Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Kvantitatív vizsgálatok a Gemenci Tájvédelmi Körzet nagylepke (Lepidoptera) faunáján

40 IV V VI VII VIII IX X XI Lasiocampidae Poecilocampa populi L. Macothylacia rabi L. Phyllodesma tremulifolia Hbn. Gastropacha populifolia Esp. Odenestis prani L. Dendrolimus pini L. Saturniidae Satumia pyri Den. et Schiff. Sphingidae Sphinx ligustri L. Smerinthus ocellata L. Mimas tiliae L. Laothoe populi L. Deilephila elpenor L. D. porcellus L. Az eredmények megbeszélése A Gemenci Tájvédelmi Körzetben a fajok száma - 324 aránylag alacsony. A Dél-Dunántúl beerdősült sík- és dombvidékeinek egy-egy pontján 4-500 faj előfordulását mutattuk ki, változatosabb vidékeken, különösen hosszabb időtartamú gyűjtések és fénycsapdázás segítségével esetleg még magasabb lehet a fajszám. A tekintélyes példányszám inkább néhány faj igen nagy arányú előfordulásából adódott (ld. 2. táblázat). Ezt az aránylag alacsony fajszámot egyrészt a rövidebb - 1 éves - feldolgozási időszak, ezen belül is a csak részben feldolgozott júliusi és augusztusi anyag okozta. Természetesen maga a környezet sem kedvez az igazán változatos nagylepkeegyüttesek kialakulásának. Az ártér, melyet az árvizek éves gyakorisággal öntenek el, nem alkalmas a gyepszinti fajok változatos társulásainak kialakulásához. A gyepszintben élők részben a kissé magasabban fekvő területeken - melyet az árvíz csak ritkábban önt el -, részben pedig a fő védvonalak mögött, az árvizek által nem járt területeken fejlődhetnek. Közülük nagy gyakorisági értéket ér el például a Mythimna turca L., Spilarctia luteum Hufn. és lubricipeda L., Axylia putris L., Xestia c-nigrum L. stb. Ez persze nem jellemző erre a területre, hiszen ezek a fajok országosan elterjedtek és általában nagyon közönségesek. Ugyancsak nagyon gyakoriak bizonyos zuzmóevő fajok. A gemenci csapdában a leggyakoribb faj éppen ilyen volt: a Pelosia muscerda Hufn. a DélnyugatDunántúl égerligeteiben és keményfájú ligeterdeiben széltében elterjedt és rendkívül gyakori. Más Duna-menti vizsgálataim szerint is gyakori, sok esetben domináns faj 2 16 2 ----- 2 ----- 14 - 4 2 3 1 1 1 - 1 34 2 6 8 17 14 28 9 7 4 2 21 13 5 5 13 3 3 1 az ártereken. A Gemenci TK lepkefaunájának mennyiségével jellemző eleme. Ugyancsak tömeges ebből a csoportból a Lithosia quadra L., és meglehetősen gyakori az Eilema sororcula Hufn. A fauna összetételére ugyencsak jellemző a sok, nyáron és fűzőn élő faj (pl. Pheosia tremula Cl., Clostera pigra Hufn., Leucoma Salicis L., Lomaspilis marginata L. stb.), valamint olyan lombfogyasztók, amelyek kevéssé specializálódtak tápnövényre (Orthosia fajok, Porthesia similis Fuessl., Ptilophora plumigera Den. et Schiff, stb.). A fauna jellemző színezőeleme - egyúttal karakterisztikus ligeterdei, ártéri elem - az Atethmia centrago Haw. Ez a magas kőrisen élő faj, bár eléggé elterjedt, többnyire ritka s csak kevés helyen válik gyakorivá. Ugyancsak jellemző a Mesogona oxalina Hbn. nemcsak előfordulásával (hiszen UHERKOVICH 1976,1981a is csak három helyről közli), hanem ezen belül is viszonylagos gyakoriságával: 39 példányát gyűjtöttük 1984. szeptemberében és októberében. Az előbbiekben ismertetett és a lepkeállomány "tömegét" adó fajok mellett nem kevésbé jellemzők a tájvédelmi körzetre az itt előforduló és általában ritka fajok. Ezek közül néhányról megemlékezünk. A gyűjtések egyik legjelentősebb faunisztikai eredménye volt a Diachrysia nadeja Obth. itteni felfedezése, nem sokkal azután, hogy VARGA (1981) beszámolt első hazai példányairól. Ugy tűnik, hogy ez a faj is jelenkori terjedés fázisában van (UHERKOVICH 1984), hasonlóan másokhoz (pl. Eucarta amethystina Hbn., Herminia tenuialis Rbl., Polypogon gryphalis H.-Sch., Stegania