Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható Múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, IV.

168 igazgató végezte remekül - én is belesegítettem az о megbízása alapján. A gyerekeknek énekórákat tartottam, amelyek során felejthetetlen marad számomra az a délután, amikor Kodály Zoltán beállított az énekiskolába. О akkor Pécsett tartózkodott feleségével, Emma asszonynyal. Minden vasárnap a székesegyház 9 órai votiv miséjére ment el, ahol az énekkar szerepelt. Annyira megragadta öt az énekkar művészi teljesítménye, hogy elhozta hóna alatt az énekiskolába az ostrom alatt komponált Mis sa brevisének partitúráját. Elmondta, hogy az operaház pincéjében előadta már az alkalmi együttes. De о azt szeretné, ha mi is elénekelnénk. Mayer Ferenc igazgató úr szívesen vállalkozott rá. Egyik délután váratlanul beállított Kodály. Mayer igazgató úrnak és nekem is el kellett épp mennünk, de mondtam a tanár úrnak, a gyerekek rendelkezésére állnak. Becsengettem őket. "Énekórát fogtok tartani a tanár úrral" - mondtam nekik. Kodály kiosztotta a stimméket, odaült a zongorához és a gyerekek blattról, megállás nélkül végigénekelték a Missa brevist. ilyen tapasztalatok után mi a Kodály-módszert nem vettük át. [...] Az énekiskola feloszlatása után még egy évet kihúztam Pécsett, mint a tanítóképző hittanára. Utána, amikor a képzőből is kiebrudaltak, hetekig lézengtem az utcán. Nem volt fizetésem, nem volt exisztenciám. Hetek múlva szólt a püspük úr, hogy ki kellene mennem Bátára. "Csak három hónapra menjen ki" - kért a püspök úr, arra számítva, hogy amnesztiát kap a bebörtönzött bátai plébános. A három hónapból 15 esztendő lett, amit Bátán töltöttem. Ezalatt muzsikálásra nem igen volt alkalom. Én szekszárdi illetőségű vagyok, hírből ismertem Bátát, ezt a hosszú, 6 km-es falut, három iskolával, két templommal. A lelkipásztorkodásba is be kellett tanulnom, hiszen nem volt gyakorlatom. Első templomi élményeim után szükségesnek tartottam, hogy legalább az unisono népénekeket egy kissé feljavítsam. Kihirdettem, hogy kérem, jöjjünk össze és fokozatosan majd megtanulunk úgy énekelni, hogy az Istendícséret legyen. Az első alkalommal el is jöttek 20-25-en. A próba szépen sikerült. Dinamikailag, ritmikailag finomítva énekeltünk. Ellenben másnap megkaptam az üzenetet a községházáról, ha még egyszer ilyen titkos összejövetelt verbuválok, akkor megnézhetem magamat ott, ahol az elődöm van, a szekszárdi börtönben. Híveim kímélése miatt sem lehetett ezt az utat tovább folytatni. Inkább egy másik zenepedagógiai élményemet mondom el. Egyik alkalommal beállított hozzám 3 cigány. Ók pengették a kocsmában a tamburát. "Tisztelendő úr, tanítson meg bennünket muzsikálni" kérték. "Tudtok ti muzsikálni, -feleltem - Hallom, amikor a templomból jövet-menet arra járok". "Azt mondták a kocsmában - magyarázták - hogy ide többet nem jöhetünk, csak ha papírunk van, képesítésünk. Ezt szeretnénk megszerezni". Megállapodtunk, hogy jönnek hetenként kétszer, és azt a penzumot, amit adok, megtanulják. Az oktatás során persze kénytelen voltam a szaknyelvet használni, a legminimáli

sabbat: dur, moll, skála, terc, kvart, kvint, oktáv. Elérkezett a vizsga napja, Szekszárdon. Kicsit izgultam miattuk. Megállapodtunk, hogy a vizsga után azonnal jelentkeznek nálam. Délután beállítottak. Ragyogó arccal. Sikerült! Kérdeztem, hogyan folyt le a vizsga? Elmondták, hogy a zöld asztalnál ült három elvtárs. Mondták, hogy tamburázzak valamit. Két nótát el is játszottunk. Utána az elnök így szólt: "Mondja kérem, mit csinál maga akkor, ha észreveszi, hogy a vendég egy hanggal magasabban énekel, mint ahogy maga játszik?" Feleli erre a Lajos: "Akkor kérem transzponálok." Az elnök elképedt. "És mit ért maga azon, hogy transzponál?" "Hát azt, hogy ha én C-durban muzsikáltam és a vendég egy hanggal magasabban énekel, akkor két kereszttel játszom tovább." "Ki tanította magukat a vizsgára?" "A bátai esperes úr". Erre megkapták a bizonyítványt. Ez volt zeneakadémiai diplomámnak egyik gyakorlati látványos eredménye, hogy a három tagú bátai tamburazenekar papirost kapott. 3. Török Gyula régész, a pécsi Városi Múzeum egykori vezetője 10. ábra. Török Gyula