Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Természettudományok - Fiedler, Konrad–Bálint Zsolt: Európai és északnyugat-afrikai boglárkalepkék társulása hangyákkal (Lepidoptera, Lycaenidae és Hymenoptera, Formicidae)

70 5. ábra. A Lycaena hippothoe (L4) póruskupola szerve. Abbildung S. Porenkuppelorgan von Lycaena hippothoe (L4). érdekes evolúciós jelenség a jövőben további, alapos kutatásokat igényel. Lényeges még rámutatnunk eredményeink fontosságára a boglárkalepkék mirmekofiliájának és biogeográfiájának kettős tükrében is. Az állatföldrajziterületek boglárkalepkefaunájának rendszertani szerkezete látszólagosan a mirmekofilia különböző szintjeinek százalékos arányaival is jellemezhető. Például az európai boglárkalepkefaunát a Polyommatini fajok határozzák meg (72 %), magas mirmekofil (legalább fakultatív szinten) fajarányszámot eredményezve. Ezzel ellentétes képet mutat az északamerikai fauna, amely nagy része Eumaeiti és Lycaenini fajokból áll (67 %-a a honos fajoknak). Nem meglepő, hogy ez utóbbi esetben a mirmekofilia aránya is alacsonyabb. Az afrikai boglárkalepkék kétharmada tartozik az Aphnaeini, Eumaeini és a Polyommatini tribuszokba: legnagyobb részük mirmekofil. A fajok fönnmaradó harmada Poritiinae, amelyek hernyói a legtöbb esetben nem mutatnak közelebbi kapcsolatokat a hangyákkal (CLARK and DICKSON 1971). Tehát ellentétben PIERCE (1987) következtetésével ("The distribution of ant association within the Lycaenidae is independent of phylogeny"), tanulmányunk eredményei azt mutatják, hogy igen szoros összefüggés van a boglárkalepkék filogenetikája és a mirmekofilia evolúciója között, amely a hangyák és boglárkalepkék társulása közötti állatföldrajzi kapcsolatok fontosságára is fölhívja a figyelmet. Ezzel egyidejűleg a Lycaenidae-k rendszertani bizonytalanságai, biogeográfíai és evolúciós kérdések filogenetikus megközelítés nélkül nehezen válaszolhatók meg. További intenzív kutatások szükségesek a boglárkalepkék teljes rendszertanának tisztázásához: fejlődési alakok részletes leírása, életmódjuk alapos vizsgálata kívánatos az összes állatföldrajzi régióban fenti következtetéseink megerősítéséhez vagy akár elvetéséhez. Jelen dolgozat csak az első lépés egy kis terület, a nyugatpalearktikus régió megismerésében és arra hivatott, hogy szélesebb és még alaposabb kutatásokra ösztönözzön. 6. ábra. Polyommatus coridon (L4) Lasius flavus-szal, hangya váladékfelvétel közben. Abbildung 6. Polyommatus coridon (L4) mit Lasius flavus, Amasie bei der Sekretabnahme. 7. ábra. Polyommatus coridon (LA) Lasius flavus-okkal, kitolt TSZszel. Abbildung 7. Polyommatus coridon (L4) mit Lasius flavus, Raupe mit ausgestülpten TO.