Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Baka Sára: Az emberélet fordulóihoz fűződő szokások Kopácson

200 A halált bizonyos előjelekből próbálták megállapítani. Ezek két csoportba oszthatók: 1. Racionális előjel: hosszantartó betegség után az orr m eg vékonyodik - ez biztos jel arra, hogy meghal az illető. 2. Irracionális előjelek: a) A kuvik, halálmadár, ha kuvikkol. A kutyavonítás szintén biztos előjel. „Megérzi a halál szagát" - mondják. Az indokolatlanul elpattanó pohár, edény is ezt jelzi. b) Az álmok is megjósolhatják a „véget". „Gödör, teli sárral, lucsokkal" - halált jelez. A halott anya is, ha megjelenik álomban, ugyanezt jelzi. „Edösapám is azt ámodta, hogy elgyütt érte az anyja, és ének'ót, még aznap meghalt." Ebben az álomban az analógiás cselekedet jelentette az előjel mágikus tartalmát. 3. Egyéb, halállal kapcsolatos hiedelmek „Halnivágyó mindég a sarokba níz." „Halottal álmodni esőt jelzett." A faluban emlékeznek néhány kirívó esetre, arra, amikor megjósolta a halálát. „Több napja nem volt már észnél, nagybeteg volt. Egyszeresük fölüt, és ennyit mondott: Ugy járok, mind Edizon a zir, most mégyök át az életbü a halálba - horkantott egyet és meghalt." A kijelentés szólásként még ma is él. Nagy részvéttel és sajnálkozással vették körül a nagybeteg hosszú ideig ágyonfekvőt. Ha nagyon szenvedett, a templomban a tiszteletes úr imát mondott a gyülekezet előtt érte. „ilyenkor megkönnyebbül."" Több történetet is említettek a haláltusával kapcsolatban: „Nagyapám rém káromkodás embör vót, olyat én még nem is hallottam. Halálán vót, odahivatott bennünket, megcsókót, és elaludt. Egy idő múva elkezdőit kiabálni: Jaj, jaj,jaj ne gyere Belzebub. Jaj de szurkátok a vasvellával! Plútó! Lánccal gyünnek, meg akarnak kötözni! Aztán halt meg." A halál előtt megjelenő túlvilág képzete nemcsak a poklot, de a Megváltót is megjeleníthette: „Az öreg Máté sose vót vallásos embör, templomba se járt, talán csak a káromkodásba emlögette az istent. Betegön feküdt amikor uborkát kért. A felesége fölát egy székre, hogy levegye a szekrényrü, erre a Pista, aki addig alig mozdut, egyszerre fölüt és fölkiáltott: Jaj édös Istenöm! - és meghalt. " Ha beállt a halál a hagyományosan kialakult szokások szerint cselekedett a közösség. A család egy tagja körbejárta a komákat, rokonokat értesítette őket. „Letette a körösztyét" - mondták a hír hallatán. A falu többi tagjának harangozással adták hírül. Elhívták a halottöltöztető asszonyt, hogy rendbetegye az elhunytat. A hálóruhát előre kikészítették. „Azt már összekészítötte az embör életébe." A szemfödelet a századelőn megszőtték saját maguknak. Kék és fekete „hezona" díszítette. (Hezona - színes fonallal szőtt különböző minta len- illetve kendervászonban.) Pirossal is szőttek a fiataloknak. „Az egész családnak megvót szüvvel és a sublótba tartották." A 30-as évektől készen vásárolják. A halált a halálbíró állapította meg. Kettő is volt a faluban. Odatartották elébük a tükröt és meg is tapogatták. Ha ők engedélyt adtak, 24 óra elteltével lehetett temetni. A „halottnízők" már az öltöztetés ideje alatt megjelentek. Ha valaki félt a halottól, megfogatták vele a szemfödelet, vagy leöntötték vízzel és úgy engedték be a halotthoz. A ravatal a háznál van jelenleg is, mivel a faluban nem épült halottasház. A „vérasztóba" a templomba járó asszonyokat hívták, akik késő estig vagy reggelig énekeltek, imádkoztak, főleg a család megnyugvásáért. A halott a tisztaszobába feküdt a „vérasztók" a család összeg tagjával (gyerekek is) együtt a másik szobában tartózkodtak. Temetés menete A nép összegyűlt az udvaron, ahol már fekete abrosszal leterített asztal áll, mellette a szt. Mihály lova, amit a temető melletti kis házban tartanak. Ha megszólal a harang, „leszögelik" a koporsót, ilyenkor siratják el a halottat, hangos szóval: „Jaj, itt hagyta! Mi lesz velem?!" Hosszabb siratót verset itt nem ismernek. Az egyházi szertartás után volt a búcsúztató, amely levélformában megírt üzenet a családtagoknak. Jelenleg is van ilyen búcsúztató, de csak annak, aki kéri olvassák föl. Ezután meghatározott sorrendben halad a temetési menet a temető felé: Pap - koszorúvivök -koporsó család - asszonyok -férfiak A sírhelynél a résztvevők közösen fohászkodnak a lelkipásztorral és míg el nem hantolják, zsoltárokat énekelnek. „Aki fét a halottu, az első göröngyöt ü dobta a sírba." Hiedelmek A hazajáró lélek ellen a következőképpen védekeztek: „A kúcslikbafokhajmát kellött tenni, pokróccal letakarni az ablakot (hogy ne találjon haza) és a köszöbbe a baltát bevágni (hogy ijedjen meg)." A temetés után kiszellőztettek, kinyitották az ajtót, ezzel a cselekedettel jelezve, hogy az elhunyt lelke távozzék, átadva a helyet a megszülető új életnek.