Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Iharos Gyula–Vargha Béla: Tardigradák a Zselic területéről

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) 33-38 Pécs, 1995 Tardigradák a Zselic területéről IHAROS Gyula és VARGHA Béla IHAROS, Gyula and VARGHA, Béla: Tardigrades from the Zselic Downs, South Hungary. Abstract. 33 species were determined from 163 samples of soil, forest litter, wooden moulder, alga, moss and lichen. 4 species (Macrobiotus ovidii, M. subintermedius, Ramazzottius anomalus and Doryphoribius macrodon) proved to be new for the Hungarian fauna. Both the species richness of each sampling sites and biotopes, and frequency of each species and species occuring in companies was also studied. Bevezető Napjainkban egyre nagyobb figyelem irányul a védett területek felé mind turisztikai-idegenforgalmi, mind pedig tudományos szempontból. BORHIDI (1984) írja az alábbiakat: „... a Zselic jobbára csak az erdészeti szakemberek előtt volt ismert, botanikai és zoológiai szempontból feltáratlan, úgyszólván ismeretlen tájnak számított." Ezen a hiányosságon kívánt segíteni Uherkovich Ákos (Janus Pannonius Múzeum, Pécs), aki az 1980-as évek elején egy tudományos kollektívát szervezett a Zselicség vizsgálatára, hogy a közös eredmények „A Zselic élővilága" с kiadványban megjelentetve közkinccsé válhassanak. Bár e szép és nemes célkitűzés anyagi okok miatt meghiúsult, az elképzelés nem veszett feledésbe, így került sor többek között a Zselic Tardigradáinak kutatására is. Egyikünk (Iharos Gy.) az 1980-as évek közepén kezdte el a Zselic Tardigradáinak kutatását Uherkovich Ákos által gyűjtött vizsgálati anyagokból (amelyért ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki), és amikor a körülmények (a szerző kora és betegsége) már nem tették lehetővé a további vizsgálati anyagok feldolgozását, másikunk (Vargha B.) folytatta a gyűjtést és feldolgozást 1992-ben és 1993-ban. A Zselic rövid jellemzése A Kaposvár és Szigetvár között elterülő mintegy 103 ezer hektár nagyságú Zselic a Dél-Dunántúl jellegzetes dombvidéke, tengerszint feletti magassága 2-300 méter. Északon a Kapós völgye Kisasszondtól Dombóvárig, keleten a Budapest-Pécs vasútvonal dombóvár-szentlőrinci szakasza Bükkösdig, délen a bükkösd-kadarkút-szigetvári országút határolja (BORHIDI 1984). Éghajlatában a Földközi-tengeri hatás érvényesül, a tél enyhe, a nyár meleg, az évi csapadékmennyiség 750 mm. Területén a szubmediterrán klímahatások dominálnak. A hőmérséklet évi eloszlása kiegyenlített, az évi átlaghőmérséklet 9,9 C° körüli. A Zselic területéből 9 046 hektár áll védelem alatt, amely az 1976-ban kialakított Zselicségi Tájvédelmi Körzet. A vizsgálati minták adatai A Bevezetőben leírtak szerint a vizsgálati minták két mintavételi sorozatból, 1984—1985—

bol, illetve 1992—1993—ból származnak. A vizsgálati anyag széles skálája (talaj, avar, fakorhadék, alga, moha, zuzmó) változatos helyekről (mind árnyékos és párás erdőkből, mind pedig nyílt, napsütötte helyekről) került begyűjtésre, hogy mind hygrophil, mind xerophil, mind pedig euritop fajokat találjunk, s ezáltal mind teljesebb képet kapjunk a területen előforduló Tardigrada fajokról. A 18 helység (1. ábra) területéről származó vizsgálati anyagok, a mintavételi helyek és időpontok részletes adatait az 1. táblázat tartalmazza. Az első mintavételi-vizsgálati sorozatban összesen 98 minta került begyűjtésre, illetve feldolgozásra, amelynek 61 %-a (60 minta) volt tardigradára pozitív, 39 %-a (38 minta) nem tartalmazott Tardigradákat. A minták árnyékos és párás erdőkből származtak, s ennek megfelelően a talált Tardigrada populációk hygrophil és eurytop fajokból álltak és hiányoztak a xerophil fajok. A második sorozatban begyűjtött és feldolgozott 65 mintából 37 (57 %) volt pozitív és 28 (43 %) negatív. A vizsgálati minták elsősorban nyílt, napsütötte helyekről kerültek begyűjtésre, s így főleg euritop és xerophil fajokat tartalmaztak. Mindösszesen a minták 60 %-a bizonyult Tardigradákra pozitívnak, 40 %-a pedig negatívnak (2. táblázat). A két vizsgálati sorozat eredménye megfelel annak a gyakorlati tapasztalatnak, hogy általában a minták kétharmada tartalmaz Tardigradákat. A fentiek alapján