Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

206 Pusztina: hegedű, trombita, koboz (HANKÓCZI 1988: 321.). Szabófalva: hegedű, klarinét, koboz (HANKÓCZI 1988: 321.). Szabófalva: furulya, hegedű, duda (LAKATOS 1986: 128.). 10. Hangszerkészítés Az egyszerűbb, főleg gyerekhangszerként ismert tüinka (fűzfasíp) és a levélsíp készítést még általánosan ismerik. Készültek háznál igényesebb hangszerek is, mint a dob (BOSNYÁK 1980: 130 - Klézse, 133 - Diósfalu) és a furulya (Dózsa-Újfalu, Trunk, Gajcsána-Magyarfalu Függ: Mgt. 4052-56.). Öreg pásztorok ismerték a bucsum készítését (Külsőrekecsin), Külsőrekecsinben a dudás ismert volt hangszerkészítő tehetségéről (Dózsa-Újfalu). Kobozkészítő csángómagyarokból is említést tesz a szakirodalom, két konkrét adatról is tudunk: az egyik lujzikalugari, a másik gajcsánai (HANKÓCZI 1988: 309.). Hegedűt is készítettek házilag a csángó parasztzenészek (Külsőrekecsin, Függ. M.II-III.; vö. DINCSÉR 1943). Vásárokban, búcsúkban és városokban egyre gyakrabban, a közlekedési viszonyok megjavulása óta vásárolnak hangszereket (Külsőrekecsin - hegedű: Bakó és harmonika: Brassó, bucsum: Bakó; Ploszkucény - kobza: Bukarest; Tamásfalva: okarina). A furulyákat régebben is rendszeresen búcsúk alkalmával vásárolták (Dózsaújfalu, helysz., 1989), vagy vásárokon (GUNDA 1990:6667.), mivel ott furulyakészítők is kirakodtak. A hangszerkészítés gyakorlata a hagyományos falusi társadalom felbomlásával a moldvai csángók között is teljesen kiveszőben van. 34. Hidegség! tárogatós a vonaton 1989 nyarán, Csíkszereda felé utazva. (Fotó: Barabás Zsolt, 1989. július)