Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Művészettörténet - Várkonyi György: Újabb adatok Martinszky János pályájához

220 kezdődő kapcsolatból Martinszky haláláig tartó barátság alakult. A mind szabadabban kezelt, s fokról-fokra kubisztikusabb építésű csendélet-kompozícióktól az „elvont művészetig", a „konkrét festészetig" vezető utat Martyn pártfogása, inspirációja kísérte. Ő ajánlotta a fiatal vidéki festőt Kállai Ernő figyelmébe 1943-ban. 1. Martinszky János (az eredeti fotó Martinszky Judit tulajdonában) 1942-43-ban Martinszky már a baranyai értelmiségi elit tagjának számított, a kulturális közélet aktív résztvevője volt. Ekkor bízták meg a mohácsi múzeum vezetésével is. Az 1945-ös évben Martinszky már elkötelezett absztrakt festő volt, jóllehet 1946-47-ben még erőteljes - nem stúdium jellegű - aktrajzsorozatot is készített. Martyn és Kállai be is vonták őt az Európai Iskolából való kiválásnak minősített első elvont művészeti kiállítás szereplői közé 1946-ban. Martinszky a rendszeres budapesti látogatások majd az Elvont Művészek Csoportjához való csatlakozás révén egyre több konkrét külső hatásnak volt kitéve. Különösen erős szálak fűzték a hasonló belső indíttatású absztraktokhoz, Lossonczyhoz, Gyarmathyhoz. Hamarosan, 1946. október 20-án megalakult a Konkrét Művészet Magyarországi Csoportja, az aláírók között ugyancsak Martinszky nevével, aki ettől fogva már nem vidéki szimpatizáns, hanem egy mozgalom megbecsült és elkötelezett tagja. 2. Martinszky és Rohacsek Anni a mohácsi ház udvarán (az eredeti fotó dr. Rohody László tulajdonában) Martinszky János festői pályáján 1947. volt a legmozgalmasabb év. Hat kiállításról tudunk bizonyosat, melyeken részt vett, s ezek között sor került önálló kiállítására is a „Galéria a 4 világtájhoz" Semmelweiss utcai helyiségében, május 25-től június 9-ig. Ebben az évben rendezték ugyanitt a mohácsi busók kiállítását melynek technikai lebonyolításában Martinszky is részt vett, mint mohácsi múzeumvezető. Az Elvont Művészek Második Magyar Csoportkiállításán természetesen ismét szerepelt, s az absztrakt csoport párizsi kapcsolatai révén felkérték a korszak nagy nemzetközi absztrakt-szürrealista seregszemléjén, a Salon des Réalités Nouvelles-en való részvételre. Erre végül nem került sor, Martinszky művei a késedelmes ügyintézés miatt még a katalógusba sem kerültek be. 1948-ra a politikai erőátrendeződés fokozatosan véget vetett a kulturális élet pluralizmusának, az absztrakt művészek körében - sokszor megalázó anyagi helyzetük ellenére is - uralkodó felszabadult, bizakodó, eufórikus állapotnak. A mind fojtogatóbbá váló művészetpolitikai atmoszférában Martinszky még részt vett képeivel „A magyar képzőművészet újabb irányai" kiállításon a Nemzeti Szalonban, de ebben az időszakban írott leveleit az elszánt munkakedv hangoztatása mellett már a szkepszis, a később pontról-pontra beigazolódó pesszimizmus árnyékolta be. Martinszky János haláláig