Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

191 M. VI., KALLÓS 1987, Mártinac 1985: 128. (fénykép), 5. és 6. képek); Pusztina (1. kép); Somoska (2. kép); Szabófalva (BOSNYÁK 1980: 133.). Jegyzet: Moldvában ma főként tánczenét kísér, de használják uraláskor is. Igen népszerű és még a legújabb fölállású hangszeres együttesekből sem hiányzik („trombitás zenekar", HANKÓCZI 1988: 320.). Lakodalmi vagy farsangi menetben a nagydobot hordozzák, akár a gyimesiek a gardont (35. kép). Mind a nagydob, mind a kisdob alkalmazásáról tudunk a csángóknál. Az előbbit inkább tánczenéhez (30-31. kép), míg az utóbbit inkább uraláskor, kordináláskor (2., 5-6. kép) használják. Együtt is előfordulnak (31. kép). 6. Uraló lujzikalugari kisfiúk a tornácon. (Fotó: Barabás Zsolt, 1988. január) 8.3. Chordofón hangszerek Citera Helyi elnevezés: citera. Adat: Somoska (Függ.: AP 6337.). Jegyzet: Adatunk Kallós 1965-ös gyűjtésből származik. Más előfordulásáról moldvai magyarok között nem tudunk, mi sem találkoztunk vele. A szóbanforgó hangszer Pesovár szerint a moldvai csángók között nem ismeretes, a Székelyföldre pedig csak a századforduló táján jutott el (MNL 1:431-432). Alexandra Moldvából csupán Szucsáva és Bakó környékéről említi (ALEXANDRU 1956: 123.). Román neve (riterä) talán arra utal, hogy nyugat felől magyar közvetítéssel került Moldvába. Igen valószínű, hogy a citera használata Moldvában a magyarok között újkeletű (pl. az erdélyi táncház-mozgalom és népművészeti találkozók nyomán). Cimbalom Helyi elnevezés: nincs adat. Adat: Bakó (GEGŐ 1838: 23.) Jegyzet: Gegő idézett adata nem vonatkozik szorosan a moldvai csángókra, mivel azt városi cigányok kezében látta. Lehetséges viszont, hogy a kobzát nevezi így. Alexandru és Hankóczi szerint a moldvai zenekarokban előfordul (ALEXANDRU 1956: 103. és HANKÓCZI 1988: 312., vö. 37. kép). Koboz (7-9. képek) Helyi elnevezés: kozba (rom. cobzä). Etimológia: Ploszkucényban egy cigánykobzás a következőképpen nevezte meg hangszere egyes részeit (M.I/B) — húrtartó = abroncs, kulcs = szeg, nyak = ua., hanglyukak = punták, fedőlap = melle (fenyőfából), hátlapbordák = dongák (juharfából), húr = sztrunga, pengető = libeg. Adat: Bogdánfalva (HANKÓCZI 1988:323.); GajcsánaMagyarfalu (1988: 322.); Lábnyik (DOMOKOS 1941): 210. (fénykép), HANKÓCZI 1988: 321, 9. fénykép); Lészped (HANKÓCZI 1988: 321., 10. fénykép: 1-10.); Lujzikalugar (Függ.: AP 3965-66., 8023., 8091., 932930., Mgt. 4437., M. VIII., GUNDA 1990: 49; HANKÓCZI 1988: 322., 11. fénykép. Kallós 1987, 7. kép); Mardzsinén (MÄRTINA§ 1985: 160. (fénykép); Ploszkucény (Függ.: Mgt. 4144. és 4204., M.I., HANKÓCZI 1988: 323., 8. és 9. képek); Szabófalva (HANKÓCZI 1988: 303., 55. sz. lábjegyzet). Jegyzet: A hagyományos moldvai hangszeres együttes bourdon és ritmushangszere (vö: a gardon használatával a Gyimeseken és a Székelyföldön (DINCSÉR 1943, Kézdikővár: GAZDA 1980: 120.). Általánosan elterjedt volt a moldvai és havasalföldi román falvakban (ALEXANDRU 1956: 106-107.). Egymagában tánczenét talán csak guzsalyasokban játszhatott, ám ezt a föltételezést azon a néhány, kobzán előadott táncdarabon kívül (Függ., Lujzikalugar, AP 9329-30.) egyelőre más nem erősíti meg. A táncdallamokat inkább dúdolva, magukat kísérve adhatták elő (Függ., Ploszkucény. M.I.). A hangszer moldvai csángó vonatkozásaival részeltesen Hankóczi foglalkozott (HANKÓCZI 1988).