Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromonták bogláklepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidopter, Lycaenidae), II.
46 BÁLINT ZSOLT В: A Plebejides-szubgénusz (Plebejus, Rhopalocera, Lepidoptera) palearktíkus elterjedése. The distribution of the subgenus Plebejides (Plebejus, Rhopalocera, Lepidoptera) in the Palearctic region. (Stgr.), P. venus (Stgr.). Forrás: Cristoph (1884), Peregovits (szem. közi.), Zhdanko (1983a). pylaon Fischer von Waldheim Repülési idő: április—július. Élőhely: erdős sztyepprétek, xerotherm hegyoldalak. Kísérő Lycaena-fajck: Szarepta- Plebejus argyrognomon(Bergstr.), Polyommatus coelestinus (Ev.). P. cyane (Ev.). Központi-Altáj - Cupido fischeri (Ev.), Polyommatus semiargus (Rótt.), P. amandus (Sehn.), P. icarus (RotL) Aricia eumedon (Rótt). Déli-Altáj - Scolitantides orion (Pali.), Cupido fischeri (Ev.), Glaucopsyche alexis (Poda). Forrás: Bálint et Lukhtanov (1990), Korshunov (1978), She Időn (1914). philbyi Graves Repülési idő: február—április. Élőhely: sivatagos és félsivatagos hegyoldalak, sivatagi sztyeppék. Kísérő Lycaena-fajok: Nejd- Anthene amarah (Gué.), Taracus rosaceus (Aust), T. balcanicus (Frr.), Azanus ubaldus (Cr.), Chiladesparrhasius (Fabr.), С h. galba (Led.), Freyeria trochylus (Frr.), Polyommatus uranicolus (Walker). Forrás: Larsen (1984a). indicus Evans Repülési idő: december—április. Élőhely: Sivatagos és félsivatagos hegyoldalak, sivatagi sztyeppék. Kísérő Lycaena-fsijok: Khojak- Freyeria trochylus (Frr.), Plebejus samudra (Moore), Polyommatus persicus (Bien.), P. chamanica (Moore),/*, balucha (Moore). Forrás: Evans (1932). 4. Megjegyzések Az élőhelyek ismerete alapján megállapítható, hogy az összes Plebejides xerotherm igényű, fátlan asszociációk lakója. Szinte mindegyikük az adott földrajzi környezet specializálódott biotópjaiban tenyészik. Ezek az élőhelyek autochton jellegűek, több endemikus állat- és növényfajjal, amely aLycaenidaa-íaunában is kifejeződésre jut: pl. Polyommatus punctiferus (ÉNYAfrika), P. nivescens (Albarracin), Glaucopsyche melanops (Kasztília), P. erős (Alpok), Jolana alfierii (Palesztina), Polyommatus marcidus (Elbursz), P. superbus (Tien-Sán), P. cyane (Urál), P. balucha (Beludzsisztán). A vizsgált lokális faunák közös eredetét autochton jellegük nem zárja ki—endemikus fajai között számos hasonló arearajzú taxon-csoportot találunk ( Cupido osiris, Glaucopsyche alexis, Gl. melanops, Jolana iolas, Philotes bavius, Polyommatus antiochena, P. dámon, P. admetus, P. ripartii.P. escheri, P. dorylas, P. eroides, P. amanda, P. bellargus). Kitekintés: A Plebejides fajok védelme A csoport diszjunkt elterjedéséből (vö. 1. térkép: B) következtethetünk a fajok fokozott veszélyeztetettségére is. Egy-egy taxon elterjedési területén belül is apró, szigetpopulációkban tenyészik, összefüggő, nagyobb kiterjedésű népesség sehonnan sem ismeretes ( M ). A populációk jelenkori, erősen izolált jellegét föltételezhetően nagyrészt már az emberi tevékenység alakította ki. A laza talajú pusztagyepeket a faeke is könnyen föltörte, az erdős-puszta adta a legjobb legelőterületeket, a lösz- vagy mészkődombok és középhegységek xerotherm oldalai voltak a legalkalmasabbak a szőlő, különféle gyümölcsfák és kerti kultúrák telepítésére. A korai ember táj alakító hatása kulturális tevékenysége, elsősorban a nyílt területekről sugárzott ki — itt alakultak az első települések is. Az általunk tárgyalt szubgénusz képviselői több ország Vörös Könyvében is szerepelnek, mint veszélyeztetett 23 „P. pylaon ist dort (Türkei) meist nicht häufig, kommt jedoch in vielen Gebieten vor." ( Dr. Schurian, lev. közi. '90. \ТП. 3.) plebejus pylaon fliegt am Palandöken nur vereinzelt." (EckweilerundGörgner, 1981), vö. Kocak, 1986.
