Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Művészettörténet - Várkonyi György: Újabb adatok Martinszky János pályájához

223 merült ki, melyet, hogy a kecske jóllakjék igyekeztem a technikát utánozva megoldani. Persze nem deszkára csináltam, így tehát a vászonon való Rubens technikázást utánoztam. Jó lazúrosán a mellékes részleteket a testben jól ki tudtam hagyni a szürkéket. Csak természetesen azt a szédületes „mély és alapos" felületességet nem tudtam belevinni. De még így is gyönyörűségem telt benne. Olyan érdekes tapasztalatokra tesz az ember szert ilyen munkával, amilyenekre természet után való dolgozás közben nem jut idő, hiszen az érdekes benyomás olyan lelki emóciókkal jár, hogy ilyenkor rendszeres és céltudatos technikai megoldásokra, legalább is ilyen karakterű embernél mint én vagyok, már nem jut figyelem. Arról a gazdag művészi tartalomról pedig, amely megbújik egy ilyen Rubens képben s mely a mi erőszakos és elfogult szemlélési módunk miatt nem jut a tudatunkban, - majd Kecskének fogok ími, s remélem dühében a mestergerendáig fog ugrándozni. A temperázás egyenlőre pihen sehogysem tudom a dolgot technikailag megoldani. Edényeket kellene beszerezni v. legalább egy jó pléh palettát de nincs rá pénz. A megfestendő képeknek meg egyenlőre csak a hangulata él bennem, szóval épen az, amit majd a már a megfestett képnek kellene kiváltania belőlem, s mely ha előre megvan inkább akadályozza a munkát mint, romboló kritika. Sehogysem tudok lemondani sem a térről sem a formáról, viszont mégis egy sikba szeretném befojtani a dolgot, de olyan színekkel, hogy ennek a millió ravasz fogással dolgozó természetnek nevezett színpad minden élő gazdagsága bennelegyen. Hiába! nagy baj ha az ember impresszionista. A mintázásba is belefogtam s bár egy éve nem volt a kezemben agyag, sokkal jobban ment a dolog. Fejből mintáztam egy madonnafejet, az ember így tud legjobban egy tipust kialakítani. Természetesen brutálisan erőteljes lett a dolog. Még finomítani fogom. A kiöntéshez megint nincs pénz, ha majd másképen nem megy filmet veszek az apám fényképezőgépébe s lekapom majd a szobrokat, hogy legalább ilyen formában megmaradjon.

5 8. Martinszky János: Kompozíció, 1945-46. v., olaj, méretre nincs adat. Kiállítva Az Elvont Művészet Első Magyar Csoport' kiállításán 1946. május 26. -június 10. Reprodukálva a Kállai Ernő által írott „tájékoztató" 7. oldalán. Lappang. Modell kérdést talán ugy sikerül megoldanom, hogy gyerekeket veszek majd fel. Egyelőre elég problematikus a dolog. Leveledet várja és barátsággal ölel Jancsi II. 1932. augusztus 15. M. J. levele Kispestről E. G.-nek Rábagyarmatra. Kedves Géza! 15.8.1932. Gyors válaszomat nem kis részben annak köszönheted, hogy egy kellemetlen levelet kellene megírnom ma este; a szigorú elhatározás már megvan, de a levél nem lesz meg, viszont a lelkiismeretet is illik megnyugtatni. Lapod csak félig lepett meg, mert édesanyám említette, hogy nem voltál túlságosan megelégedve a miskolci koszttal és Benkhardt papa

6 egyéniségével. „Abbahagytam a művészetet és azóta csak képeket festek" nagyképű kijelentésedet szimatom szerint leendő életrajzodba szántad? Ember taláncsak nem giccselsz!?! (mint én) Hogy komoly egyéniségemet is szóhoz juttassam, valahogy úgy gondolom a dolgot, hogy meguntad a teoretizálást és nekiláttál a másolásnak. Mert valahogyan én is ilyenféleképen cselekedtem. Az ember kikeresi itthon az üres kenőcsös tégelyeket, egy két tojással összekeveri a 10-12 filléres porfestéket s aztán neki a 70x100 as deklinek. Pingáltam egy gyönyörűséges fürdő vénuszi. Olyan kövér lett szegény, hogy ahhoz képest a villendorfi vénusz egy fogpiszkáló. S még egy nagy baj van. Ha alá kellene ími, nem írhatnám ám azt, hogy aszondja mj. Dehogy. Hanem ABA NÓVÁK PATKÓ KÁROLY és esetleg: stb. Vagy mondjuk úgy, Patkó Károly műhelyéből. (Az a sovány vigasztalásom még meglehet, hogy ha utánozok is, legalább derék tempera-mesterembereket utánzók.

7 Na és azután. Ez a „nagy nő" nem hagyja ám nyugodni az embert. Azt mondja: „Kérem, legyen szives, magyarázza meg az egyéniségemet". Mi vagyok én tulajdonképpen: „Egy absztrakció, vagy egy natura"? Talán, úgy a kettő között, szólok én. „Na lássa ez a baj. Talán natura vagyok. De akkor, hogy fogok én ebből a pózból most a vizbe csúszni. Nem megy sehogy. Absztrakció vagyok. Ugyan kérem, nézze meg a bal combomat, pirulnom kell, (nem is kell a látogatóinak a megjegyzéseire gondolnom) Ön kompromittál engem s az absztrakció fogalmát." Ijedtemben megigérem, hogy minden meg fog még változni, legyen csak türelemmel, hiszen ő még az első, és így tovább. A mellékelt két kis vázlathoz hasonlókból indulok ki s próbálom, a lehetőségekhez képest abstrakabb felé vinni, de csak addig, hogy gobelin szerű legyen.

8 Valahogy ez a mértékem. Idylembe profán hangok is vegyülnek. Rokon megy férjhez. Csendélet kell az ebédlőbe. Gyümölcs. Dinnye pl. De nem sárga. Görög. Mert б azt szereti. S igy tovább. S pénz nincs. Annyi nincs, hogy megrendelhessek egy (....) temperát, amelyhez emulzió recept van mellékelve. Mert az én temperám még tökéletesítésre szorul. írj a .Jeepekről." Mi a csudának jó az a Rábagyarmat? A fényképeket nagyon köszönöm. A ( ) fájdalmasan nélkülözöm. Te is? írásod várom. Ölel: Jancsi