Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Természettudományok - Dénes Andrea–Molnár Attila–Sulyok József–Vidéki Róbert: A Himantoglossum caprinum (M.-Bieb.) előfordulása és cönológiai viszonyai a Villányi-hegységben

21 4. ábra: A Himantoglossum caprinum termőhelyei a Villányi-hegységben. • előfordulás 1992-ben, A bizonytalan előfordulás A Himantoglossum caprinum előfordulása és termőhelyének jellemzése a Villányi-hegységben Himantoglossum előfordulásról a Villányi-hegységben (még H. hircinum néven) SIMONKAI (1876) számol be először, ő Máriagyűdnél találja a Tehkes-hegy en. Következő előfordulási adat SZABÓ (in HORVÁT 1976) közlése a nagy harsány i Szársomlyó hegyről. Az itt talált példányik) helyét azonban máig sem sikerült azonosítani. Hasonlóan nem ismert MILLNER (ined. 1978) toronyi adatának pontos lelőhelye sem. KÉVE Y (1990) 15, illetve 20 tő előfordulásáról számol be, a Fekete-hegyen illetve a Tenkes-hegyen. Korábbi részbeni felméréseink szerint a termőhelyeken évente különböző egyedszámai fordulnak elő virágzó sallangvirág példányok. 1992-ben a hegységet bejárva, a már ismert termőhelyeket is felkeresve közel 100 tő virágzásáról tudunk beszámolni. Néhány helyen a kora tavasszal látható tőleveleket is megszámoltuk. Ezek és a virágzó példányok aránya átlagosan 5:1. Más megfigyelések szerint egy-egy példány ismételt virágzása között 4-6 év is eltelhet. Mindezeket figyelembe véve a hegységben élő Himantoglossum caprinum egyedszám 500 tőre becsülhető. Ez jelen pillanatban az ország legnagyobb egyedszámú ismert Himantoglossum caprinum állománya, mely a hegység két végén egymástól művelt területekkel elválasztva él (4.ábra). Az alábbiakban felsoroljuk a növény Villányi-hegységi elterjedési adatait: - Máriagyűd (SIMONKAI 1876: 202.) "Tenkes-hegy" ! (MILLNER ined.: 1978, BERTA ined.: 1987) "Fekete-hegy" ! (BERTA ined.: 1987) - Nagyharsány "Szársomlyó" (SZABÓ in HORVÁTH 1976: 29.) - Turony (MILLNER ined.: 1978) - Bisse "Tenkes gerinc" (DÉNES ined.: 1992) - Siklós "Csukma" , "Akasztófa-dülő" (DÉNES ined.: 1992) A hegység keleti részén a Fekete-hegyen élő virágzó populáció az 1992-es számlálás szerint 55 tő, mely a hegy déli oldalán található facsoportokkal, bokorerdőfoltokkal mozaikos tisztásokon, lejtőssztyeppréteken (Cleistogeni-Festucetum rupicolaé) él. Itt kisebb területeken egymáshoz nagyon közel (előfordult 16 m

2-en 12 virágzó tő is) sok sallangvirág él. A hegység nyugati felén, a Tenkes- és Csukma-hegyen, illetve a Tenkes-Csukma gerincvonalától délre nyúló "Akasztó-dombon" (Akasztófa-dűlő) 1992-ben 36 virágzó tövet találtunk. Egy korábbi megfigyelés viszont mintegy 80 tőről számol be a Tenkes-hegyen (Berta et Millner ex verb.). Az általunk megfigyelt példányok döntően a hegyvonulat helyenként platóvá szélesedő gerincén, valamint déli meredek lejtőin, már jóval nagyobb területen és sokkal szétszórtabban, általában magányosan, vagy kettesével virágoztak. Szemben a Fekete-heggyel itt elsősorban bokorerdőfoltokban, azok szegélyében vagy ritkábban erdőfolt alatt élő példányokat találtunk. Előfordultak ritkán sztyeppréten és irtásréten is. A termőhely minden esetben sekély, gyakran sziklás talajú; déli kitettségű, meleg, száraz mikroklímájú volt. Részletesebb jellemzése céljából cönológiai felvételeket készítettünk. A felvételi négyzeteket (16 m

2

) minden esetben úgy helyeztük el, hogy legalább egy sallangvirágot tartalmazzon. A sztyeppréteken kijelölt mintanégyzet fölé esetenként, beültetett feketefenyő vagy kiszáradó félben levő akác lombja nyúlott, igen kis