Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Baka Sára: Az emberélet fordulóihoz fűződő szokások Kopácson

198 újonnan bekerülő menyecskét vagy vőt nehezen fogadta be a közösség. Előfordult, hogy egész élete során csak azzal a csúfnévvel illették, amellyel megnevezték az azon a tájon lakókat (pl. Brencó, Julis - szlavóniai magyar községből való.) A párválasztás szempontjai A párválasztást sok tényező befolyásolta, elsősorban a közösség szemléletének az összetevőit próbálom meghatározni. A fő elv: „Főd afödhő." - elve volt és ennek érdekében mindent elkövettek hogy érvényesítsék. Nagy szerepe az ún. kommendálásnak ez elsősorban közeli asszonyrokonok és keresztanyák feladatkörébe tartozott. Eldöntötték ki volna jó a lánynak vagy a legénynek, és ezután elkezdődött a „puhatolózás, susmusolás" míg „össze nem verték őket". A fiatalok részvétele ebben a folyamatban teljesen passzív volt, átadták magukat szüleik akaratának. „A bátyám mire meggyütt a katonaságtú má à lakodalomra készutek. Anyámék kinízték a lant, megkérték és mikor hazaért a bátyám, akkor monták meg neki, hogy kit vesz el a jüvö szerdán - mert akkor vót az esküvő." A párválasztás illetve a párkiválasztás e módja szükségképpen megával hozta a hozomány jelentőségének előtérbe kerülését ill. ezzel szembeni reakció volt a szöktetés is. Egyik adatközlőm maga is olyan lány volt, akit kedvese megszöktette. „Dógos vót, nem ivott, szerettem. Apámék nem akartak hozzáanni, mer sok gyerkös családbu való vót, meg gazdag se vót. Szegény le szol mellette, mind a templom egere! A laski vásárban találkoztunk és réttam neki, hogy ne engennek hozzá. Akkor megbeszétünk, hogy mikor gyün értem, este kimentem, vittem pár ruhát és az éjjelbe ott aluttunk anyosomékná. Reggel mikor kiment az uram, az anyja má ott át az ablakná oszt kérdözte: Megérte, szűz vót? Ennyit félőt csak rá: Menny ön innen ...! Délután a jegyző összeadott minket, templomba má nem esködhetünk csak az irodába. Anyáméknak igazik lett, mert szegényök vótunk - ezt mindig fölhánytorgatták. A barátnőim is elhagytak. " Az udvarlást a kérés követte. A legközelebbi rokonok mentek lánykérőbe, olyanok, akik jó beszédűek voltak. Ha már megtörtént a kikérés, elkezdődtek a lakodalmi előkészületek. A lányos háznál összeállították a „staférungot, stafírt", és azután a rokonok már jöhettek megnézni mennyit kapott. Ha kévéseitek és ha módjukban állt kiegészítették. A stafírja

11 ennyi volt: egy közepes vagyonú lánynak, egykének lepedő 6 törülköző 6 abrosz 6 vánkos 6 dunyha 3 derékalj himzött 6 Ezen kívül még kapott ruhákat, 2-4 dunnát és 4-8 vánkost is. A huzatokat belerakták mind a tulipános ládába, 20-30-as évektől az „ómáriumba vagy sifanyérba." Vőnek lenni szégyen volt. „Vőnek lenni olyan, mint kutyának a prostya közt." (Próstya = fonott vesszőkerítés.) Az olyan családokban, ahol az egyke leányágon érvényesült, esetleg már több generáción keresztül, az asszonyok joga sokkal nagyobb volt mint a férfiaké. Olyan ház is volt, ahol mind a három férfi már vőnek ment oda. Ilyenkor a közösség nem a férj nevével jelölte e családot, hanem a feleség leánykori nevével. A nők kezében volt az anyagiak kezelése, a vőt kifizették. „Aki kötötte az kotyójjon neki. Az anyádnak csinájj gyereköt, de nem neköm!" - mondta a menyecske, ha közeledni próbált a férje. Csak a munkája kellett, ha meghalt a felesége, akkor semmi joga nem volt, kielégítették egy kis földdel és mehetett haza a szüleihez. Mátkaság ideje Az eljegyzést követően a pap háromszor hirdette ki őket a templomban. Ez idő alatt sűrűn találkozhattak, ha bál volt, együtt szórakoztak. A lakodalom előtti utolsó vasárnap tartották a koszorúkötőt a lányos háznál. A már előzőleg összekészített rozmaringból, télizöldből, szalagokból bokrétákat kötöttek. Hívogatás A hívogatás három részletben történt. A lakodalom előtt 2-3 héttel a szülők mentek és mondták azt is, ki mikor jöjjön segíteni. Másodszor a komák lakodalom előtti vasárnap és harmadszor is ők kedden az esküvő napján (szerda) megelőzően. A legdíszesebb a vasárnapi hívogatás volt. A vőfélyek a felkersett házakban a következő rigmusokat mondták: