Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Régészet - K. Zoffmann Zsuzsanna: A középeurópai (KVK és DVK) valamint az alföldi (AVK) vonaldíszes kerámiák embertani leleteinek metrikus összehasonlítása

VONALDÍSZES KERÁMIÁK EMBERTANI LELETEI 91 7. Jellegegyüttesek 8. Összegezés Az egyedi méret- és indexadatok kategóriánkénti megoszlása egyértelműen az AVK populáció robusztusabb voltát jelezte, s ennek több oka lehet. Robuszticitásbeli különbségek adódhatnak ugyanis az adott népcsoportoknak eleve eltérő taxonómiai összetételéből is, de ilyen eltérések jelentkezhetnek azonos taxonómiai összképű népességek egymástól eltérő ütemű gracilizációs folyamatai során is, amikor egyes népcsoportok még megőrizték archaikusabb jellegeiket (vö. Nemeskéri 1961 : a bükki leletek mint a homo sapiens fossilis továbbélésének képviselői). A méretek-jelzők kategóriánkénti megoszlásának vizsgálata azt is jelezte, hogy mind a keleti, mind a nyugati népesség taxonómiailag heterogén kellett hogy legyen: brachy- és hyperdolichokranok, alacsony és magas arcúak, illetve lepto- és eurymorphok fordulnak elő a vizsgálati anyagban egymással párhuzamosan. Az egyes taxonómiai nomenclaturák és egyedi meghatározások szubjektivitásának kiküszöbölésére ezúttal a (taxonómiai analíziseknek is egyik alapját képező) kategóriák által meghatározott méretek és indexek segítségével kialakítható jellegegyüttesek egyeztetése szolgál. Habár ezt az egyeztetést a leletek töredékessége nagyban megnehezíti, nagy vonalakban mégis körvonalazhatóak a jelenlévő, illetve pillanatnyilag megfigyelhető jellegegyüttesek. Az 5.—6. táblázat alapján a következő jellegegyüttesek, illetve általuk meghatározott típusvariánsok különíthetők el: 1. magas, széles, eurymorph arcú, középszéles-széles, meso-brachykran agykoponyájú típusvariáns, 2. magas, középszéles-keskeny, leptomorph arcú középszéles, dolicho-hyperdolichokran agykoponyájú típusvariáns, 3. alacsony, középszéles-keskeny, eurymorph arcú, középszéles-keskeny, dolicho-hyperdolichokran agykoponyájú típusvariáns, és végül 4. alacsony, közép-széles, keskeny, leptomorph arcú, keskeny-igen keskeny, dolicho-hyperdolichokran agykoponyájú típusvariáns. A táblázatok tanúsága szerint e jellegegyüttesek nincsenek összefüggésben a nemi dimorfizmussal, mindkét nemnek vannak képviselői valamennyi jellegegyüttes köréből. A fenti elemzés alapján a KVK+DVK és AVK populációk közötti eltérések a következőkben állapíthatók meg: a) Az AVK-ban a nagy abszolút méretekkel rendelkező típusvariánsok (1. és 2. típusvariáns) dominálnak, míg a KVK+DVK-ban ezek előfordulási aránya már jóval kisebb. b) Az AVK-ban egyelőre ismeretlennek számít az alacsony, keskeny, leptomorph (4.) típusvariáns. Amennyiben feltételezzük, hogy egy-egy populáción belül az 1. variáns gracilizálódásával a 2., a 3. variáns gracilizálódásával pedig a 4. variáns alakul ki, akkor megállapíthatjuk, hogy az AVK populáció képviselői jóval archaikusabb formákat reprezentálnak, míg a KVK+D VK populáción belül ugyanezen alaptípusok gracilizálódása sokkal előrehaladottabb lehetett Ha ezután elfogadjuk (antropológiai bizonyítékok erre vonatkozólag még nincsenek), hogy az Alföld kronológiailag következő régészeti kultúrájának (Tiszai kultúra) hordozói az AVK egyik kései csoportjának, a Szakáiháti csoport népességének leszármazottai voltak, akkor az eredeti AVK típusvariánsok gracilizálódásának folytatásaként az Alföld késő neolitikumában alakulhatott ki az a taxonómiai összkép, amely a nyugati térfélen már a kora-középső neolitikumban jellemző volt, s így érthetővé válik a kiindulási alapként szereplő Penrose-analízisnek azon eredménye, mely szerint a Tiszai kultúra sorozata—szignifikáns értékekkel — a Kárpát-medence nyugati térfelének sorozatai által alkotott ún. „közép-európai csoporthoz" kötődik. Másrészt viszont feltételezhetjük azt is, hogy az alacsony, keskeny, leptomorph arcú (4.) típusvariánsnak nyugat-kárpát-medencei, illetve közép-európai megléte egy olyan komponenshez kapcsolódik, amely nyugaton pluszként már e korai időkben is jelen volt, az Alföldi Vonaldíszes körből viszont már eleve hiányzott. Annak eldöntéséhez, hogy melyik fenti feltevés áll közelebb az igazsághoz, csak újabb leletekkel megnövekedett sorozatok jövőbeni összehasonlítása, illetve az adott típusvariánsoknak kronológiailag egymást követő régészeti csoportonkénti nyomonkövetése segíthet majd hozzá.