Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - L. Imre Mária. Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében I. Csodaforrások és szentkutak

7. ábra. Imádkozó asszonyok a palotabozsoki szentkútnál. A bozsoki forrást a mai napig a helybeli németek Máriabründl-nek nevezik. Az innen csorgó „Mária vizet" legtöbbször szembetegségek gyógyítására használták. Itt utalunk vissza arra a másutt is fellelhető szokásra, hogy a forrás vizét a szembajok megelőzésére is alkalmazták. A kúthoz érkező vándor vagy zarándok első dolga volt szemének megmosása. S aki ott megfordult, mindig vitt haza a Mária- vizből. Ahogy ők mondták, „nemcsak szemünket, hanem lelkünket is megmostuk vele". (Itt utalnék vissza a bevezetőben említett spirituális újjászületés motívumára!). Az eredettörténet tudni véli, hogy a forrásnál talált hársfa törzséből faragták a gyermek Jézust tartó Szűz Mária szobrát, melyet a kápolna oltárára helyeztek el. A németek a kitelepítésig a szobrot rendszeresen öltöztették. A palástokat részben az adományozó varrta, részben varrónővel készíttették. Szokás volt az is, hogy a palotabozsoki és sombereki fiatalasszonyok esküvőjük után egy héttel üvegezett fadobozba tett menyasszonyi koszorújukat fogadalomból a kápolnába vitték, és vele együtt felajánlották házasságukat is a Szent Szűznek. A 203 kápolna falát egykor beborították ezek a votív tárgyak. Az 1942-43-ban esküdtek körmenetben vitték oda koszorúikat. A forrástisztelet Szent Erzsébet nevével is összekapcsolódott, ugyanis főleg a várandós asszonyok, Szt. Erzsébetnek, Keresztelő Szt. János anyjának segítségét is kérték. A kápolna titulusa is összefügg ezzel a devócióval. Szűz Mária és Erzsébet találkozása analógiájára MáriaBründl sajátos népi találkozóhellyé vált. A két háború között ugyanis Palotabozsok és Somberek lakói precesszióval keresték fel a kápolnát. Ilyenkor július 2-án, a búcsú napos napján a két falu népe együtt hallgatott misét, majd estig tartó evés-ivással és vidám tánccal ünnepelt. Nemcsak ezen az ünnepen, hanem más nyári hétvégeken is érkeztek gyalogosan, templomi zászlókkal Bátaszékről, Véméndről, Fékedről, Mohácsról. A háború idején engesztelésül minden szombaton felkeresték a kápolnát. A régi körmeneteket általában rezesbanda kísérte. A kápolna ünnepi miséjén a szentbeszéd Mária istenanyaságáről szólt. Mária-Bründlt betelepedésüket követően a bukovinai székelyek is rendszeresen felkeresték.

19 A hagyomány 1991-től újjáéledt. A szentforrást és a kápolna környékét kitisztították és felújították. Sarlós Boldogasszony napján, július 2-án, Palotabozsokról templomi zászlókkal indult precesszió a kápolnához. A szomszédos somberekiekkel együtt reggel szentmisét hallgattak. A prédikáció a szabad téren hangzott el. A szentkút vizéből sokan merítettek, s mint egykor, haza is vittek belőle. Sajátos kontamináció tapasztalható a kaposszekcsöi szentkút esetében. A hozzá fűződő hagyomány a forrás történetéről egy korábbi, ősibb kultuszmaradvány vonatkozásaira is fényt vet. Az 1860-70-es évek fordulóján egy férfi, akinek a felesége gyermektelen volt, a szőlőhegyi forrás mellett buzgón imádkozott Szűz Máriához. A hagyomány szerint Mária megjelent a forrásnál és meghallgatta a gyermekáldásért fohászkodó férfi imáját. A férfi hálából a forrás mellé 1870-ben - mivel feleségét Annának hívták - Szent Anna tiszteletére kápolnát emeltetett. Az 1950-es évekig minden június 26-i Szent Anna ünnepen jöttek a környékről, főleg asszonyok és gyermekek. A kápolna a család tulajdonában maradt, gondozását a századelőig ők végezték. A forrást később kúttá építették át. Gyógyító erejű vizéből a zarándokok rendszeresen vittek az otthonmaradottaknak is. A kútnál később elsősorban Szent Annához fohászkodtak.

20