Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Nógrádi Sára–Uherkovich Ákos: A magyarországi tegzesek (Trichoptera) elterjedése és gyakorisága az utóbbi évtizedben, számítógépes feldolgozás adatai alapján

57 gyűjtőhelyek előfordulási száma adatok száma number of occurrences collecting sites regisztrált példányok száma hím nőstény összes number of recorded specimens males females total Sericostomatidae Notidobia ciliaris Linnaeus, 1761 Oecismus monedula Hagen, 1859 Sericostoma flavicorne Schneider, 1845 Sericostoma personatum Kirby et Spence, 1869 Beraeidae Beraea maura Curtis, 1834 Beraea pullata Curtis, 1834 Beraeodes minutus Linnaeus, 1761 Emodes articularis Pictet, 1834 Beraemyia hrabei Mayer, 1937 ** Odontoceridae Odontocerum albicorne Scopoli, 1763 37 74 768 91 859 5 6 3 3 6 1 1 1 0 1 18 42 59 33 92 4 25 63 36 99 34 86 210 132 342 20 35 172 111 283 8 44 71 61 132 18 133 363 285 648 A fenti táblázat (lista) fajainak elemzésétől ezen a helyen eltekintünk, mivel munkánk témája elsősorban nem ez. Itt csak hivatkozunk korábbi közléseinkre, amelyekben megalapoztuk a hazai check-listet (UHERKOviCH, NÓGRÁDI 1989), illetve azt újabb adatokkal egészítettük ki (NÓGRÁDI 1994). Az egyes családok fenti adatainak összesítését a 2. táblázatban tüntettük fel. A legtöbb előfordulási adattal, lelőhellyel illetve gyűjtött (regisztrált) példánnyal rendelkező fajok gyakorisági értékeit a 3-5. táblázatban tanulmányozhatjuk. A tulajdonképpeni gyakoriságot a begyűjtött példányok illetve előfordulási alkalmak száma adja meg. A példányok alapján a hazai faunát a terepen kellően nem ismerő kutató meglepődhet az első 15 leggyakoribb fajon. Közöttük előkelő helyen szerepel több olyan faj, amely a korábbi hazai gyűjteményekben csak nagyon kevés példánnyal volt képviselve, pl. Ecnomus tenellus vagy Psychomyia pusilla, Négy hydroptilida faj is szerepel az első 15 között, amelyekből három faj első bizonyítópéldányait csak az utóbbi évtizedben fogtuk meg (Hydroptila sparsa, Orthotrichia costalis, Orthotrichia tragetti). A legnagyobb példányszámú fajokat tartalmazó lista összetétele is mutatja a jellegzetes hazai vízviszonyokat: a nagyobb folyók illetve állóvizek jelentős szerepét. A gyűjtések - különösen az utóbbi 5-6 évben - inkább a nagyobb vizek környékére terjedtek ki (szemben a korábbi vizsgálatokkal, melyek zömükben kis vizekre irányultak). A nagyobb vizek fajainak dominanciája éppen ezért szembetűnő. Állóvizekre jellemző például az Ecnomus tenellus, Leptocerus tineiformis, Oecetis ochracea, Agraylea sexmaculata vagy a két Orthotrichia-fu) tömeges előfordulása. Nagyobb folyóink jellemzői a Hydropsyche-Щок tömeges fellépte vagy a Psychomyia pusilla, Ceraclea dissimilis, Neureclipsis bimaculata vagy Oecetis notata tömeges jelenléte. A regisztrált előfordulások számát tekintve (4. táblázat) számos azonosság, de legalább annyi eltérés is figyelhető meg a 3. táblázathoz képest. Az előbbiekben említett fajok egy része (pl. Hydrpsyche contubernalis és bulgaromanorum, Ecnomus tenellus, Oecetis ochracea stb.) itt is előkelő helyen szerepel, azaz nemcsak nagy tömegük a jellemző, hanem sokszori előfordulásuk is. Ezzel szemben új elemként jelennek meg bizonyos limnephilidák {Stenophylax permistus, Limnephilus lunatus, affinis, flavicornis, Grammotaulious nigropunctatus, Halesus tesselatus). Ezek a fajok nagyon elterjedtek, de tömegesen szinte soha nem lépnek fel. Feltűnő voltuk miatt olyan helyekről is számos példányuk kerül elő, ahol nem mi gyűjtöttünk, hanem alkalmilag tettek el anyagokat nem szakemberek. Márpedig elsősorban a feltűnő színezetű és nagy méretű limnephilidák azok, amelyeket alkalmilag eltesznek mások is (leptocendákat, hydrotilidákat szinte soha, lásd Bevezető). Ugyancsak nagyon nagy előfordulási számmal került a táblázat 10. helyére a Rhyacophila fasciata, amely hegyvidékeinken széles körben elterjedt és szinte minden hegyvidéki gyűjtés anyagában szerepel, igen gyakran még a nappali hálózások alkalmával is, viszont példányszáma (tömege) soha nem nagy már csak a biotóp méretének okán sem. A lelőhelyek száma (v. ö. 5. táblázat) nem annyira a gyakoriságot, hanem az elterjedtséget mutatja be. Ez a táblázat erősen emlékeztet a 4.-re, a fajok nagy része azonos a kettőben. Ide csak olyan fajok kerültek be, amelyek vagy aktív, vagy passzív módon nagyon mozgékonyak. Az állóvízi fajok többsége (pl. Leptocerus tineiformis, Ecnomus tenellus) elsősorban passzív hely-