Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, V.

165 magát. 1960-ban Fort Worth-ben a Texas Boys Choir-hoz kapott harmadkarmesteri állást. Ott halt meg. Művei: Fesztivál tánc. Kuruc dalok. Két vonósnégyes. Andante és allegro gordonkára és zongorára, Dalok Dsida Jenő és Weöres Sándor verseire. Rákóczi. Szimfonikus költemény Petőfi verse nyomán. Marostól a Lajtáig - népdalfeldolgozások. Kiadott művek: Kis rapszódia hegedűre vagy gordonkára. Concertino per pianoforte e orchestra. Sonatina per pianoforte (1948). Concertino vonószenekarra. Szonatina zongorára (1955). A Halász-család 1925. nyarán. Balról: Béla, az édesapa: Halász Antal, Mihály, Antal, az édesanya: Buday Margit, Kálmán. bergenzi születésű orgonistánál. Kamasz koromban lehettem úgy 14 éves - Pécsre került Vadas Gábor.

6 Nála tanultam, majd felvételiztem a Zeneművészeti Főiskolára. A Zeneművészeti Főiskolán orgonát, egyházzenét és zeneszerzést tanult. Zalánfy Aladár, Siklós Albert, Kosa György, Harmat Artúr, Bárdos Lajos voltak professzorai. Egy előkészítő tanfolyam után 4 akadémiai évfolyam következett az akkori szervezetben és a művészképző helyett önkéntes ismétlő év volt. 1932-ben kapta meg a művészi oklevelet. A Budapesten töltött évek (1926-1933) alatti zenei élményeiről beszélve megemlítette, hogy Bartók Bélát többször hallotta Budapesten, pécsi koncertjén nem volt jelen. Nádor Tamás: Mit jelentett számodra Bartók Béla játéka? Halász Béla: Egészen egyéni valaki volt, roppant precízen és tisztán játszott, szerényen ült a zongoránál ősz gyermekfejével, és nehéz eldönteni, mi az, ami az emberre leginkább hatással volt. Azt tudom, hogy amikor hazamentem a kollégiumba, miután Bartókot hallottam, nem tudtam aludni. Dohnányival nehéz összehasonlítani. Egészen más jellegű, más tónusú zongorista volt. Bartóknál bizonyos, nem kellemetlen, de kissé hideg keményMihály, Béla és a hazalátogató Kálmán a pécsi főpályaudvaron 1969 szeptemberében. Halász Béla: [...] Harmadikos koromban H ormos (Hoffmann) bácsi

4 még túl kicsinek talált, azt mondta: majd jövőre. Akkor egy évig nála tanultam, azután pedig az - most így mondhatom: - elődömnél, Eduard Jaksch

5