értelemben vett száraz, meleg mikroklímájú sziklás termőhelyeket jelenti. Ezen erdők zárt erdők szegélyzónájaként, vagy valamely relief tényező hatására extrazonálisan lokálisan alakulnak ki. Dél felé kiterjedésük megnő, és jelentős területeket elfoglalnak. Közép-Európában a bokorerdők karakterfajokkal legtöbbször csak lokálisan rendelkeznek, és fajösszetételük mindig a szomszédos zárt erdő és a nyilt gyep fajaiból, illetve néhány általánosan elterjedt erdős-sztyepp fajból tevődik össze. Közép-Európától délebbre, a kontinentális és a szubmediterrán klímaterület határán a legtömegesebb előfordulású a társulás. Ezen területek hasonló erdői nagyobb összefüggő területeket borítva is kialakulnak, és több, elsősorban rájuk jellemző fajjal bírnak (JAKUCS 1958). Cotino-Quercetum pubescentis társulás elsősorban Di, DNy-i lejtőkön extrazonálisan alakul ki, de lokálisan foltokban, a dolomit igen meleg mikroklímaviszonyai között piakor helyzetben is felléphet. Önálló homogén társulás, cönológiai önállóságánál is hangsúlyozottabb azonban fiziognómiai önállósága. A bokorerdő foltjai Cotinus cserjésekkel kapcsolódnak mozaikosan, illetve a társulás sajátjává válva behúzódnak a bokorerdőfoltok közepébe is. Cönológiailag a társulás önállósága sokkal inkább az erdei, erdőszéli és sztyeppelemek együttes előfordulásából - tehát egy sajátos kombinációból adódik, mint önálló karakterfajokból. A társulás kifejezetten kelet-balkáni jellegű, ez kifejeződésre jut a jellemző alkotó fajokon kívül a megjelenésben is, mely a szubmediterrán karszterdőkkel és bokorerdőkkel igen megegyező (JAKUCS 1957, JAKUCS 1958,1961). Dél-Dunántúli szubasszociaciója - a Cotino-Quercetum pubescentis mecsekense - a Mecsek és a Villányihegység karsztbokorerdőtársulása, de Soó (1964) szerint ez található a Fruska Gora-n és másutt is a HorvátKözéphegységben. Synonym elnevezései a QuercetoFraxinetum orni mecsekense Horvát 46; Cotino-Quercetum inuletosum spiraeifoliae sopianicum Jakucs 58,61 (Soó 1964). Később Soó (1973) a Cotino-Quercetum pubescentis mecsekense-t a Tilia argentea, Lonicera caprifolium, Inula spiraeifolia, Galium lucidum, Orchis simia s más szubmediterrán elemek fellépte, sok Artemisia alba, mint differenciális fajok alapján regionális társulásnak tekinti, mely átterjed Jugoszláviára is. Mint ilyen Inulo spiraeifoliae-Quercetum pubescentis Soó et Borhidi 71 névvel illethető. BORHIDI (1993) a középeurópai társulástani egységek (ELLENBERG et al. 1991) rendszerében Inulo spiraeifoliae-Quercetum pubescentis néven a Querco-Fagetea asszociációosztály Quercetalia pubescentis-petraeae sorozatának Orno-Ostryon csoportjába sorolja.