Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Sonkoly Károly: A Pécs, Jókai tér 11. sz., középkori eredetű lakóház műemléki kutatása

119 A vizsgálati módszer azon alapul, hogy napsütésben a homlokzat felmelegszik, hőt vesz fel, amelyet alkonyat után bocsát ki, miközben lehűl. Az emberi szem számára láthatatlan sugarakat nagy érzékenységű filmre fényképezik, ill. speciális kamerával felveszik, s a berendezés ezeket láthatóvá transzformálva a képernyőn megjeleníti. Az eltérő fajlagos szilárdságú anyagok (kő, tégla, fa, stb.) másként veszik fel a hőt és a lehűlés során is más-más frekvenciájú sugarakat bocsátanak ki. Ez a fekete-fehér filmen, ill. a készülék képernyőjén sötétebb, vagy világosabb foltokban jelentkezik, a színes filmen pedig a vöröstől (meleg) az ibolyáig (hideg) terjedő színskálával. Ezzel a technológiával - megfelelő mennyiségű kísérlet után, a szükséges gyakorlat megszerzésével - lehetségesnek látszik a hagyományos, roncsolásos falkutatás legalábbis részleges kiváltása. Csak a praxis révén remélhető a módszer eredményességét csökkentő, zavaró tényezők kiküszöbölése. Ilyenek például a vastagon felhordott, cement adalékanyagú habarcsok, az utólagos falköpenyezések, vagy a falnedvesség is. Az előbbiek leárnyékolhatják a vizsgálandó, régi falazatokat, míg az utóbbi megváltoztathatja az adott falrész hőképét. Mindezek miatt az első időszakban különféle jellegű és tájolású homlokzatoknál, a temovíziós vizsgálat után, a teljes, hagyományos falkutatást is el akarjuk végezni. Ezután a két módszerrel elért eredményeket kielemezve, összevetve, s ennek alapján az eljárást tökéletesítve derülhet ki, milyen mértékben alkalmazható a roncsolásos feltárás helyettesítésére. A Pécs, Jókai tér 11. főhomlokzatának esetében a termovíziós felvétel időpontját többször is el kellett halasztanunk, mivel a módszer eredményességéhez derült, száraz, meleg, nyári időjárás szükséges, folyamatosan néhány napon át, hogy eléggé felmelegedjen a fal. Csak így remélhető, hogy a megfelelő intenzitású sugárzás a készülék képernyőjén jól látható eltéréseket fog mutatni. Erre a legalkalmasabb napszak este 9 és éjfél között van, amikor a legerősebb a fal hőleadása. A vizsgálatra végül 1989 augusztus 8-án, este 10 és 0 óra 30 perc között került sor. A munkát a gödöllői MÉMMI méréstechnikai laboratóriumának szakemberei, Búza Csaba és Molnár József végezték el - a műemlékes kutató bevonásával. Szerencsére a Jókai tér Ny-i oldalán lévő homlokzatra biztosított volt a megfelelő rálátás. A vizsgálathoz a MÉMMI AGA típusú, svéd gyártmányú berendezését használtuk, amely 0,2 C°-os eltérések érzékelésére is képes. A homlokzat felől beérkező infrasugarakat felfogó kamera a jeleket egy állítható (fekete-fehér, ill. színes üzemmód, valamint + és korrekció) átalakító készüléken keresztül a képernyőhöz közvetítette és rögzítette is. A rögzítés videómagnóra, ill. mágnesszalagra történt. Az utóbbi lehetővé tette a begyűjtött adatok későbbi, pontosabb, számítógépes feldolgozását is. A kamera helye először a Jókai tér 6. sz. DNY-i sarka előtt, Ny-ra, kb. 5 m-re volt, majd pozícióváltás után, e ponttól É-ra, kb. 3 m-re. A helyszíni vizsgálat során, a képernyőn mutatkozó jelenségeket megpróbáltuk interpretálni. Az egyértelmű, szabadszemmel is jól látható részleteket, mint pl. a műkő lábazat, a kapu kerete, stb. a kísérlet szempontjából érdektelenek. Olyan, a szakirodalomban hozott fotókon előforduló, a vakolat által eltakart, befalazott nyílások, kő tagozatok, teherelhárító ívek, amelyek élesen kiválnak környezetükből, nem mutatkoznak a képernyőn. Azt, hogy ez az adott homlokzat sajátosságaiból következik és nem a módszer hibája, már a helyszínen igazolta, hogy amikor a tér É-i oldalán álló házakra irányítottuk a kamerát, a képernyőn feltűntek olyan, rejtett részletek, amelyeknek meglétéről, más forrásból már tudtunk.

7 A Jókai tér 11. sz. főhomlokzatán, a középrizalit emeleti részének két szélén, ill. a földszinti tejbisztró ajtajától D-re lévő, nagyobb falfelületen láthattunk olyan foltokat, amelyek érdekesebbnek tűntek. Elsősorban a középrizalit emeleti, É-i széle keltette fel figyelmünket. Az itt mutatkozó, hidegebb foltok eltérő jellegű anyagra mutattak, de pontosabb interpretációra nem adtak lehetőséget. A termovíziós vizsgálat eredményeinek kiértékelésével meg kellett várnunk a falkutatás befejezését. A helyszínen felvett anyag számítógépes feldolgozására 1989 őszén, a MEMMI gödöllői laboratóriumában került sor. A videófilmet többször átnézve kiválasztottuk azokat a részleteket, amelyekről úgy tűnt, hogy lehetőséget adnak a falkutatás eredményeivel való összevetésre. Ilyen sajnos elég kevés akadt, mivel markánsan elváló, egyértelműen azonosítható jelenségeket nem rögzített a kamera. A falkutatás derített fényt arra, hogy miért nem. Ebben több zavaró tényező is szerepet játszott. A homlokzatot az utolsó tatarozásnál erős, cementes habarccsal újravakolták. Korábban, a századeleji átépítésnél a felület nagy részét tégla- és cserép köpenyezéssel látták el. Ezek az infrakamera elől eltakarták a fal bennünket érdeklő, mélyebb rétegeit. Végül pedig a hagyományos módszerrel elvégzett falkutatással sem tártunk fel olyan jelenségeket (pl. befalazott nyílások, levakolt kőtagozatok), amelyeknek a képernyőn erősebben el kellett volna ütniük környezetüktől. Egyes termovíziós felvételekről a feldolgozás során, 45 fokban döntött, színes, számítógépes grafikák is készültek, amelyek térben ábrázolják a kiválasztott homlokzati részek hőképét. Ezeken is jól megfigyelhető, hogy a másodlagos köpenyezés mennyire leárnyékolta a régebbi falazatot. A műszer érzékenysége, felbontóképessége is behatárolt, a hasonló anyagú falak közötti eltérések kimutatására nem alkalmas. Ezt tapasztaltuk a középrizalit É-i szélénél, a földszinten, a falszakasz közepén, párhuzamosan felfutó elválások esetében, amelyek sem a videófelvételen, sem az erről készült.