Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

181 és rokonsági körük eredetére és történelmi hátterére. A moldvai magyar népcsoport a Kárpátok túloldalán a magyarságtól mind nyelvileg, mind kulturálisan elszigetelődve olyan elemeket őrzött meg, amelyeket ma már többi népcsoportunknál hiába keresünk. Hangszeres szokásaikban és tánczenéjük ismeretében átfogóbb képet alakíthatunk ki a Kárpát-medence népeinek hangszeres zenéjéről is. Ezzel kapcsolatban már Bartók rámutatott a kárpátontúli Moldva fontosságára: „...a mezőségi román táncdallamoknak egy része ugyanis teljesen olyan, mint a magyar u.n. verbunkos dallamok ...Az ilyenfajta, mondjuk, hogy „verbunkos" román táncdallamok egyéb román területekre is átszivárogtak... Mennyivel tisztábban látnók ezeket a bonyolult kérdéseket, ha azóta nemcsak ezeket az erdélyi területeket, hanem a székelységgel határos moldvai területeket is alaposan átkutathattuk volna." (BARTÓK 1934: 29-30.). A moldvai hangszeres népzene ismerete tehát nagyobb összefüggések fölismeréséhez és bonyolult kérdések megoldásához is hozzásegíthet. Feltárása a magyar népzenekutatás egyik fontos és sürgető feladata, ahogy erre a közelmúltban elhunyt Rajeczky Benjámin is rámutatott (SZEGŐ 1988: 7.). 1.3. Rövidítések jegyzéke AP = Az 1950-es évektől kezdve magnetofonnal gyűjtött és lakklemezre (Akadémiai Pirál lemez) is rámásolt darabok és azok lejegyzésének jelezte az MTA Zenetudományi Intézetében. Függ: = A "Függelék" részben szereplő adatokra való hivatkozás. Helysz: = Saját, vagy más moldvai gyűjtők által a helyszínen, vagy megfigyelések alapján később készült jegyzetek, hangzó anyag nélkül. A rövidítés előtt a gyűjtő neve, utána a jegyzet évszáma következik, lelt. = Hangzó dokumentum nélkül, helyszíni lejegyzések nyilvántartása az MTA Zenetudományi Intézetben. M. = Saját moldvai hangszeres magnófelvételeim jelzete. Mindegyik kazettának, saját száma van (római szám, ezen belül a vagy b oldal/arab szám, ami a fölvett darabok sorszámát jelöli). MF = A Magyar Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának tulajdonában lévő fonográfhenger. Mgt = Az MTA Zenetudományi Intézet archívumában magnetofonszalagon őrzött eredeti hangfelvételek jegyzőkönyveinek jelzete. Az anyagokat folyamatosan átjátszák lakklemezre. 2. Előzmények 2.1. Gyűjtés A minorta ferencrendi szerzetes-plébános, Petras Ince az első, aki Moldvában néprajzi jellegű följegyzéseket készít és azok egy részét Magyarországon publikálja (DOMOKOS 1979, DOMOKOS-RAJECZKY 1956, FARAGÓ 1977). Hangszeres anyagokat nem gyűjt, de feljegyzéseiben szórványos utalásokat találhatunk. Moldvában Domokos Pál Péter nyomán indulnak meg a modem, a gyűjtést jelentősen segítő eszközöket is alkalmazó, tudományos célú néprajzi kutatások. Már Domokos könyvében, igaz csak elvétve, találkozunk hangszerekre, hangszeres zenére utaló adatokkal (pl. DOMOKOS 1941: 210. kép: „Pógár Demeter kobzával Lábnikon", 165. o.: „mozsikások", 177. o.: „cigányok húzzák a keserves nótákat", 180.О.: „A vendégeket ... hegedűszóval kísérik", stb..)., Az őt követő Veress Sándor céljai között már kifejezetten hangszeres zene gyűjtése is szerepelt (VERESS 1989: 306.) Az áldatlan körülményeknek és a rosszul megválasztott időpontnak köszönhetően Veress nehezen gyűjt. Csupán néhány töredékes furulya-dallamot sikerül fonográfra rögzítenie (VERESS 1989; 135. sz. alatti dallamok). Domokos és Veress anyagát fonográfhengereken őrzi a Néprajzi Múzeum, nagy részükről magnetofonszalagfölvétel készült a Zenetudományi Intézet részére (Mgt. jelzetű dallamok). A második világháborút követő évtizedben a Magyarországra telepített csángóktól Ballá Péter, Domokos Pál Péter, Martin György, Rajeczky Benjámin és Sárosi Bálint gyűjt hangszeres zenét. Az anyagot kötetben tervezték megjeleníteni (DOMOKOS-RAJECZKY 1956: 12.), amely mind a mai napig publikálásra vár, csupán egyes dallamok kerültek leközlésre (SÁROSI 1987: 13, 195,223 sz. dallamok, SÁROSI 1988b: 18a, 18b 39 sz. dallamok és 1988c: 2b, 40, 4p, 4r, 12, 39d, 41f, 54c, 65 sz. dallamok és BÁLINT 1987: 1-5. és 8-11 sz. dallamok). A hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején Andrásfalvy Bertalan és Sebő Ferenc gyűjt újabb hangszeres anyagot, amelyből egy lemeznyit válogattak (Moldvai csángók Magyarországon, LPX 18096). Romániában a moldvai magyar iskolák fölállításával és a kolozsvári Folklór Osztály megalapításával a moldvai magyar népzene kutatása is nagy lendületet vett. Szinte az összes falut bejárva hatalmas néprajzi anyagot gyűjtöttek a kolozsvári kutatók (FARAGÓ 1979). Anyaguknak egy töredékes része már napvilágot látott (FARAGÓ-JAGAMAS 1954, JAGAMAS-FARAGÓ 1974, KALLÓS 1973 és 1973a, SZEGŐ 1988). Mint a magyar zenefolklór kutatói a legutóbbi időkig általánosan, a hangsúlyt a vokális népzene megismerésére fektették, hangszeres anyagot csak mellékesen gyűjtöttek. Erdélyi kutatók a gyűjtött csángó hangszeres anyagból semmit sem publikáltak, csupán a bukaresti román ALEXANDRU (1959). Egyetlen mondatot szentelnek a hangszeres népzenének: „Noha gyűjteményünk a csángó tánczenével nem foglalkozik, megjegyezzük, hogy az nagyobbrészt románból való átvétel." (FARAGÓ-JAGAMAS 1954: 48., továbbá