Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Művészettörténet - Aknai Tamás: Günther Uecker „Mező 1987” című képének elemzése

262 konnotációja legalább olyan sűrűn rétegzett, mint a szög esetében, - különös kiemelést követel: a hamu. A hamuval, sárral, szénnel lenvászonra dörgölt kontúrok, az izzadó és elgyötört felületek, a rögök becsapódásai - ha ezt akarjuk látni e művekben -, természetszerűleg hordozzák a poétikusan természetet szimuláló Mező. (1987.) jegyeit. Különösen az 1988-as "Hamukertek" kínálnak a belső azonosságok felismertetésére segítséget, hiszen ezen művekben a kis felületeken körkörös elmoz dúlások, egy-egy tömegközéppontot hangsúlyozó struktúraelvű szög-zárványok, be-, átszakadások vannak, színviláguk az anyagok természetes színéből következően földszínek. Valószínűleg ez az új gondolkodásmód tompítja a szögek használatának agresszivitásra, külső meghatározottságra utaló emlékeit, a művésznek nincs szüksége külső formára, formaemlékre; önmagának, önmagáról, önmaga segítségével kell megteremtenie a formát, melynek univerzalitása nem kell, hogy érveit felidézett és szerepjátszásra rávett szerkezetekkel, eszközökkel alapozza meg. Az első "Hamuember" képek 1986-ban születtek, velük azonos időben a hamu-sár képek körkörös struktúrájú, függőlegesekbe rendezett plasztikus darabjai. (Hamukör-bejárva. 1988., Hamukorong. 1988., Hamumező. 1986-87-88.). De az 1986-os esztendő hozta a "Fehér kiáltás" és "Zuhanás" című vásznakat, olyan műveket, melyekben a borzas szögfelületek pontosan idézik a "Mező" örvénylő árnyék- és erőcsóváit, de csak a felületek középvonala körül, hogy a külső és jól kivehető háttér az ujj-festmények fehér és fekete lenyomatait, erőteljes és szabálytalan gesztusok formakereső, expersszív nyomait mutassa. 1. A legfrissebb információk Günther UECKER: "Kann Fruchtbarkeit auf Asche gründen" című katalógusában találhatók. 1990 december 14.1991. január 14. (Galerie auf der Praterinsel, München) 2. Günther Uecker kiállítása. Vasarely Múzeum 1987 Az elidegenült tárgyformák helyére a szellemi alkotó folyamat a Gruppe Zero alapvető poétikai örökségének megfelelően a formaelottes "első gesztus" kevésbé rendszerezett, kevésbé tudatos, inkább ösztönös-közvetlen jeleit állította. Ezek a jelek azonban életszerű és funkcionális kapcsolatban vannak a "művészet" intézményrendszerével, mint egy meg nem szüntethető csatornával a "párbeszéd" lefolytatásához. Evvel kapcsolatban semmitmondó lenne a kézenfekvő szkepszis megfogalmazása, hiszen a dialog tagadása a művész "ontológiai státuszának" megszüntetéséhez vezethetne. Vállalható tehát néhány olyan külsőség, ami a "beépülés-találkozás" jelentéstani akadályait korlátozza. Egy "új korszak" közepén felidézett "klasszikus" frázis, a Mező (1987) fény-, és színartikulációja a mindig jelenlévő alapkérdés hangsúlyozását segíti. Az ikonográfiái kiindulású recepció "begyakorlottságával" 1987-ben már, a "kielégítő" megértés zálogaként számolhatunk. Agresszió és szelídség, aktivitás és fájdalmat lírai futamokká lágyító képzelet, pontos hangulatleírást biztosító kolorit, a travialitás és formalizmus előítéleteit tagadó megjelenítés segítik az értelmezést. Hatásos és eredeti művel állunk szemben, melynek egyszerűsége a természettel együttműködő ember szófukarságát idézi. Egyszerűségében azonban ellentételt állít ama klasszikus dogma hitében megfogalmazott művekkel szemben, melyek a "mindenek mértékeként tételezett ember" (és annak sikeres társadalma) magasztalására születtek. Önkorlátozásról "beszél" e mű, a veszélyhelyzeteit megfogalmazni képes művész a cselekvéssel lebírható és a hatalma alá nem vonható térségek határán haladva alakítja ki a megpróbáltatásokon és fájdalmakon át az önismerethez vezető út példáját. szeptember 18-tól november 15-ig. A Janus Pannonius Múzeum Művészeti kiadványai 60. 3. SÁRKÁNY József: Szögek. Günther Uecker kiállítása a pécsi Vasarely Múzeumban. Művészet. 1988/6. 58-59. 1. 4. Uecker Zeitung. 1978/7. címoldal Jegyzetek *