Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Természettudományok - Papp, Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hyemnoptera, Braconidae). V. Heconinae 2., Calyptinae, Meteorinae és Microgasterinae 2.

A DÉL-DUNÁNTÚL GYILKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE (HYMENOPTERA, BRACONTOAE) V. Helconinae 2., Calyptinae, Meteorinae és Microgastrinae 2. PAPPJenő Papp.J. .-First outline of the braconidfauna of Southern Transdanubia, Hungary (Hymenoptera, Braconidae), V. Helconinae!., Calyptinae, Meteorinae and M icrogastrinae 2. Abstract. Hundred-seven braconid species are reported from Southern Transdanubia, a country-side of SWHungary. The species represent four subfamilies as Helconinae (7 species), Calyptinae (31 species), Meteorinae (15 species) and M icrogastrinae (54 species). Faunistic data are given for every species, taxonomic as well as Zoogeographie comments are added where necessary. Bevezetés A címben jelzett 4 alcsaládnak összesen 107 faját ismertetem jelen tanulmányomban. Alcsaládok szerint a fajok a következőképp oszlanak meg: Helconinae 7 faj (3 génusz) Calyptinae 31 faj (6 génusz) Meteorinae 15 faj (2 génusz) Microgastrinae 54 faj (8 génusz) Összesen 107 faj (19 génusz) A fajokat hasonló szempontok figyelembevételével tárgyalom, amelyek előző dolgozataimban is érvényesültek (Papp 1982,1984a, 1987b). Magyarország faunájára az alábbi 12 faj bizonyult újnak: Helconinae: Diospilus fusciventris Hellén, D. morosusRemhard,D. nigricqrrús (Wesmael)—Calyptinae: Aliolus

w

sudeticus (Snoflák), Schizoprymnus sculpturatus (Snoflák), 5. subangustatus Tobias, S. terebrans (Snoflák), Triaspis breviventris (Thomson) — Meteorinae: Meteorus affinis (Wesmael), M.jaculator (Haliday), M. unicolor (Wesmael)—Microgastrinae: Choeras validus (Thomson). Faunisztikai szempontból a 106 faj közül csupán 17 fajt tekinthetünk úgy mint állatföldrajzi színező elemet, 1 faj a Calyptinae és 16 faj a Microgastrinae alcsaládba tartozik (tételes felsorolásukat lásd a nevezett két alcsaládnál). + + + A dél-dunántúli gyilkosfürkész tanulmány sorozatoml.részében (Papp 1982) soroltamfel azon gyűjtők nevét, akik terepmunkájukkal járultak hozzá a feldolgozásra került anyag összegyűjtéséhez. Ebből a névsorból 13 gyűjtő neve maradt ki, amit ezúttal teszek közzé: Agócsy Pál, Boross István, Fekete Károly, Károlyi Árpád, Kertész Kálmán, Leskó Katalin, Nagy Barnabás, Reichart Gábor, Somorjai Gyula, Szalay László, Szegény Anna, Szentesi Árpád és Szilády Zoltán. Helconinae Egyik előző tanulmányomban (Papp 1987b) a nevezett alcsaládnak csak egy részét, éspedig azAspicolpus Wesmael és a Helcon Nees génuszba tartozó fajokat ismertettem. Adós maradtamaßaeacwFoersteres а Diospilus Haliday génusz fajaival, amely adósságot ezúttal szándékszok törleszteni (és amit a tanulmány címében a Heíconinae-t követő „2." számmal jelzek); as Aspicolpus génuszt pedig egy további fajjal egészítek ki. A három génusznak összesen 7 faját sikerült kimutatni a Dél-Dunántúlról (Aspicolpus \,Boeacis 1 és Diospilus 5 faj), közülük a.DiospilusfusciventrisKéllén, D. morosus Reinhard és aD. nigricornis (Wesmael) új Magyarország faunájára. A spicolpus Wesmael, 1838 Aspicolpus carinator (Nees, 1812) — V^:* 1 ó*: Pécs, Melegmányi völgy 1984

IV 23, ex Clytus arietis Linné (Coleoptera,Cerambycidae) 1984 VI 14,leg. et educ. Somorjai, új gazda! — VL: 1 9 : Darány, Ősborókás.—

VI. Szépligeti (1896: 186) a történelmi Magyarország két lelőhelyéről (Ungvár és „Erdély") közölte; Shenefelt ( 1970:187) ennek nyomán sorolta elterjedési területébe „Hungary"-t is brakonida világkatalógusába. Azóta előkerült 4 hazai lelőhelyről (a dél-dunántúh két lelőhelyen kívül). Baeaci

s Foerster, 1878 Baeacis abietis (Ratzeburg, 1844) — VI : 26 9 + 27 ó* : Lengyel, ex Piceaexcelsa toboza 1970

III26 (labor nevelés), leg. et educ. Fekete. •VI,, VI

2 és I, az állatföldrajzi Sopianicum, Praeillyricum és Eupannomcum faunajárását jelöüaMóczár-féleMagyarországill. Kárpát-medence zoogeográfiai térkép nyomán. — VI,, VI

2 and I, are district-numbers of Sopianicum, Praeillyricum and Eupannonicum in the Zoogeographie map of Hungary (and the Carpathian Basin) constructed by L. Móczár (Móczár 1967, Móczár et al. 1972). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991): 49—58. Pécs, Hungária, 1992.