Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Természettudományok - Fiedler Konrad–Bálint Zsolt: A zefír-boglárlepke (Plebejus sephirus Frivaldszky, 1835) hernyóinak hangyaszimbiózisával kapcsolatos megfigyelések (Lepidoptera, Lycaenidae)

2. ábra. A hangyajáratok felső végében fekvő nőstény P. sephirus báb, közvetlenül kikelés előtt. Csornád: Öreg-hegy, 1991. május 5. (fotó: Egry László). Figure 2. Female P. sephirus chrysalid before emerging in the upper ant gallery. Csornád: Öreg-hegy, 5 May, 1991. (photo: László Egry). Fontos a további kutatások szempontjából a korai vedlésű hernyók és a hangyák kapcsolatának ismerete. Számos esetben találtunk fiatal hernyókat és bábokat a tápnövény tövénél végződő hangyajáratokban (2. ábra), tehát minden bizonnyal feltételezhető, hogy a fiatal hernyók itt telelnek, illetve az utolsó vedlésű hernyók itt bábozódnak. Egy másik érdekes ökológiai jellegzetességgel kapcsolatos kérdés, amely külön figyelmet érdemel, hogy P. sephirus nőstények peterakáshoz olyan tápnövényt választanak-e, amelyen egy bizonyos hangyafaj dolgozói jelen vannak. A már említett P. argus esetében több ilyen adatról is tudunk (MENDEL and PARSONS 1987, JUTZELER 1989, RODRÍGUEZ et al. 1991. С. THOMAS szem. közi.). Tapasztalataink szerint az A. exscapus tövek környékén igen magas egy Lasius faj (lásd alább) denzitása és a laza homokos talajt igen sűrűn átszövik az általuk épített járatok, emellett számos esetben figyeltük meg Lasius dolgozókat, amint a sárga virágzatban nektárt gyűjtögettek. Az Astragalo-Festucetum rupicolae egy igen karakterisztikus pannóniai társulás, és talán egyik jellegzetessége a magas Lasius denzitás. Ebben az ökoszisztémában jut szerephez a P. sephirus, s a peterakó nőstények a hernyó tápnövényének felismerésével biztosan olyan helyre rakhatják petéiket, ahol a társuló hangyafaj nagy egyedszámban van jelen. 63 3. Lasius dolgozók által őrzött utolsó vedlésű P. sephirus hernyó. Csornád: Öreg-hegy, 1991. április 30. (fotó: Egry László). Figure 3. Last instar P. sephirus caterpillar with attendant Lasius workers. Csornád: Öreg-hegy, 30 April, 1991 (photo: László Egry). Viselkedési kölcsönhatások Mindegyik megfigyelt hernyó intenzív és állandó kapcsolatban áll a kísérő hangyákkal. A hangyák a hernyókkal szemben nyugodtan viselkedtek. Több alkalommal megfigyeltük a dorzális szerv váladékának begyűjtését. A tentakuláris szerv kitüremkedését csak igen ritkán sikerült észlelnünk. Ez utóbbi szerv igen fontos a mirmekofil hernyók és a hangyák kapcsolatában (pl. ELFFERICH 1965, FIEDLER and MASCHWITZ 1988). Ezzel kapcsolatban további megfigyelések szükségesek. Általánosságban tehát, a P. sephrius hernyók és a hangyák közötti kapcsolat viselkedésformái megegyeznek a fakultatív módon mirmekofil boglálkalepkék esetében már ismertekkel (FIEDLER és BÁLINT 1992). Szorosabb kapcsolatra utaló jelenségeket nem észleltünk. A dorzális szerv igen attraktív volt a hangyák számára és minden esetben azonnal megtalálták. Még akkor is, ha a szerv nem választott ki cseppváladékot, a hangyák a hernyók mellett maradtak őrizve őket, talán a kupolaszerv pórusának vonzása miatt. Egy negyedik vedlésű hernyót Gödön, kísérletképpen egy nagy F. pratensis boly közvetlen közelébe helyeztünk. A kezdeti támadó viselkedés és a harapási kísérletek után (amelyek a hangyák természetes reakciói közé tartoznak, ha egy idegen tárgy kerül a bolyba) a hangyák hamarosan elfogadták a hernyót és intenzíven felügyelték. Több alkalommal megfigyeltük a nektárszervekből a gyűjtögetést, de a tentakuláris szerv kitüremkedését még a hangyák támadási kísérletei alatt sem észleltük.