Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Természettudományok - Solti Béla: A Janus Pannonius Múzeum madárgyűjteménye (Aves)

A JANUS PANNONIUS MÚZEUM MADÁRGYUJTEMÉNYE (AVES) SOLTI Béla Solti, В.: The bird collection of the Janus Pannonius Museum Pécs, Hungary (Aves) Abstract: The bird collection of the Janus Pannonius Museum (Pécs) is published by the author. The collection consists of 403 specimens. The main part of this collection was collected between 1952 and 1976, mainly in County Baranya. The 60 specimens originating from the first half of this century had been a part of the collections of the old, so called „Pécs City Museum" originally, but they are without locality markings. The 403 specimens represents 135 species. Vidéki múzeumaink némelyikében jelentős gerinces gyűjtemények találhatók, melyek nem közismertek, anyagukat nem pulikálták. Ilyen a Janus Pannonius Múzeum (Pécs) madárgyűjteménye is, melynek alábbi ismertetésével e hiányokat próbálom csökkenteni. A Janus Pannonius Múzeum — mely ezt a nevet 1951 óta viseli—madárgyűjteményének alapjait elődjétől, az ún. Pécsi Városi Múzeumtól vette át. Ez a múzeum még a múlt század végén létesült. Marosi Arnold múzeumi igazgató az 1907. évi beszámolójában már említi a madárgyűjteményt: „A madár gyűjteményt kihelyeztük a folyosón lévő magas szekrényekbe, a hol rendszertanilag is csoportosítottuk." Vass (1987) a múzeum természettudományi gyűjteményének történetéről készített munkájában ezt írja: „A régi Városi Múzeum természettudományi anyagából, a madárgyűjteményből még jelenleg is megvan 60 példány..." Ez a régi anyag szépen preparált, sajnos lelőhely nélküli (1952-ben leltároztak a múzeumnál, így ezek leltárszáma 52-vel kezdődik.) Több, ma már begyűjthetetlen ritkaságot is tartalmaz, mint pl. aréti sas, dögkeselyű, vörös kánya, siketfajd, nyírfajd, uráli bagoly, pásztormadár, stb... A gyűjtemény ezután 1953-tól kezdve gyarapodott erőteljesebben, Szalafai István preparátor munkája nyomán, akinek a pályafutásáról részletesebben is szólnom kell. Szalafai István 1947. szeptember 17-től dolgozott a Pécsi Városi Múzeum természettudományi részlegén, mint kisegítő altiszt. Ekkor munkája a kiállítás látogatóinak kísérése, és az altiszti teendők ellátása volt. 1949. márciusától lakást is a Természettudományi Osztály épületében (Rákóczi u. 64.) kapott. A preparátori munkáknál már a múzeum kiállításának a rendezésekor is segédkezett, majd 1952. november—decemberében minisztériumi szervezésben egy 3 hetes preparátor-tanfolyamon vett részt, mely a természettudomány területén minden preparátori munkát felölelt. Mivel azonban a múzeumnak elsősorban gerinces preparátorra volt szüksége, ezt a munkát súlyozottabban helyezték előtérbe. A tanfolyam elvégzésével — mely vizsgához is volt kötve — Szalafai preparátori címet kapott. Ettől fogva a múzeum gerinces anyagát preparálta — és meg kell mondani, hogy igen szépen —egészen 1976-ig, amikor is nyugállományba vonult (Vass 1987). 1976 után a gyűjtemény már nem gyarapodott. Jelenleg 403 példányból áll, melyekből 377 felállítot, ún. montírozott preparátum, és 26 fekvő, bőr-preparátum. A 403 példány 153 fajt képvisel, ami fajgazdagság szempontjából igen jónak mondható. Az anyag legnagyobb része Baranya megyéből származik, és csak néhány a környező megyékből. A fajok ismertetésénél az adatok sorrendje a következő: színezet — kor — nem, lelőhely, gyűjtési időpont, gyűjtő, és zárójelben a leltári szám, illetve bőrpreparátum esetén a „bőr" szó. A színezetre és a korra csak ott utaltam, ahol az külsőleg megállapítható, illetve a dátumból egyértelműen nem derül ki (tavasz, ősz). A lelőhelycédulákon talált eredeti jelzéseket — hacsak azok egyértelműen nem cáfolhatók — természetesen meghagytam. A kor-jelölések, és ezek rövidítései a következők: puli. = pullus, fióka juv. = juvenilis, fiatalkori tollazatú imm. = immaturus, kiszínezetlen ad. = aduitus, kiszínezett, öregkori tollazatú A nemeket Szalafai állítólag boncolás útján állapította meg, így ott, ahol az a tollruha, vagy méret alapján biztosan nem dönthető el, a jelöléseket változatlanul közlöm. A lelőhelyekre vonatkozóan a munka végén egy megyék szerinti összesítést adok, ahol a lelőhelyek után zárójelben a jelenlegi községhatár szerinti hovatartozást jelzem. A gyűjtőknél csak Szalafai István esetében alkalmaztam rövidítést (Sz. I.), a többi név ugyanis elenyésző számban ismétlődik. A rendszertani sorrendet és a tudományos neveket illetően Kéve (1984) munkáját követtem. Nem hagyhatom el, hogy köszönetet mondjak dr. Uherkovich Ákosnak, mert lehetővé tette számomra a gyűjtemény feldolgozását, valamint dr. Vass Annának, az anyag átvizsgálásánál a helyszínen nyújtott segítségéért. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991): 59—66. Pécs, Hungária, 1992.