Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Természettudományok - Uherkovich, Ákos–Nógrádi, Sára: The Trichoptera fauna of Magyarszombatfa, West Hungary
30 Á. UHERKOV1CH— S. NÓGRÁDI Magyarszombatfa Trichoptera faunája UHERKOVICH Ákos és NÓGRÁDI Sára „Az Alpokalja természetiképe" programkeretében a cikk szerzőinek egyike, Uherkovich A. 1975-től működtetett fénycsapdát Magyarszombatfán. A csapda működésének első időszakában (1975—77) a nagylepkéket teljes egészében feldolgozta és publikálta. Emellett néhány más rovarcsoport tagjait is kiválogatták, így a tegzesek közül is számos példány került ki, amelyeket Újhelyi Sándor dolgozott fel és publikált. A csapda működését 1982-ben felújították a szerzők. A második működési időszak alatt (1982—85) a teljes Trichoptera anyagot kiválogatták és feldolgozták. Emellett nappali hálózassál és lámpázással is gyűjtöttek a helyszínen anyagot. A gyűjtőhely környéke alacsony dombvidék. Az eredeti vegetáció sok helyütt megvan még, különösen a dombhátakon és lejtőkön. A vizek tiszták. A vizsgálati terület a Kerka-folyó vízgyűjtőjén helyezkedik el. MagaafénycsapdaMagyarszombatfán,aSzentgyörgyvölgy i-patak mellett állt. Ezt a patakot a helybéliek Falu-pataknak is nevezik. Közvetlenül a gyűjtőhelynél és felette természetes állapotú a meder, lejjebb már szabályozták. A környéken számos halastavat is kialakítottak az utóbbi időben. A fénycsapda működése első időszakában aránylag kevés fajt mutattak ki, mivel egyes családok fajai nem kerültek feldolgozásra. így ekkor 30 fajt közölt csak Újhelyi. A második működési időszakban a fajszám jóval magasabb volt, az első táblázatból ez leolvasható. Az irodalomban közölt anyagokat is beleszámítva, összesen 99 faj 4901 hím és 16.556 nőstény példányát gyűjtöttük ezen a helyen. Az angol nyelvű szövegben megadjuk az összes gyűjtési adatot, valamint az egyes fajok elterjedési és gyakorisági viszonyaihoz megjegyzéseket fűzünk. Megállapítható, hogy Magyarszombatfa Magyarországnak tegzesekben a leggazdagabb pontja: 99 fajt sehol másutt nem gyűjtöttek az országban (például Szócén 84, Kisdobszán 64, Lipótfán, a Zselicben 59, a kőszegi Chernel-kertben 53 fajt fogtak összesen). A környékbeli, további fajokkal együtt olyan gazdag ez a vidék, hogy a fajszám egész hegyvidékek tegzes-fajszámát meghaladja, vagy pedig jóval több tegzes faj fordul itt elő, mint a teljes Nagy-Alföldön. 2 faj (Oecetis testacea Curt., Setodes viridis Fourcr.) csak itt fordul elő Magyarországon. Három másik fajnak csak két hazai lelőhelye van, amelyek közül az egyik Magyarszombatfa (Limnephilus elegáns Curt., Hydroptila tineoides Dalmann, Glossosoma boltoni Curt.). Ezek mellett még további olyan fajok élnek itt, melyeknek csak 3—5 hazai lelőhelye ismert. A magas fajszám oka a tiszta környezet és az állatföldrajzi helyzet, az Alpok és előhegyeinek közelsége. Az utóbbi időben itt és Magyarországon másutt is a tegzesfauna nagymérvű elszegényedése figyelhető meg. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ennek három fő oka van: 1. Az évi csapadékmennyiség az utóbbi időben csökkent. Ennek következtében a patakok és tavak vízszintje csökkent, számos állóvíz, például lápok is kiszáradtak. így a lápok fajai közül a Limnephilus elegáns Curt, végveszélybe került hazánkban, talán már ki is pusztult az utóbbi években. Ugyancsak pusztulóban van az Oligotricha striata L. 2. A patakok szabályozása rendkívül elszegényíti a faunát. Ez Magyarszombatfán különösen jól volt észlelhető, mivel éppen a vizsgálatok éveiben történt meg a patakmeder szabályozása a gyűjtőhely alatt. Ennek következtében 1985-ben már lényegesen kevesebb fajt és példányt gyűjtöttünk, mint az előző években. A patakok szabályozása folytán a vízi fauna országszerte nagyon elszegényedett. 3. A szennyeződés fokozódása az utóbbi időben felgyorsult. Nemcsak a háztartási és ipari szennyvizek terhelik vizeinket, hanem a fokozódó mennyiségben bemosódó műtrágya is. Az alagcsövezéssel ez a folyamat még tovább gyorsult. Ugyancsak kedvezőtlen a vizek szempontjából az egyre nagyobb mennyiségű szintetikus mosószer felhasználása is. A fentiek miatt számos faj a kipusztulás szélére sodródott hazánkban, közülük néhány talán már el is tűnt véglegesen. Erre választ a következő évtizedek részletes vizsgálatai adhatnak.