Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

194 11. Csángómagyar hegedűs, Külsorekecsin. (Fotó: Csorna Gergely, 1988.) 8. 4. Aerofón hangszerek Ostor (3. kép) Helyi elnevezés: biszuszka (Szabófalva), ostor (Klézse). Adat: Klézse (BOSNYÁK 1980: 129. és 130., KALLÓS 1958); Klézse-Pokolpatak (BOSNYÁK 1980:130.); Lujzikalugar (KALLÓS 1958, Függ.: M. VI., 3. kép); Prezest (ICHIM 1983); Szabófalva (BOSNYÁK 1980: 133.). Jegyzet: Zenei funkcióra hejgetésnél, újévköszöntő és farsangtemető maszkás szokásoknál használták. Az utcán és az udvaron durrogtattak vele. Az uralás alatt pedig a versek közötti hejgető-refrén fölszólítására („Hajtsátok jó legények!" vagy „Bíztassátok legények!" stb.) csattogtatják az ostort. Az újévi uraláskor használatát a közelmúltban még rendelet tiltotta (Lujzikalugar). Levélsíp (12-16. képek) Helyi elnevezés: cicil (Gajcsána-Magyarfalu), cicél (Klézse), pipil, pipilés (Külsorekecsin, Somoska). Adat: Gajcsána-Magyarfalu (CSOMA, helysz., 1984); Kápota (Függ.: M.VIII.); Klézse (SERES-SZABÓ 1991: 517.); Külsorekecsin (Függ.: M. III. és VIH., FARAGÓ 1977: 456., 12-16. képek). Jegyzet: Anyaga régen éger vagy diófalevél, ma már inkább műtrágyás-zacskóból kihasított darab. Fiúgyerekek, magányos férfiak és pásztorok használják. Találkoztunk szekeret hajtó és közben „pipilő" középkorú férfival (Külsorekecsin), levélsípon játszó pásztorral (Kápota) és 12. Műanyag zsákból készülő levélsíp szegélyének megvékonyítása pengével. Külsorekecsin. (Fotó: Barabás Zsolt, 1989. október)