Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Modern Magyar Képtár története. Új szerzemények VI. (VII.). Első rész
230 ROMVÁRY FERENC Káptalan utcára. 1892-ben déii irányba bővítették. Az épület legnevesebb lakója Petrovics Ede történész volt. 1894. szeptember 14-én e házban járt I. Ferenc József császár, apostoli király. Ebben az egyszerű klasszicista épületben kapott helyet 1976-ban a Vasarely Múzeum 7 (Vásárhelyi Győző állítólagos szülőháza az udvari melléképület volt). 1988-ban a két szinten elhelyezett Vasarely Gyűjtemény az emeletre koncentrálódott. 8 Jelenleg festmények, szőnyegek, szobrok-multiplikák és a folyosón eredeti képvázlatok szerepelnek a kiállításon. Ezzel a sűrítéssel sokkal intenzívebbé vált az életmű hatásfoka. Cél volt ez is, de fontos lépésnek kell tartani azt is, hogy ezáltal a Vasarely által kezdeményezett nemzetközi gyűjtemény a földszinti termekben és a folyosón végre bemutathatóvá vált. Vasarelytől került ide többek közöttKupka, Herbin, Soto, Morellet, Arp, Schöffer, Yvaral egy-egy műve. Richard von Weizsäcker az NSZK elnöke révén került a gyűjteménybe Günther Uecker egy műve. A további alapozást a külföldön élő magyarok végezték, amikor műveiket felajánlották a képtárnak: Hantai, Peterdi, Szenes, Kaszab, Birkás, Stein, Képes, Pán, Kolos-Vary, Borbereki Kovács, Nemes és a műgyűjtő Carl László. A képtár gyűjtőkörének széles spektruma, megalapozott hírneve, a megfelelő tárgyalókészség és fogadóképesség volt az az erő, amely koncepciójában is előrelátónak bizonyult. Az egyes szerzemények nem egymást kizáró hatásúak voltak, inkább egymást erősítették. Az eredmény biztató, igazolja ezt a Vasarely Múzeum földszintjén lévő állandó kiállítás, mely (kivétel erősíti a szabályt) ajándékozás révén, tehát pénzráfordítás nélkül teremtődött meg. A Vasarely Múzeum alatt húzódó pincerendszerben a Mecseki Bányászati Múzeum kőzet- és bányabemutatójakapott helyet, színesítve a „múzeum-utca" választékát. Házról házra haladva, nem a keletkezés időpontját követve ismertetjük az utca további létesítményeit. A Káptalan utca 4. sz. épületben 1978-ban nyílt meg az Úitz Múzeum. 9 Ez az egyetlen „felülről vezérelt" múzeum, amelynek vállalása kompromisszumos jellegű volt, egy újabb létesítménnyel való gazdagodástjelentett. A volt kispréposti ház 10 a kert közepén áll—ellentétben a többi kanonoki házzal — és merőleges az utca hossztengelyére. Évszázados latin nyelvű emléktáblája szerint 1730-ban épült. A műemléki feltárás bizonysága szerint azonban ősi magva a 14. század első feléből való. A déli homlokzaton díszes, háromkarélyos, középosztós gótikus ablakot sikerült rekonstruálni. Az emeleten megmaradt egy kőkeretes ablak és egy pálcatagos ajtó. Keleti felén az emeleten két kókeresztes, gyámköves és ülőpadkás ablakot si7 Marcel Joray: Vasarely, Griffon-Neuchatel, 1976 Vasarely Múzeum, katalógus, szerk. Hárs Éva, Pécs, 1983. 8 Romváry Ferenc: Vasarely Múzeum, 1989 T— К— M 361, Vasarely Museum, 1989 T— К— M 36 1А (német). 9 Uitz Múzeum, Pécs, katalógus, szerk. Romváry Ferenc, Pécs, 1978. került helyreállítani. A kápolna másodlagos, gótikusmérműves keretkövei a 14. századra datálhatok. Az 1730-as bővítés során az emeleten nyitott loggiasort alakítottak ki. Későbbi a déli, árkádos terasz. A 18. század végén a bejárat elé kiugró részt építettek nyitott kocsibejáróval. A mostani felújítás során a különböző priódusok egymás mellett jelenítődnek meg. Az Uitz-életmű vállalásának köszönhetően központi keretből történt az épület helyreállítása. így újabb, értékes középkori műemlékkel gazdagodott a város. A múzeum részben kölcsöntárgyakra alapozódott, melyet a tulajdonosok apródonként visszakértek. A megmaradó, ill. saját tulajdonban lévő anyag tekintélyes része pausz-papír vázlatokból, vagy harmincas évekbeli Pravdára temperával festett képből állott. így a taktikát leplezve szakmai indokra lehetett hivatkozni a múzeum megszüntetésekor. Az Uitz anyag helyébe a Modern Magyar Képtár 1900—1950 közötti anyaga került. Ezáltal a képtár eredeti, Szabadság úti épületében a kortárs művészet, a hatvanas—hetvenes—nyolcvanas évek anyaga változatlan helyen, tehát számszerűségében megduplázódva került bemutatásra. Ez is a „múzeum-utca" vívmánya. Az 1985-ös átrendezés során, amikor az Uitz anyag helyébe a Modern Magyar Képtár került, a földszinti teremben maradtak a kevésbé érzékeny Uitz képek. 1989-ben helyükbe a képtár 19. századi anyagából került egy kisebb válogatás. így időlegesen a képtár kiállítási gondjai részlegesen megoldódtak. Az 1957-ben alapított képtár, 11 amely Gegesi Kiss Pál nemes gesztusának és a múzeum fogadókészségének, a város és a megye áldozatvállalásának köszönheti létét, számos jelentős magángyűjtemény—Tamás Henrik, dr. Tompa Kálmán, dr. Kunvári Bella, Bedő Rudolf, Lázár Béla, Dénes Zsófia, dr. Ubrizsy Gábor — mellett jórészt az egyéni adományozóknak, művészeknek és műgyűjtőknek köszönheti szinte páratlan gazdagságát, mely 1963-ban önálló épületet kapott, 1985-ben pedig ideiglenes helyén kettévált, tehát számszerűségében a kiállított tárgyak vonatkozásában megkettőződött, így jól elkülönülten, térben és időben egymást követő korszakolásban kerülhet bemutatásra a század első felének magyar képzőművészete, 1989 óta kiegészülve az előzményeket felvillantó 19. századi részleggel. Az épület megszerzése a műemléki helyreállításon és a képtár egy részének elhelyezésén túlmenően a képzőművészeti restaurátor műhely, valamint a fotólabor elhelyezési gondjain is részben enyhített. Ez azonban egyúttal a Művészettörténeti Osztály széttagolódásának a kezdetét is jelentette. Ennek a helyzetnek a feloldása csakis a képtár számára megszerzett Kulich Gyula utca 5. sz. alatti volt vármegyeháza ki10 Petrovics: i.m.: 39—48 p. G. Sándor Mária: A Káptalan utca 4-es számú középkori épület Pécsett, in: Építés—Építészettudomány XV. 1—4 Bp. 1983. Schönemé Pusztai Dona: Uitz Múzeum Pécsett a helyreállított Káptalan u. 4. sz. épületben, и.о. 11 Hárs Éva—Romváry Ferenc: Modern Magyar Képtár, Corvina Kiadó, Bp. 1981.
