Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a Baranya megyei zsidóságról a 18. századi összeírások alapján

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) 135-142 Pécs, 1995 Adatok a Baranya megyei zsidóságról a 18. századi összeírások alapján RADNÓTI Ilona A Baranya megyei zsidóság történetéből eddig megjelent feldolgozások - a hitközségi monográfiák

1 és a zsidók pécsi betelepedését taglaló tanulmány

2 - fontos adatokat tárnak fel a Baranya megyei zsidóságról. A betelepülés 18. századi megyei vonatkozásait azonban inkább csak jelzik. A fenti művekben közreadott összeírásoknál jóval több maradt fenn a 18. századból, így azok elemzésével átfogóbb képet nyerhetünk a korabeli zsidóságról, különösen megyei betelepülésük történetéről. Dolgozatomban elsősorban ennek településtörténeti vonatkozásaival foglalkozom. E kérdések vizsgálatához a Baranya Megyei Levéltárban őrzött zsidó összeírásokat használtam fel. A korábban már feldogozásra, publikálásra került adatokat sem nélkülözhettem. Nyolc összeírás adataira támaszkodtam. Az 1775., 1778. és 1788. évieket Schweitzer József művéből vettem át, az 1780., 1781., 1784., 1794. és 1798. éviek eddig nem kerültek publikálásra. Felhasználtam a Magyar-Zsidó Oklevéltár VII. és XVIII. kötetében megjelent, Baranya megyére vonatkozó adatokat is. Az országos zsidó összeírások a 18.században uralkodói kezdeményezésre - közrendészeti, adózási és népszámlálási céllal készültek. Közrendészeti céllal készült összeírásnak tekinthetjük az 1725-1728 és az 1735-1739 közöttieket, amelyek a Habsburg birodalom örökös tartományaiból Magyarországra történő zsidó bevándorlás megakadályozását, korlátozását kívánták biztosítani. A század első felében végrehajtott két másik (1743-1745 és 1746-1748) összeírást Mária Terézia az osztrák örökösödési háborúban kimerült kincstár bevételeinek növelése érdekében rendelte el. Az elsőt a zsidók rendkívüli megadóztatása céljából - ez a megyék ellenállása miatt nem volt túlságosan sikeres -, a másodikat az ún. türelmi adó kivetésekor.

3 A 18. századi zsidó összeírások nem nyújtanak teljesen megbízható adatokat, azokat nem lehet fenntartás nélkül elfogadni. Általában alulértékeltek, ennek okait elsősorban azok céljában és körülményeiben, részint a felvétel módszereiben találjuk meg. Az az ellenérdekeltség, ami az adóalaphoz tartozó zsidóság rendkívüli - a rendek hozzájárulása nélkül történő - megadóztatásakor, az udvar és a megyék között, illetve a zsidók letelepedését birtokukon engedélyező és az állami adóterhek növekedésétől saját földesúri jövedelmüket féltő földbirtokosok között keletkezett, végig jelen volt a korszakban. A földesúrnak nem állt érdekében a birtokán élő zsidók teljes körű összeírása. Ugyanakkor az adatok kissebbítésére törekedett az adózó zsidóság is.

4 Természetesen igyekeztek elkerülni az összeírást a területen engedély nélkül tartózkodók is. Hozzájárult az adatszolgáltatás pontatlanságához, hogy a foglakozásukból adódóan a zsidók egy része nem tartózkodott állandó lakóhelyén. E korszakban igen gyakori, hogy a zsidók települések közötti vándorlásuk során - ha ez a költözés az összeírás idején történt szintén kimaradtak a listából. Névhasználatuk sajátos vonása sem könnyítette meg az összeírást végző megyei tisztviselők munkáját. Megszilárdult családnévvel még kevesen rendelkeztek, általában apjuk személyneve, vagy a foglalkozásukra utaló megnevezés szolgált megkülönböztetésükre.

5 A névhasználatból fakadó gondokra és vélhetően az összeírást végzők e munkában való járatlanságára is rámutat az a 1788-ban

6 - egy évvel II. József névhasználati rendelete után - készült megyei összeírás, amely a listán szereplő 114 adózóból név helyett a személy megjelölésére 17 esetben "Kaufmann", l-l alkalommal "Pächter", "Beysitzer" és "Handelsmann" szavakat használja. Ezek az összeírások a hiányosságok, pontatlanságok ellenére is gazdag információkat tartalmaznak a zsidóság Baranya megyei településtörténetéről, foglalkozási megoszlásáról is, továbbá részben bemutatják jogi helyzetüket és bepillantást engednek jogismeretükbe is. A feldolgozott összeírások természetükből fakadóan nem adják mindezek teljes képét. Az elzárkózás és betelepedés A 18.században a magyarországi zsidó népesség dinamikusan növekedett. A bevándorlási hullámot részben kiváltó, részben felerősítő események voltak: a zsidókat Bécsből és Alsó-Ausztriából kiutasító rendelet (1670), III. Károly a birodalom örökös tartományaiban élők házasságát korlátozó intézkedése (1726) és Lengyelország első felosztása (1772).