Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Természettudományok - Papp, Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hyemnoptera, Braconidae). V. Heconinae 2., Calyptinae, Meteorinae és Microgasterinae 2.
52 PAPP JENŐ közölte Tobias (1986:170). Magyarország faunájára nézve új faj. Triaspis caudatus (Nees, 1816) — VI X : 1 9 : Pécs, Nagyárpád. — VIII. Triaspis complanellae (Uarug, 1847)—VI 2 :1 9 + 1 6: Fonyód. Triaspis floricola (Wesmael, 1835) — V^: 1 в: Nagyharsány, Szársornlyó. 3 ó* : Pécs, Nagyárpád. — VI-1 в: Fonyód. — VI. Triaspis obscurellusÇiïees, 1816)— I,: 24 + 1 в: Baja, Ononis spinosa hüvelyéből nevelve 1960 DC 2, leg. eteduc.Fekete. 1 9 : Balatonszabadi. 3 9 : Siófok, M-7-es autópálya, Amorpha fruticosa hüvelyéből nevelve, leg. et educ. Szentesi.— VI,: 1 ó* : Pécs, Tettye. — VI 3 :1 в : Mernye, Matricaria inodora-ról hálózva. 2 9 + 2 в : Somogyaszaló, Deseda. 2 в : Zalavár, Dias (Kis-Balaton). — V-K. Triaspis thoracicus (Curtis, 1860) — L: 1 9 : Zamárdi. — VIII. Meteorinae Az alcsaládot a közelmúltban különítették el az Euphorinae-től és emelték alcsalád taxon rangra (hosszú ideig leginkább mint Meteorini tribust az Euphorinae alcsaládon belül helyezték el a gyilkosfürkészek rendszerében). Úgy tűnik, hogy a kladisztikai alapon történt rendszertani/származástani újraértékelést a specialisták általánosan elfogadják. Európában az alcsaládot két génusz, a Meteorus Haliday és a Zele Curtis képviseli; e két génusznak a Dél-Dunántúlon 15 fajáról szereztünk tudomást. Magyarország faunájára nézve a következő 3 faj bizonyult újnak: Meteorus áffinis (Wesmael), M.jaculator Haliday és M. unicolor (Wesmael) (lásd még Popp 1990). Meteorus Haliday, 1835 A génuszt összesen 25 faj képviseli hazánkban {Popp 1990), bár ez a szám nem tekinthető véglegesnek; várhatóan még legalább 5-10 Meteorus fajjal fog gyarapodni Magyarország faunája, és ebből bizonyára a Dél-Dunántúl is részesülni fog. A 25 faj közül 13at sikerült kimutatni a Dél-Dunántúlról, tehát a hazai fajoknak éppen több mint fele területünkön is él. A következő 3 faj kitűnik azzal, hogy még nem került elő a Dél-Dunántúlról, de egészen biztosan itt is él: M. fixator Haliday, M. gyrator (Thunberg) és M. tabidus (Wesmael). Meteorus abdominator (Nees, 1812)—1:1 9 : Balatonszabadi. 1 6 : Balatonszéplak, Töreki láp.—VL: 4 9 : Vörs, Kis-Balaton, 1 9 : Zalalövő. — V-VIII. Meteorus abscissor Thomson, 1895 — VI 2 : 1 6: Fonyód. Meteorus affinis (Wesmael, 1835)— VI 2 :1 9 : Simontornya. — VIII. Magyarország faunájára nézve új faj. A nevezett lelőhelyen kívül még öt hazai lelőhelyről került elő (Papp 1990). Meteorus cespitator (Thunberg, 1822) — I,: 1 9 : Zamárdi. — VII. Meteorus cinctellus (Spinola, 1808) — VI 2 : 1 9: Barcs. 1 9 : Darány, ősborókás. — VI-VII. Meteorus consimilis (Nees, 1834)—VL: 1 d:Iregszemcse. 1 ó*: Zalalövő, Irsapuszta. — VI-VII. Meteorus ictericus (Nees, 1812) — VI X : 1 <?: Hosszúhetény 1975 IV 7, ex Spilonota ocellana Fabricius 1975 IV 22, leg. et educ. Reichart. 1 9 : Komló, Mánfa. — IV és VII. Magyarország egyik gyakori Meteorus faja, mégis a Dél-Dunántúlon csak a Sopianicumban (VIj) tudunk előfordulásáról. Különben az Eupannonicumban (I ) 19 és a Matricumban PL, II 2 ) 9 lelőhelyről közölték (Papp 1990). Meteorus jaculator (Haliday, 1835) — VI : 1 <?: Komló, Mánfa, — VII. Magyarország faunájára nézve új faj. A komlói lelőhelyen kívül még a Bükk-hegységi Szilvásváradról (Gerennavár) jelentették előfordulását (Popp 1990). Meteorus obfuscatus (Nees, 1812) — VI,: 1 9: Pécs, Misina déli lejtő. — V. Összes magyarországi lelőhelyeinek a száma 5 (Papp 1990), tehát nálunk sem gyakori faj, hasonlóan európai elterjedésén belül. Meteorus pulchricornis (Wesmael, 1835) — VI : 1 9 +2 ó* : Sellye 1983 VII15, exLymantriadispar Linné 1983 VII15 — VIII30, leg. et educ. Leskó. Meteorus rubens (Nees, 1812)—íj: 1 9 : Balatonszéplak, Töreki láp. 2 9 : Balatonszabadi.— VI-VIII. Meteorus rubens var. leviventris (Wesmael, 1835) — L: Balatonszabadi. 1 9: Balatonszéplak, Töreki láp. — VI 2 ; 19 : Balatonöszöd. 1 9 : Fácánkert. 1 9 : Iregszemcse. 1 9 : Lasztonya, Borshely. 1 9 : Pacsa. 1 9 : Vörs, Kis-Balaton. — VI-X. Meteorus unicolor (Wesmael, 1835)—VI 2 :19 + 3 в : Simontornya VI27, ex Lymantria dispar Linné, leg. Pillich et educ. Muesebeck. Viszonylag régóta tudott, hogy a faj palearktikus elterjedésé, mégis inkább szórványosan fordul elő. Nálunk is csak 7 lelőhelyét jegyezték fel (Papp 1990). Magyarország faunájára nézve új faj. Meteorus versicolor (Wesmael, 1835) — VI 2 :1 9 : Sellye 1983 VII15, ex Lymantria dispar Linné 1983 VII15 - VIII30, leg. et educ. Leskó. Zele Curtis, 1832 A génusznak 3 faját ismerjük Magyarországról (Papp 1990), ebből két faj fordul elő a Dél-Dunántúlon, a 3. fajt (a Zele albiditarsus Curtis) még nem sikerült innen kimutatni, bár bizonyára él itt is. Zele cMorophthalmus (Spinola, 1808) — I,: 1 9: Balatonszabadi. 2 9 + 1 d: Zamárdi. — VI : 1 9: Pécs, Tubes.—VI 2 :1 ó* : Balatonboglár, ló* : Mernye, Somberek, Carpineto-Quercetum. 1 <?: őszöd. 1 9: Simontornya. 1 9 : Toponár. 1 S : Zákány.—V-Vm. Zele deceptor (Wesmael, 1835)— VI,: 1 â : Hosszúhetény. — V.
