Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Természettudományok - Fiedler Konrad–Bálint Zsolt: A zefír-boglárlepke (Plebejus sephirus Frivaldszky, 1835) hernyóinak hangyaszimbiózisával kapcsolatos megfigyelések (Lepidoptera, Lycaenidae)

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) 61-66 Pécs, 1994 A zefír-boglárkalepke (Plebejus sephirus Frivaldszky, 1835) hernyóinak hangyaszimbiózisával kapcsolatos megfigyelések (Lepidoptera, Lycaenidae) Konrad FIEDLER és BÁLINT Zsolt FIEDLER, К. and Zs. BÁLINT: Observations on the symbiosis of Plebejus sephirus (Lepidoptera, Lycaenidae) caterpillars with ants. Abstract. Observations are reported concerning ant associations of wild larvae of the Pannonian blue butterfly. Plebejus sephirus. The dominant attendant ant is a species of the Lasius alienus group, with Formica pratensis being the second-most important ant partner. Two other ant species (Campanotus aethiops, Tetramorium near caespitum) were observed as occasional associates. As many other European lycaenid species, P. sephirus appears to be closely, but facultatively myrmecophilous. Further steps for ecological research are proposed and the relevance of the observed myrmecophily traits for conservation purposes is discussed tentatively. At the present state of our knowledge, specific conservation measurements concerning particular ants seem to be unimportant for the survial of P. sephirus colonies. However, the conservation of the habitats are entire intact ecosystems is strongly required to warrant the persistence of a diverse ant-fauna providing, in addition to the necessary hostplants, potential symbionts in a natural mosaic. Bevezető A zefír-boglárkalepke (=fóti boglárka, Plebejus sephirus (FRIVALDSZKY, 1835), lsd. BÁLINT 1992b) a Kárpátmedencében a nyugat-palearktikus xeromontán pylaoncsoport posztglaciális reliktumfaja (BÁLINT és KERTÉSZ 1990a, BÁLINT 1992a). A fajjal foglalkozó lepidopterológiai munkák többnyire az imágók morfológiájával és ökológiájával, elterjedésével, élőhelyválasztásával és a hernyók tápnövényeivel foglalkoztak. A fejlődési alakok és azok életmódja sokkal kevesebb figyelmet kapott, a hernyók vagy a bábok és hangyák között fönálló kapcsolat szinte teljesen kikutatlan maradt. A hernyók mirmekofil szerveinek meglétét már FROHAWK (1914) részletes hemyóleírásából ismerjük és néhány megfigyelés alapján egyértelműnek tűnt, hogy a P. sephirus hernyói valóban mirmekofilek (ANTALFALVI 1971, BÁLINT and KERTÉSZ 1990b). Néhány anekdotikus megfigyelés (hangyák által szállított bábok, Wettstein J. megfigyelése, lásd BÁLINT 1992a: p. 40, 15. sz. jegyzet) pedig azt mutatta, hogy ez a kapcsolat igen szoros vagy obligát jellegű. Az alábbi jegyzetek az 1991 tavaszán tett három rövid kiszállás eredményeit foglalják össze. A megfigyelések rövidsége miatt az eredmények természetesen csak előzetes információkkal szolgálnak és alaposabb vizsgálatok szükségesek a P. sephirus hernyók és a hangyák kapcsolatának megismeréséhez, akárcsak a mirmekofil kapcsolat ökológiai tényezőinek aprólékos feltárásához. Ezért néhány esetben fölvázoljuk a jövőbeli kutatások lehetséges irányát. Meglátogatott élőhelyek Mindhárom biotóp egy-egy maradványa a hajdan nagykiterjedésű pannon pusztának, benne az Astragalus-Festucetum rupicolae jellegzetes félpionyír társulás kisebbnagyobb foltjaival (1. ábra): 1. 1991 április 26. Göd-Csornád: Gödi-árok. 2. 1991 április 26. Csornád: Öreg-hegy. 3. 1991 április 30. Pócsmegyer. A gödi élőhely egy kelet-nyugat irányú vízmosásban húzódik, kb. 1 km hosszan és 30-40 m szélességben. Igen gazdag Astragalus exscapus állomány található itt a félig nyílt homokpusztagyepekben, amelyhez a legerősebb budapest-környéki P. sephirus populáció kapcsolódik. A területet intenzív művelésű gabona vagy napraforgó földek, illetve telepített akácosok és feketefenyvesek szegélyezik. A csomádi élőhely a fóti Somlyó-hoz sokmindenben hasonlít. A P. sephirus biotópjai a dombtetőn, miocénkori üledékes mészkőkibúvások közelében vannak. Itt igen szép íris pumila és Adonis vernalis állományok virítanak. Az A. exscapus a természetes szukcesszió (a gyepszint erősen záródott, a terület felbokrosodott) következtében eltűnőben van és csupán mintegy 100 m

2nyi területre korlátozódik. A pócsmegyeri élőhely egy akácos szegélyében, homokbuckán (kb. 500 m

2

) található. Az élőhelyet igen szép Astragalus és Stipa állomány jellemzi. A területen Ács Eszter (Magyar Természettudományi Múzeum) végez 1989 óta populációdinamikai vizsgálatokat a P. sephirus-on.