Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus. II. Stílusok

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) 203-217 Pécs, 1994 A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus. II. Stílusok BÁLINT Zsolt 1. Bevezető Ez a moldvai csángók hangszeres zenéjével foglalkozó hatodik munkám, amely egyben a Janus Pannonius Múzeum Evkönyvének előző kötetében megjelent cikkemnek szerves folytatása, második része (BÁLINT 1993b). Ahogy már az első rész bevezetőjében említettem, kutatásaimat az MTA Soros Alapítvány támogatásával végeztem. Az anyag tetemes része az ösztöndíj időszaka alatt gyűlt össze. Az ösztöndíj lezárása után egy nagyobb lélegzetű munkát írtam „A moldvai magyar hangszeres dialektus" címmel, amelyet Sárosi Bálint, aki mellett több évig dolgoztam a MTA Zenetudományi Intézetének időközben megszűnt Hangszeres Népzene Osztályán, nézett át és látott el alapos kritikával. Tanácsára az egész kéziratot átdolgoztam, felhasználva utalásait és jegyzeteit, amelyből ez a cikk és ennek első része született, de ebbe a „családba" sorolható még két másik publikációm is (BÁLINT 1992a és 1993). Természetes, hogy az anyag teljes feldolgozása nem valósulhatott meg a rendelkezésre álló három ösztöndíjas év alatt. Valószínű, hogy további kutatások forrásául szolgál még sok hosszú évre, sőt évtizedre, újabb publikációkat eredményezve. 1.1. Anyag Jelen munkához a Zenetudományi Intézet volt Hangszeres Népzene Osztályának archívumában található támlapjait (lejegyzett hangszeres darabok), továbbá különböző publikációkból (lásd az irodalomjegyzéket) kimásolt anyagokat (xerox segítségével vagy kézileg), illetve az általam gyűjtött anyagokból lejegyzett dallamokat vettem alapul. Nagyobb moldvai román hangszeres gyűjtemények (lásd az irodalomjegyzéket) darabjait is kimásoltattam külön lapokra, hogy a későbbi összehasonlító kutatásokhoz megfelelő mennyiségű referencia-anyag álljon rendelkezésemre. így kialakult egy olyan moldvai hangszeresdallam-archívum, amely nyomán megkezdhetem a hangszeres zene elemzését (lásd BÁLINT 1993, illetve 1. táblázat). Megjegyzem, hogy a vokális gyűjteményekben számos táncdallam vagy hangszeren is játszott dallam található, amelyek majd ugyancsak bekerülnek a fenti gyűjteménybe; akárcsak az a mintegy 200, még lejegyzetten hangszeres darab, amelyet, Berengyest, Csík, Kápota, Klézse, Külsórekecsin, Lujzikalugar, Pokolpatak, Somoska és Trunk községekben gyűjtöttünk (lásd I. rész „Függelék"). 1.2. Módszer A dallamok rendszerezését a főkadenciák alapján kezdtem el. Egyre szélesebb áttekintést nyerve megállapítottam, hogy a moldvai hangszeres dallamok jelentős hányada ütempár vagy sorpár szerkezetű. így Sárosi munkamódszeréhez folyamodva a dallamokat sorpárjaik alapján szétírtam, majd a sorpár főkadenciája, később ütempárjaik szerint rendeztem (SÁROSI 1988, 3. sz. jegyzet). Az egymás mellé került ütempárokat és dallamokat összehasonlítottam és hangsoruk, szerkezetük továbbá főzárlatuk szerint mérlegeltem rokonsági viszonyaikat (BÁLINT 1993). A dallamanyagot stílusok szerint is csoportosítottam, megkülönböztetve három nagy csoportot: 1. egyszerű, motivikus és ütempáros felépítésű dallamok; 2. strófikus, nagyambitusú dallamok; 3. strófikus, bizonyíthatóan recens eredetű dallamok. Ennek eredményéről számol be ez a dolgozat. A dallamok elemzésénél és leírásánál korábbi munkáim terminológiáját követem (BÁLINT 1992 és 1993). A dallampéldáknál csak a falut és forrást adom meg. A dallamokra vonatkozó részletesebb adatok (előadó, hangszer, gyűjtő, időpont és esetleg lejegyző) ott visszakereshetők. 2. A moldvai hangszeres zene stílusai Beható munkát igényel a hangszeres dallamok összefüggéseinek elemzése, további rendszerezése és tipizálása, rokonsági kapcsolataik fölgöngyölítése nemcsak a magyar és a román, hanem a lengyel, ukrán, német, bolgár és a török hangszeres népzenével. A moldvai