Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Nógrádi Sára–Uherkovich Ákos: A magyarországi tegzesek (Trichoptera) elterjedése és gyakorisága az utóbbi évtizedben, számítógépes feldolgozás adatai alapján

61 6. ábra. Négy Trichoptera faj hazai elterjedése a számítógépes adatbázisban tárolt adatok alapján. Fig. 6. Hungarian distribution of four Trichoptera species based on the records of the computing program. a: Oectis tripunctata F., b: Limnephilus affinis Curt., c: Rhyacophila tristis Pict., d: Chaetopteryx major McL. minden gond nélkül felvihetők legyenek. Maga a „Gyűjtőnapló program" is csak az UTM grid megadásával együtt fogadja el az új lelőhelyeket és a lelőhelyek kilistázásánál megadja ezeket a kódokat is. Négy faj számítógépben tárolt adatai alapján készített elterjedési térképét megadjuk (6. a-d. ábra). Közülük az Oecetis tripunctata az ország néhány pontján, különösebb szabályszerűség nélkül előforduló faj (6. a. ábra). Ugyancsak nem tapasztalhatunk szabályszerűséget az egyik legtöbb lelőhellyel rendelkező fajunk, a Limnephilus affinis esetében sem (6. b. ábra). A Rhyacophila tristis előfordulása néhány hegyvidékünkre korlátozódik: Kőszegi-hegység, Mecsek, Bükk, Mátra, Észak-Borsodi Karszt (6. c. ábra), míg a Chaetopteryx major csak a Dunántúlon fordul elő, azonban itt meglehetősen elterjedt (6. d. ábra). Néhány éven belül az összes hazai faj minden adatát - tehát az addig szerzett újabb saját adatainkat és az egyéb forrásokat (irodalom, gyűjtemények) - figyelembe véve el szeretnénk készíteni a hazai tegzesek UTM rendszerű elterjedési térképeit egy önálló munka részeként. 4. Afenológiai viszonyok megjelenítése: rajzásdiagramok Arra itt nincs lehetőségünk, hogy mind a 203 hazai Trichoptera faj rajzási diagramját megadjuk. Azonban egy következő cikkünkben ezt is megteszzük, ugyanis a fajok fenológiája országonként más és más, elsősorban az éghajlati viszonyok különbözősége miatt. Tehát például a nagybritanniai fajok rajzása kissé vagy erősebben eltér a hazai viszonyoktól, ahogyan ezt CRICHTON (1988), valamint CRICHTON és FISHER (1978, 1981, 1982) munkái is példázzák. A skandináv vagy az izlandi viszonyok még inkább eltérnek a közép-európaiaktól (pl. ANDERSEN et. al. 1978, BAGGE 1982, GÍSLASON 1977). Magyarországon belül is eltéréseket tapasztalhatunk az egyes tájak között, még inkább pedig az egyes évek rajzásmenete között, fajonként változóan. Különösen a nyári diapauzára visszavonuló állatok rajzásmenete változik igen szeszélyesen a csapadék és a hőmérséklet függvényében. A folyamatos repülésű fajok közül is többnek változhat a kelési ideje, valamint a rajzás hossza. Ilyen tekintetben legstabilabbak a tipikus őszi fajok,