Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Művészettörténet - Várkonyi György: Újabb adatok Martinszky János pályájához

225 11. Martinszky János: Pókhálók, 1946-48. v., olaj, 45x35 cm. JPM 68.751 III. 1932. augusztus 24. M. J. levele Kispestről E. G.-nek Rábagyarmatra. 24. 8. 1932. Kedves Géza. Utolsó levelemet késő este írtam, s talán optimisztikusabb hangot használtam, mint kellett volna, s ez az alapja leveled néhány megállapításának, ami őszinte bosszúságot okozott. Nem! A dolgok korán sem haladnak oly sima utón mint gondolod. A legdöntőbb bizonyíték, hogy még egy kép sincs meg. Talán a hét végén az a három királyos kompozíció, mely már az év végén megvolt és azóta sem változott rajta semmi. Legnagyobb akadály, hogy a problémák mind impresszionisztikus életteljességgel vannak átitatva s ha azoktól megfosztom, én is ott leszek a „plakát"-nál, amit el akarok kerülni. Ilyen radikális leegyszerűsítésnek, amilyenről említést tettél (II. sz. vázlat) talán csak valami igen nemes anyagban van létjoga. Textilre gondolok.

9 Természetesen nem pont ez a megoldás. Inkább valami illusztráció jellege van a fenyős komp.nak, valamihez oda akar simulni (építészethez kellene ha nagy dolog akar lenni) önmagában kevés. Különösen a megírt színekkel. Mert igy nem tudom másképpen elképzelni mint valami igen leegyszerűsített impresszió, amelyre a múltban már láttunk a jó tájképfestőknél példát. Megdöbbentően szűkszavú teljesen naturális hangulat. Hogy az első számú miskolci képed jó e vagy sem azt igy látatlanban is el tudjuk dönteni. Él-e a kép vagy nem? Kell ide más kritérium? Nálam ez abszolút biztos érzés, csalatkozhatatlan objektív. Még a magam munkájával szemben is föllép. A szinösszefüggések igen jók, átgondoltak és egész spekulatív felépítésűek. Nekem imponál, mert távol esik tőlem. Nálam minden valami felemás stádiumban merevedik meg, amelyből akár jobb akár bal oldalra nehéz a kimozdulás. Nekem nem a mai mételytől, hanem a régi impresszionista mételytől kellene megszabadulnom. Legnagyobb baj, hogy keveset dolgoztam. Az egész szeptembert rászánom nem törődök semmivel. Az a megjegyzésed, hogy egészséges sportéletet sejtesz, fájdalmas dühvel töltött el, annyira egyedülálló volt a dolog. Ha szeptemberben itthon leszel majd én felkereslek, de én csak szept. végén látlak majd szívesen ha már mutathatok valamit. Nagyon örvendenék, ha pocsék Írásommal csak valamit is tudnék viszonozni neked abból a kellemetlen munkából amit irásod elolvasása szerez nekem. A szobrászat áll. Eddig csak egy barátomat mintáztam. Gyengus. Idegen modellt próbáltam szerezni és érdekes .... a piacon egy asszony és egy fiatal leányka (10 éves kb) azt hittem, hogy a leánya és előadtam a kívánságom. Egész szolgálatkésznek mutatkozott, de ... a kisleány a cselédje volt. Hát nem pech. Képzelheted, hogy milyen gyönyörű feje lehetett ha épen őt akartam. Itt Kispesten nagyszerű piac van. Nem tisztán csak falusiak mint talán vidéken, hanem vegyest proletárokkal. Valami nagyszerű látvány, az ember felelősnek érzi magát ha látja. Mi minden lehetne itt csinálni, csak tudni kellene. De most képzeld azt az életteljes naptól fénytől áthatott kavargó tömeget. Absztrahálj itt?!? Inkább gondoljunk Pieter Breughelre és Csontváryra. Baráti öleléssel Jancsi IV. 1936. április 16. M. J. levelezőlapja Kispestről E. G.-nek Budapestre. Kedves Géza! Kispest, 1936.IV.16. Hosszas hallgatásodból arra következtetek, hogy mint Olympus lakó nem ereszkedsz le. Kispest messzebb van mint gondolod, erre vall az is, hogy leveleidet később kapom meg mint számítod.

10 Igy hát hiába vársz. Az idei Szalont nélkülem csinálhatják meg. Nem szőtem semmit. Most kezdek egyet. Festettem egy keveset, de ezekből legfeljebb tehetséges kezdő mivoltomra lehetne következtetni sőt a jelző objektiv bírálat esetén el is maradna. Tanítványom nincs, tehát anyagi helyzetem sem rózsás. Nagyon örvendenék, ha majd küldenél egy meghívót a Szalon megnyitására s akkor találkozhatnánk s előtte v. utána megmutathatnád újabb dolgaidat. Ha alkabiias időben bejutnék Pestre felkeresnélek, de mindössze egyszer jártam a főiskola körül akkor is szombaton. Remélem tehát, hogy úgy a nagy képeidet, mint az aquarelleket a* megfelelő helyen mihamarabb megláthatom. Édesanyádnak és Mártának kezét csókolom Téged ölel Jancsi * Jóslásokba ez alkalommal nem bocsátkozom.