Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - L. Imre Mária. Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében I. Csodaforrások és szentkutak

17. ábra. Cserépkorsó. Készült Kisvaszaron, az 1910-es években. A kaposszekcsői szentkút vizét ebben vitték haza. (M: 15 cm) 18. ábra. Kiskorsó a siklósi Gerencsér Sebestyén műhelyéből. Máriagyűdi búcsús ajándékként százával vittek belőle. A hagyomány szerint a szentkúti vizet is ebben szállították. (M: 16 cm) Jegyzetek A „szakrális tájat" Bálint Sándor szerint értelmezzük, eszerint egyegy szakrális vidék történeti, kultúrtörténeti, népességi és egyházi szervezetek (búcsújáróhelyek, kolostorok) együttes hatása által formálódik. Az egyházmegye alapítása Szt. István nevéhez fűződik. Határai egykor délen a Száváig terjedtek. A Dráván túli területek a djakovári és a zágrábi püspökséghez kerültek. A trianoni békeszerződés után a szlavóniai valamint a dél-baranyai területek is a djakovári püspökség részei lettek. Egyházmegyénk jelenlegi határát 1993-ban csak kisebb mértékben módosították. IPOLYI Arnold: Magyar Mithológia. Pest, 1854., CSEFKÓ Gyula: Szemgyógyítás szenteltvízzel és a szentelményekkel kapcsolatos hiedelmek. Ethnographia 38. évf. Bp. 1927., BÁLINT Sándor: Sacra Hungária. Kassa, 1943., MANGA János: A hasznosi tömegpszihózis. Ethnographia 73. évf. Bp. 1962. 353-388. PAULOvrrs Sándor: Búcsújáróhelyek Magyarországon. Bp. 1930., PERESZLÉNYI Mária: Adatok a csatkai búcsúhoz. Ethnographia 52. évf. 1941., MOZSOLITS Amália: Mosdatás a vasvári szentkúton. Dunántúli Szemle 69-75. Bp. 1943., BARNA Gábor: Búcsújáróhelyek Magyarországon. Panoráma, Bp. 1990., FASCHING, Maria Konielia: Die Wallfahrtsorte Südwestpannoniens. Wien, 1991. KRISS-RETTENBECK, Lenz: Bilder und Zeichen religiösen Volksglaubens. Callwey, München, 1971., VEIT, Ludwig-Andreas: Volksfrommes Brauchtum und Kirche im deutschen Mittelalter. Freiburg im Breisgau, 1936., HARTINGER, Walter: Religion und Brauch. Wissenschaftliche Buchgesellschaft Darmstadt, 1992. 6. Vö.: Lexikon der christlichen Ikonographie 8. Bde hg. E. Kirschbaum und Braunfels. 1968-1976. Feiburg i. В., Gerd HEINZ-MOHR: Lexikon der Symbole. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1984., Marienlexikon. Hg. R. BÄUMER und L. SCHEFFCZYK. St. Ottilien, 1988. Bd. 1. 599-602. 7. BÁLINT Sándor: Sacra Hungária. Kassa, 1943. 173. 8. ERDÉLYI Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtöt lépek. Magvető, Bp. 1976., 125., 175., 603. 9. Vö.: VAJKAI Aurél: Adatok a Felföld népi orvoslásához. Ethnographia. 48. Bp. 1937. 140-154., uő. A csatkai búcsú. Adatok a népi orvosláshoz. Ethn. 51. 50-73., uő. Népi orvoslás a dunántúli búcsújáróhelyeken. Magyarságtudomány, 1. 116-139., NOVAK József: Adatok Bény község néprajzához. Néprajzi Értesítő 1913. 14. 38., NYÁRI Albert: Piliny néprajzi vázlata. Néprajzi Értesítő 1909. 134-135., CSEFKÓ Gy. 1927. 10. Variánsként említhetjük a Rozsnyó közelében levő Magdolnaforrást. Mária-Magdolnát könnyhullatása miatt a források védőszentjeként tisztelték. BÁLINT S. 1943. 90. 11. HP Domus Re'sidentiae et loci Gratiosi Mariano-Gyűdensis én. 26. Bm. Levéltár Kézirattár 119/1974.