Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Természettudományok - Papp, Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hyemnoptera, Braconidae). V. Heconinae 2., Calyptinae, Meteorinae és Microgasterinae 2.
54 PAPP JENŐ A fajt hosszú ideig csak Svédországból ismertük (ahonnan leírták). A közelmúltban derültki, hogy előfordul Angliában, Szlovákiában és nálunk is, ahol Magyarország faunájára nézve újnak bizonyult. Ez a faunisztikai adat annyira friss, hogy Magyarország brakonidáit bemutató „Contributions..." с. sorozatomba se került be (Papp 1983: 130). Cotesia Cameron, 1891 A hagyományosan értelmezett A/?aníe/e s génuszon belül a glomeratus faj-csoportot emelték generikus taxon-rangra újra érvényesítve még a múlt században leírt Cotesia nevet (Mason 1981). Az északi mérsékelt égövben kerekítve kétszáz fajukról tudunk, Magyarországon 76 fajukat mutatták ki (Papp 1988a), közülük 32 faj él a Dél-Dunántúlon is. Várható, hogy a szóbanforgó területen a további kutatások nyomán a 32es szám tetemesen növekedni fog. Faunisztikai jelentőségük miatt a következő fajokat érdemes megnevezni: C. callimone (Nixon), С. chares (Nixon), С. eulipis (Nixon), C. gades (Nixon), C. saltatoria (Balevski) es C. specular is (Szépligeti). Cotesia objecta (Marshall, 1885) —1:19 : Zamárdi. — VIII. Szórványosan ugyan, de egész Európában előfordul. Magyarországon összesen 4 lelőhelyét jegyezték fel (Papp 1988a: 167—168). Cotesia affinis (Nees, 1834)—\: 2 9 : Baja, ex Cerura vinula Linné 1969 IX 10, leg. eteduc. Fekete. 25 9 + 1 â : Paks, ex Cerura vinula Linné 1959 VIII17, leg. et educ. Agócsy. 5 9 + 1 6 : Siófok. — VIII-IX. Cotesia cajae (Bouché, 1834) — VI; 1 9: Komló, Zobák-puszta. — VI 2 :1 9 + 2 â : Fonyód. 9 9 + 1 d : Homokkomárom, ex Arctia caja Linné 1964 V. 27, leg. et educ. Károlyi. — V. Cotesia callimone (Nixon, 1974)—l x : 1 c?:Zamárdi. — VI : 1 9 : Pécs, Lapis. 1 9 : Pécs, Misina. — VI 2 : 1 9 : Nagykanizsa. — V-VI és VIII-IX. Ritka faj, a következő európai országokból ismerjük: Bulgária, Csehszlovákia, Finnország, Írország, Magyarország és Szovjetunió (Kirov). Cotesia chares (Nixon, 1965) — VI 2 :1 â : Zalavár, Diás, Kis-Balaton. — IX. Kizárólag Magyarországról és Angliából ismerjük. Hazánkban a diási lelőhelyen kívül még a budapesti Tétényi-fennsíkról került elő. Cotesia cupreus (Lyle, 1925) — I x : 1 9 : Balatonszabadi. — VII. Európai elterjedésű faj, mindenütt csak szórványosan fordul elő. Hazai lelőhelyei 4 tájunkon oszlanak meg: Bakony-hegység (3 lelőhely), Bükk-hegység (4 lelőhely), Mátra-hegység (1 lelőhely) és a Nagy alföld (3 lelőhely). Cotesia eulipis (Nixon, 1974) — VI 2 :1 9 : Fonyód. Nagyon hasonlít а C. praepotens (Haliday) nevű fajra, ettől nehezen különíthető el. Magyarországon 2 és Erdélyben 1 lelőhelyéről tudunk (Papp 1988a: 170). Cotesia euryale (Nixon, 1974) — VI : 1 в: Pécs, Misina. — VIII. А C. zygaenarum (Marshall) fajtól nehezen különíthető el. Magyarországon kívül még 4 európai országból ismerjük (Anglia, Bulgária, Franciaország, Szlovákia). Hazánkban 3, Szlovákiából 1 lelőhelyét közölték (Papp 1988a: 170). Cotesia gades (Nixon, 1974) — VI : 1 9 : Zákány. — VI. A faj — néhány további fajjal együtt — elüt a Cotesia génusz fajaira általában jellemző tulajdonságtól, nevezetesen attól, hogy az 1—2. hátlemez nem vésetezett, hanem sima (legfeljebb az 1. hátlemez hátul-oldalt egyenetlen) és fényes ill. csillogóan fényes. Lehetséges, hogy ez a bélyeg egykor szubgenerikus (esetleg generikus) rangra fogja emelni e faj-csoportot. Németországból írták le, legújabban találták meg Magyarországon (Papp 1988a: 171). Cotesia gastropachae (Bouché, 1834) — VI 2 :1 6 : Nagyharsány, Szársomlyó. — V. Cotesia geryonis (Marshall, 1885) — 1^ 1 <J: Zamárdi, Töreki-láp. — VI 2 : 1 9 : Fonyód. 1 6: Nagyharsány, Szársomlyó. — IV és VI. Európai elterjedése alapján inkább ritka fajnak jellemezhetjük. Magyarországon viszonylag gyakori, elsősorban domb- és hegyvidékeinken él. Cotesia glomerata (Linnaeus, 1758) — VI 2 : 1 9 : Balatonboglár. 1 9 : Őszöd. — VIII. Cotesia hyphantriae (Riley, 1887) — I t : 1 9 : Zamárdi. — VI 2 : 1 6: Tamási, ex Hyphantria cunea Drury 1951 VII12, leg. et educ. Nagy. — V és VII. Az eredetileg Észak-Amerikában (a nearktikus fauna régióban) őshonos fajt a századforduló táján behurcolták, majd az 1950-es évek folyamán betelepítették az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) kártétele elleni küzdelemkeretében.NapjainkraEurópa-szerte meghonosodott. Hazánkban is számos helyen előkerült és nevelték a nevezett hernyóból. Cotesia jucunda (Marshall, 1885) — I : Balatonszéplak, Töreki-láp — Vlji 1 <S: Pécs, Misina. 1 Ô> Siklós, Városhegy. — VI 2 : 1 <5: Iregszemcse. 1 S: Kercaszomor. 2 9 : Zákány. — VI-VII. Hazánkban a Magyar Középhegységben (Matricum) és a Nagyalföldön (Eupannonicum) gyakori, máshol kevésbé gyakori. Cotesia kurdjumovi (Telenga, 1955) (= A. laverna Nixon, 1974) — VL : 1 6 : Nagypeterd. — VI 2 :1 â : Iregszemcse. 1 6 : Zalavár, Diás, Kis-Balaton. — VI és VIII. A Nagyalföldön (Eupannonicum) került elő a legtöbb helyen, máshol inkább szórványosan. Cotesia limbata (Marshall, 1885) — L: 1 â : Zamárdi. _ VI 2 : 5 9+1 â: Nagykanizsa 1964 VII15, ex Hyphantria cunea Drury, leg. et educ. Károlyi.— VII. Cotesialineola (Curtis, 1830) —V^: 1 <?: Siklós, Városhegy. — VI. Areája felöleli Európát és Törökországot, nem gyakori faj. Hazánkban összesen 8 lelőhelyét jegyezték fel (Papp 1988a: 173). Cotesia nothus (Marshall, 1885) — YI L : 1 9 + Ы:
