Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Régészet - Szalai Ferenc: A Pécs–Nagyárpád, Boros utca lelőhelyen feltárt avar kori temető csontvázainak antropológiai és paleopatológiai vizsgálata

Ill - Senilis atrophia mandibulae: 13. sir, Sen. férfi és 28. sír, Sen. nő (6. tábla, 5. kép) esetében az összes fog életben elveszett, az állkapocs teste elvékonyodott, az állcsúcs csőrszerűen előreugró. - Torus mandibulares: 20. sír, Mat. férfi állkapcsán kétoldali megjelenéssel. - Cystosusan tágult canalis incisivus: 33. sír, Ad-Mat. nő és 26. sír, Sen. férfi esetében, a felső frontfogak életbeni elvesztése mellett. Külön érdemes szót fordítani a maradó fogak zománchypoplasiájának előfordulásáról. A betegség leginkább a zománcfejlődés idején jelentkező vitaminhiány, hormonzavar, vagy ismeretlen kórok következménye. Eseteinkben a legenyhébb fokú (vonalas) zománchypoplasiát tudtuk csak megfigyelni (10. táblázat). Anatómiai variációk, non-metrikus jellegek A koponya non-metrikus jellegeit SJ0VOLD (1984) szerint kiszámított öröklődési indexek alapján állítottuk össze. Sajnos, a töredékes csontmaradványok és az alacsony esetszám miatt az értékelt adatok csak tájékozódó jellegűek. Ugyanilyen okok miatt nem sikerült vérrokonsági kapcsolatokat sem feltételezni az eltemetettek között. Ali. táblázat összesített adataiból viszont kiolvasható az egyes jellegek nemek szerinti különbsége is. Torus palatínus és sutura metopica a koponyánál, perforatio fossae olecranii és tibia „squatting facette" a postcranialis vázcsontok esetében nőknél gyakoribb; ossa Wormiana, Atlas foramen retrotransversarium, fossa costocervicalis, os acromion és L5-ös csigolya spondylolysis pedig a férfiaknál látható nagyobb számban. Néhány ritka anomália is megfigyelhető: A 39. sír férficsontvázánál egyosztatú inkacsontot (5. tábla, 2. kép), a 17. sírban feküdt férfinál bregmacsontot (6. tábla, 4. kép), 23. sír nőcsontvázánál pedig manubrium sterni-corpus sterni összecsontosodást és fenesztrált sternumot találtunk (6. tábla, 3. kép). A 26. sírban feküdt férfi koponyáján pedig a foramen magnumot tetemesen beszűkítő csontkinövést (6. tábla, 1. kép) fedeztünk fel, ami az atlas felső ízfelszinét is módosította (6. tábla, 2. kép). Életmód, munkakörülmények hatása a csontokon A térdelő testhelyzet hosszú idő után jellegzetes lábközépcsont elváltozásokhoz vezet (UBELAKER 1979). A Pécs-nagyárpádi avar szériában elsősorban a férfiaknál volt megfigyelhető a „térdelő felszín" (11. táblázat). Ugyancsak itt találunk információt a guggolás során kialakult tibia guggoló felszín („squatting facette", WELLS 1964) előfordulásáról is, ami pedig inkább nőknél gyakoribb. Itt kell megemlítenünk még a nők frontfogainak hiányát (nem kizárt, hogy valamilyen munkafolyamat kapcsán lazultak és estek ki) és a férfiaknál gyakrabban előforduló kézközépcsontízületi elfajulást is, ami nehéz munka következménye lehet. A Pécs-nagyárpádi avar népesség valószínűsíthető embertani kapcsolatai A vizsgált széria más, ugyancsak régészeti korokban élt népességekkel való összehasonlítását PENROSE (1954) útmutatásai alapján dr. Oláh Sándor tanársegéd (JATE Embertani Tanszék, Szeged) végezte el, Commodore 64 számítógépre írt program segítségével, munkáját ezúttal is hálásan megköszönjük. A számításokba ÉR Y (1982) tanulmányában közzétett szériákat foglaltuk bele, a felnőtt férfiak Martin szerinti következő koponyaméreteit használtuk: 1., 8., 9., 17., 40., 45., 48., 51., 52. és 54., THOMA (1978) szerinti áüagos szórások alkalmazásával. Sajnos, a kiértékelésnél csak egyetlen szériát, a Zalavár-kápolna lelőhely Árpád-kori népességét találtuk a szakirodalomban megadott 0.197-es hasonlósági értékhatáron belülinek, a többi széria adataival számolt С érték csak laza összefüggést mutat, így a velük való hasonlóság nem szignifikáns. Ezt az eredményt talán az avarkori populációk nagyfokú heterogenitása miatt, vagy a Pécs-nagyárpádi széria kicsi (éppen hogy csak a tízes nagyságrendben mozgó) egyedszáma miatt kaptuk. Talán az elkövetkező években a temetőfeltárás folytatódásával annyira fog emelkedni az összehasonlító számításokba bevonható egyedek száma, hogy kirajzolhatók lesznek a Pécs-nagyárpádi avar népesség embertani párhuzamai is. A csontvázleletek restaurálásáért Mecseki Józsefnének, a fotók elkészítéséért Kőhegyi Zoltánnak, a rajzokért pedig Sümeghy Gyöngyvérnek mondunk ezúttal köszönetet. Összefoglalás Szerző egy körülbelül húsz százalékban feltárt későavar kori köznépi temető csontmaradványainak antropológiai és paleopatológiai vizsgálatát végezte el. A csontvázak zümmel közepesen rossz - nagyon rossz megtartásúak. A népességben jelentős mértékű volt a fiatalok halandósága, az eltemetettek 45,6 %-a 20 év alatti korcsoportba