Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Kvantitatív vizsgálatok a Gemenci Tájvédelmi Körzet nagylepke (Lepidoptera) faunáján

41 cararia Hb. (?)). A dunai ártereken nem túl ritka, hiszen itt Gemencen 4 példányát fogtuk, előkerült a BédaKarapancsa Tájvédelmi Körzetből 1989-ben és Dunaszekcsőről 1984-ben. Megfogtuk Kátoly mellett is (2. ábra). A szilen élő Cosmia diffinis L. a Dél-Dunántúlon rendkívül ritka. Sem KOVÁCS (1953, 1956), sem UHERKOVICH (1976a, 1981a) nem említi egyetlen dél-dunántúli lelőhelyét. így tehát mindezideig a Gemencen csapdázott példány alapján vehetjük fel a dél-dunántúli fajok jegyzékébe. Lamprotes c-aureum Knoch. E faj létfeltételeit elsősorban a nedvesebb, dús aljnövényzetű erdőkban találja meg. Szórványosan fordul elő és ritka, még az igen alaposan és rendszeresen kutatott kisdobszai erdőben vagy a Barcsi Tájvédelmi Körzetben is csak egyes példányai kerültek elő (UHERKOVICH 1978). A Diachrysia chryson Esp. 30-40 éve még a legnagyobb ritkaságok közé tartozott. 1953-ban csak egyetlen hazai lelőhelyéről tudtunk (Kaposvár), 3 év múltán is csak további kettőről szereztünk tudomást (KOVÁCS 1953, 1956). A hetvenes évektől adatainak száma megsokasodott. A Dél- és Nyugat-Dunántúl nedvesebb élőhelyein: ligeterdőkben, égerligetekben, patakmenti füzesekben, magaskórós társulásokban, hegyvidéki völgyekben sokfelé fogták, helyenként nem is ritka. Ezt a fajt is a terjedőben lévők közé soroltam (UHERKOVICH 1984). A Duna déli ártereiről akkor még nem ismertük, azóta itt és a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben is előkerült (UHERKOVICH, ÁBRAHÁM 1992). Calpe thalictri Bkh. A Dél-Dunántúlon nagyon szórványosan fordul elő, csak egy-két adatát ismerjük (pl. Darány, Nagyharsány, Villány: UHERKOVICH 1976a, 2. ábra. A Diachrysia nadeja Obth. dél-dunántúli elterjedése. Fig. 2. Distribution of Diachrysia nadeja Obth. in South Transdanubia. 1976b). A nedves, beerdősült területeket kerüli, sokkal inkább a homok- és löszgyepek adnak számára életteret, így tehát ez a faj inkább alföldi jellegű és a terület átmeneti tulajdonságait emeli ki. Ugyancsak tipikusan alföldi faj az Eilicriniacordiaria Hbn. A Dél-Dunántúlon ez is ritka, például Máriagyűdön fogták egy példányát (UHERKOVICH 1976b). A DunaTisza közén gyakori, ugyanígy például Szeged környékén is. Szinte már közhelyszámba megy, hogy a Notodontidák egyes fajainak lelőhelyi adatai milyen hatalmas mértékben megsokasodtak az utóbbi évtizedekben. Például a Cerura erminea Esp.-t elődeink rendkívüli ritkaságnak tartották. KOVÁCS (1953,1956) mindössze 6 lelőhelyéről tud, azonban a hatvanas évektől - midőn a higanygőzlámpás gyűjtések Magyarországon is rohamosan tért hódítottak - elterjedéséről gyökeresen megváltozott álláspontunk. Gyakorlatilag minden olyan üdébb erdőben előfordul, ahol tápnövényei - elsősorban Populus fajok, de a közönséges nyír is - élnek. A Dél-Dunántúlon is gyakori ligeterdőkben, nyíresekben, ártereken (3. ábra). Alföldi maradvány fehérnyárasokban szintén gyakori lehet, például Ásotthalmon gyűjtöttem sok példányát. Természetesen tovább folytathanánk a jellemző vagy ritka fajok felsorolást. Azonban a fenti példák is meggyőzően bizonyíthatják, hogy ezen az eddig ismeretlen területen is számos, faunisztikai vagy ökológiai szempontból érdekes faj fordul elő. Köszönetnyilvánítás Hálás köszönetemet fejezem ki Tóth Zoltán kerületvezető vadásznak a fénycsapda gondos kezeléséért. 3. ábra. A Cerura erminea Esp. dél-dunántúli elterjedése. Fig. 3. Distribution of Cerura erminea Esp. in Soutn Transdanubia.