Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Régészet - Szalai Ferenc: A Pécs–Málom és Zsibót–Domolospuszta lelőhelyeken feltárt koranépvándorláskori temetkezések antropológiai vizsgálata

105 Koponya morfológiai jellegei: norma verticalisban szferoid, norma occipitalisban ház alakú nyakszirt planoccipital kifejezett lambdatáji lapultsággal, orbita trapezoid alakú, orrgyök közepesen mély, orrcsontok Martin szerinti 1. formájúak, spina nasalis anterior 4-es, fossa canina sekély, alveolaris prognathia mérsékelt, homloka meredek. Indexeit tekintve a koponya nagyon rövid (hyperbrachykran), nagyon-nagyon magas (ultrahypsikran), nagyon keskeny (hyperakrokran), a homlok középszéles (metnometop), arc széles (euryprosop), felsoarc nagyon széles (hypereuryen), szemüreg alacsony (chamaekran), orr keskeny (leptorrhin), szájpad keskeny (leptostaphylin), szájpad közepes (mesuran). A koponya kismértékben deformált (hypomakrokran). 4. sír: gyermek nagyon mállott, hiányos, valószínűleg postmortalisan deformált koponyatöredékei és a mellkas felső részéhez tartozó rossz megtartású csontok. 17 db tejfoga és 4 db maradó fogcsírája vizsgálható, ezeken rendellenesség nincs. 5. sír: közepesen jó megtartású teljes csontváz, az agykoponyát és a bal arcfelet apró darabokból rekonstruálni lehetett, nem torzított (2. tábla). Fogazata teljes, 48-as fogán buccalisan kis caries. 12-es és 13-as foga rendellenes helyzetű (infra- és retroversio). A bal homlokcsonti dudor mögött egy kb. 10x10 mm-es besüppedés látható tömör alappal, valószínűleg régi sérülés nyoma, az endocranialis felszínű ugyanitt teljesen ép. A végtagcsontok kicsik, kifejezetten gracilisak, enyhe izomtapadási helyekkel. A koponya morfológiai jellegzetességei a következők: norma verticalisban ovoid, norma occipitalisban bomba alakú, nyakszirt curvoccipital, lambdatáji lapultság mérsékelt. Orbita romboid, orrgyök sekély, orrcsontok Martin szerinti 1. formájúak, fossa canina közepesen mély, alveolaris prognathia kifejezett, homlok meredek. Indexeit tekintve a koponya nagyon hosszú (hyperdolichokran), nagyon alacsony (hyperchamaekran), középszéles (metriokran), alacsony (chamaekran), keskeny (akrokran), homlok széles (eurymetop). II. Zsibót-Domolosp úszta 1. sír: Teljesen ép koponya és jó megtartású, majdnem teljes csontváz, a csontok kicsik, kifejezetten nőiesek. A postcranialis csontokon nincs kóros eltérés. A koponyatorzítás homloki-nyakszirti (frontooccipitalis) típusú, a homlokon sejthető sekély barázdát kivéve sem a kötések, sem a koponyaalakítást célzó lemezek lenyomatát (SZATHMÁRY 1990 és NEMESKÉRI, SZATHMÁRY 1990 által ismertetett leletektől eltérően) itt nem lehet felismerni. Eminentia bregmatica és sulcus postbregmaticus nincs. Első pillantásra szembetűnik keskeny és magas arca, kicsiny járomcsontokkal. Orrcsontjai kifejezetten kiállóak, állkapcsa vaskos, kifejezett bilaterális állcsúcscsal (3. tábla). Fogazata hiányos, 11, 31, 33 és 4 l-es fogai postmortalisan elvesztek. 15, 35 és 36-os fogán súlyos fokú caries látható, a fogkoronák teljesen elpusztultak. 15-ös fognál odontogen cysta is látható fistulanyílással. Morfológiai jellegeit tekintve a koponya norma verticalisban birsoid, norma occipitalisban ház alakú, a nyakszirt planoccipital, kifejezett lambdatáji lapultsággal, orbita téglalap alakú, orrgyök sekély, orrcsontok Martin szerint l-es formájúak, orrprofil konvex, spina nasalis anterior 3-as, fossa canina sekély, szájpad nagyon magas, alveolaris prognathia nincs, homlok erősen hátradőlő. Indexeit tekintve a koponya rövid (brachykran), nagyon magas (hyperhypsikran), nagyon keskeny (hyperakrokran), nagyon-nagyon magas (ultrahypsikran), nagyon keskeny (hyperakrokran), a homlok középszéles (metriometop), arc keskeny (leptoprosop), felsőarc nagyon keskeny (hyperlepten), szem üreg közepes (mesokonch), orr keskeny (leptorrhin), szájpad közepes (mesuran), szájpad hyperbrachystaphylin (nagyon széles). A koponya erősen deformált (makrokran). A dél-dunántúli V. századi leletek antropológiai vizsgálatainak problematikája Ha térképre vetítjük (KISZELY 1978, 13. ábra) a torzított koponyák lelőhelyeit, láthatjuk, hogy a Duna-Dráva és a Balaton vonala által határolt területen is nagyon sok lelet került elő, talán a magyarországi Felső-Duna szakasz és a Körös-Maros közötti terület mutat még hasonló leletgazdagságot ebből a korból. A dél-dunántúli leletek előkerülésüket tekintve két nagyobb csoportra oszthatók fel: 1. Magányos sírokból, vagy szórványként előkerült leletek (amelyek ugyancsak származhattak magányos sírokból, de temetőkből is): Dombóvár: 1883-ban egy torzított koponyát küldtek innen Török Aurélnak, a közelebbi leletkörülmények ismeretlenek (BARTUCZ 1938, 450.). Regöly: magányos V. századi gazdag női sír került elő torzított koponyával (HANKÓ 1968). Szekszárd: BARTUCZ (1938a) közöl egy magányos téglasírból előkerült torzított koponyájú férfit, mellékletei alapján hunkori. Tamási-Adorjánpuszta: földmunkálatok során előkerült mellékletek nélküli szép torzított koponya (HANKÓKISZELY 1971-72), régészeti kora ismeretlen.