Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

190 Bartók népi hangszernek még csak a parasztok által maguk készített és használt hangszereket tekinti (BARTÓK 1931). Sárosi később (SÁROSI 1967 és MNL 3; 727-728.) tágabb határokat rajzol meg, s ide sorolja mindazokat a házi és gyári készítésű hangszereket, amelyek a hagyományos paraszti zenélés eszközei lehetnek. A hangszerek tudományos leírására és játékmódjukra nem térek ki, mivel két alapvető munka is foglalkozik a Moldvával határos területek hangszereivel (ELSCHEK 1983, SÁROSI 1967). Ezek a hangszereket behatóan tárgyalják. Ugyancsak értékes, már közvetlenül Moldvára vonatkozó hangszeres adatokat szolgáltat ALEXANDRU (1956). A hangszereket ELSCHEK (1983) és SÁROSI (1967) rendszerét követve sorolom föl, a címszavakban mindig a tudományos magyar elnevezést használva. Ahol saját képanyag állt rendelkezésemre, a címszó után, zárójelben is hivatkozom rá. A hangszerek általános moldvai elnevezését is minden esetben megadom, egy-egy különleges esetben utalva arra a falura, ahol használják. A hangszerek etimológiájára csak ott térek ki, ahol saját gyűjtött moldvai adataim erre lehetőséget nyújtanak és újnak bizonyulnak. Először a műzenei gyakorlatban használt megjelölést, majd az egyenlőségjel után következik a Moldvában ismert megnevezés. Az irodalmi (szöveg és képanyag), illetve a gyűjteményi adatokat falvanként idézem, a Függelék-ben megtalálható és visszakereshető adatra zárójelbe „Függ", rövidítéssel utalok. Ezáltal áttekintést kaphatunk egy-egy hangszer ismert moldvai-csángó elterjedéséről. Végül, ahol szükségesnek tartottam, jegyzeteket fűztem a tárgyalt hangszerhez. 8.1. Idiofón hangszerek Csengő és kolomp (3-6. kép) Helyi elnevezés: csengettyű, harang, kolomp, zörgő (rom. zurgäläu). Adat: Diósfalu (BOSNYÁK 1980: 133.); GajcsánaMagyarfalu (BOSNYÁK 1980: 131.) és 133., CSOMA 1988: [133] (fénykép): Klézse (BOSNYÁK 1980: 129. és 130.); Lábnyik (HEGEDŰS 1952: 241.); Lujzikalugar (SÁROSI 1986: 20., (fénykép), Függ.: AP 3965-66., 10053., M. III., IV., VI., XI és XIII., 3., 4., 5 és 6. képek); Somoska (HEGEDÚS 1952: 134.); Szabófalva (IMREH-SZESZKA 1978: 204.). Jegyzet: Kifejezetten zenei funkcióra urálásnál, maszkás szokásoknál (kecskézés, matahalázás) használják. Urálásnál (Lujzikalugar), a vers kántálása alatt állandóan szól egy kolomp. Matahalázásnál pedig néhány maszkurába fölöltözött fiatal nadrágjának szárára kötöz egypár csengettyűt, akárcsak a boricatáncosok (vö. DOMOKOS 1958: 211. és ICHIM 1983). A román zurgäläu és a magyar zörgő etimológiai kapcsolata egyértelmű. Kereplő Helyi elnevezés: nincs adat. Adat: Lujzikalugar (Függ.: AP 3965-66., M. VI.). Jegyzet: Uraláskor használják. Minden bizonnyal sokkal több faluban előfordul. Doromb Helyi elnevezés: dremba (rom. drímba). Adat: Klézse (Függ.: Mgt. 3869., 4116-18., M. VI. és VII.); Lészped (Függ.: Mgt. 3122.); Somoska (Függ.: AP 7180-81.). Jegyzet: Gyerekek játszottak rajta. Klézsei adatközlőnk szerint a lányok fiatal korukban használták, amikor csoportosan kigyűltek az útra és táncoltak. Ha ilyenkor nem akadt legény, aki furulyával vagy szájharmonikával játszott volna, akkor két lány beállt a kör közepére, és azok „drembáztak". A többi lány csendben táncolt A két világháború közötti időben a zsidók boltjaiban vásárolták. Mára kiment a divatból. Moldvában jelenleg nem lehet hozzájutni. 8.2. Membranofón hangszerek Bika (2. és 20. képek) Helyi elnevezés: bika. Adat: Gajcsána-Magyarfalu (BOSNYÁK 1980: 131.): Klézse (BOSNYÁK 1980: 129. és 130.); Lábnyik (HEGEDŰS 1952: 241.); Lujzikalugar (BOSNYÁK 1980: 131., SÁROSI 1986: 20. (fénykép), Függ.: Ap 3965-66., 10053., M. VI. és XIII., 20. kép); Somoska (20. kép). Jegyzet: Az uralás egyik jellegzetes hangszere, ismeretes a románoknál is (ALEXANDRU 1959: 36-37., 8. kép, rom. buhai, vö. a magyar bivaly szóval). "Modernebb", házi készítésű bikát használt Somoskán az egyik fiú: a kisdob kávájára két oldalról állványt illesztett, amelyhez egy tekerőrúdhoz kapcsolt forgófejet erősített. Miközben tekerte, a forgófej és a bőr súrlódása morgó hangot adott ki (2. kép). A gyerekhangszert búgó hangja után nevezték bikának. Dob (1-2., 5-6., 30-31., 35. képek) Helyi elnevezés: dob, dobä (rom. dobä). Adat: Berengyest (Függ.: M. VII.); Csík (Függ.: M. XI.); Diószeg (SERES-SZABÓ 1991: 528-529.); Diósfalu (BOSNYÁK 1980:133.); Gajcsána-Magyarfalu (BOSNYÁK 1980: 130, 30. kép); Gorzafalva (GAZDA 1980: 108.); Klézse (BOSNYÁK 1980: 129. és 130.); Külsőrekecsin (Függ.: M. II, III. és XL, 31. és 35. képek); Lábnyik (HEGEDŰS 1952: 241.); Lujzikalugar (BOSNYÁK 1980: 131., CSOMA 1988: 64. (fénykép), Függ.: AP 10053. és