Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus. II. Stílusok

29. Нога de Je SabSoani 29. dallampélda: Нога de la Sàbàoani - Szabófalva (ZABROILÄ-IANKOVICI 1969: 33.). aabb + cKc//llb3 + 5 Kanászdallam, oktávnál jóval szélesebb ambitussal, amely első sorpárjának 5-8-as nyitó-ütempárosának magas, majd a befejező-ütempáros 1- 5-ös mély fekvéséből adódik. A második sorpár egyetlen ütempáros (V-3) variálgatása, csak az utolsó (negyedik sor végén) játszik az adatközlő egy tipikus záróformulát. A két sorpár záróütemeiben előforduló „bokázó" motívum, továbbá az utójáték a dallam verbunkos kapcsolatára mutat. Ezt megerősíti a harmadik, itt с jelzetű sorpár, amely tipikus közjáték dallam. 30. Cea/igáiftsca 30. dallampélda Ceangäiasca - Letea (ZABROILÄ-IANKOVICI 1969: 21.). aK a b ЬК + cK с // 5 1 5 + 5 A „csángós"-nak nevezett táncdallam jellegzetesen moldvaias szerkezetű kanászsorokból áll: csak a nyitóütempárok különböznek, míg a záróütempárok azonosak, a variációs lehetőségek csak egy igen kicsiny skáláját merítik ki. A záróütempár motívuma kanász- és verbunkos-dallamainkban gyakori. A következetesen megszólaló b7, majd a c-sorokban a #IV a darab hangkészletét tipikusan moldvaivá formálja. Nagy ambitusa, továbbá periodizáló szerkezete miatt minden bizonnyal újabb keletű táncdallam. A kárpát-medencei kanászdallamok felé mutató rokonságát talán az is alátámasztja, hogy Moldávban a táncdallam neve „csángós", tehát nem romános. 211 2.3. Mai (jelenkori) stílus Hangkészlet: nagyambitus. Melodikus sajátosságok: dúr vagy moll. Formaalkotás: periodizálás. Ritmus: giusto. Szöveg, műfajok, előadásmód: népies műdalok, slágerek. Funkció: tánczene. Jegyzet: Nagyambitusú, újstílusú népdalok vagy népies műdalok hangszeres csoportja. Szinte mindegyik ismert az egész magyar nyelvterületen. Többnyire népszerű moldvai vokális darabok és táncdallamok (hóra, csárdás). Szinte mindegyik a legutóbbi időkben jutott el Moldvába (magyar iskolák, táncházas találkozók, erdélyi munkavállalás, katonsákodás székelyekkel, rádió), annak ellenére, hogy egyiket-másikat az adatközlők régi dallamnak tartják. Van köztük a rádióból „kifogott" népszerű sláger, amelyet a moldvai hangszeres dialektus előadási stílusában játszanak és a helyi hagyományokhoz igazodó elnevezéssel illetik. Itt csak két darabot mutatunk be, ezek közül egy „nemzetközi", a másik magyar darab. Megjegyezzük azonban, hogy a stílusban román népies műdalok is jócskán találhatók. 31 . Ra^iiijeíi 31. dallampélda Rà{u§ca - Külsőrekecsin (MII/B2). abed//457 A nyolcvanas évek közepén a rádióadók által Európa-szerte slágerként sugárzott „kacsatánc" népies moldvai változata. Az adatközlők szerint is újabb keletű. Az egyszerű, kevés zenei gondolatból építkező dallam - az a-b és a c-d rész tulajdonképpen egy-egy ütempár (a c-d sorok esetében augmentait értékekben?) szekvenciázós ismételgetése, a funkciókhoz illeszkedő variálgatása. Ez a szerkesztési mód tökéletesen beleillik a moldvai hangszeres hagyomány szerkesztési és gondolkodási módjába. Érdekes a darab etimológiája: Külsőrekecsinben ismert egy „ráca" (Raja) tánc, saját dallammal, ennek figyelembevételével alkuihatott ki a darab népies elnevezése.