Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Iharos Gyula–Vargha Béla: Tardigradák a Zselic területéről

35 fajokban leggazdagabbnak a fákon és köveken megtelepedő mohák (16, ill. 15 faj) és az avar (14 faj) bizonyult, melyek az összesen kimutatott fajok közel 50 %-át tartalmazzák. A fenti táblázat adatai szerint is a leggyakoribb, a legtöbb élőhelyen előforduló faj a Macrobiotus hufelandi, M. richtersi és Hypsibius convergens. Az első mintavételi sorozatban rendelkezésre álló adatok lehetővé tették, hogy megvizsgáljuk az egyes Tardigrada fajok előfordulása és az élőhely erdőtípusa közötti összefüggést is. Fajokban leggazdagabbnak az elegyes (cseres-tölgyes-kőrises; 12 faj) a tölgyes (8 faj) és a láperdő (8 faj) bizonyult (6. táblázat). Végezetül a második mintavételi-feldolgozási sorozat (65 minta) rendelkezésre álló adataiból megállapítottuk, hogy egy-egy mintában leggyakrabban csak 1-2 faj egyedei fordulnak elő (a minták 31, illetve 17 %-ában), míg 3-7 faj egyedeinek együttes jelenléte egy mintában ritkán, csak a minták 4,6-1,5 %-ában tapasztalható (7. táblázat). Összefoglalás A szerzők 1984-1985-ben, illetve 1992-1993-ban gyűjtött, összesen 163 zselici vizsgálati mintából (talaj, avar, fakorhadék, moszat, moha, zuzmó) - amelyek 18 helység területéről származtak - összesen 33 Tardigrada fajt mutattak ki, amely a hazánk területéről kimutatott fajok egyharmada. 4 faj (Macrobiotus ovidii, M. subintermedius, Ramazzottius anomalus, Doryphoribius macrodon) új a hazai faunára. A leggyakoribb fajok a Macrobiotus hufelandi, a M. richtersi és a Hypsibius convergens. A vizsgálati minták egyharmada nem tartalmazott tardigradákat. A szerzők elemezték az egyes Tardigrada fajok előfordulását az egyes helységekből származó mintákból, az élőhelyek és a kimutatott fajok közötti összefüggéseket, valamint az együttesen előforduló fajok számának gyakoriságát. A legtöbb faj a Zselickislak, Szenna, Bőszénfa és Zselickisfalud térségéből származó mintákból volt kimutatható. Tardigrada fajokban leggazdagabb élőhelynek a fákon és köveken megtelepedő mohák és az avar, az erdőtípusok alapján történő összehasonlításban pedig az elegyes, tölgyes és a láperdő mintái bizonyultak. Egy-egy mintában leggyakrabban csak egy-két faj egyedei találhatók, a háromnál több faj együttes előfordulása a vizsgált mintákban meglehetősen ritka.