Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Néprajztudomány - Tóth Judit: Mozsgó és vonzáskörzetének temetkezési szokásai a XX. században

MOZSGÓ TEMETKEZÉSI SZOKÁSAI 225 1. sz. kottamelléklet IWULUJUf (»и^Ь^Пл^ил* Wo] ÍE: P=E ^ •чп 5 Ö^ louuV IM»JUJL **• — 'U_«,

^M^^tt 1. Én is vőlegény vagyok, már indulni akarok, Most jöjjön a nász népe szomorú menyegzőre! 2. Én is szép rózsa voltam, míg én életbe voltam, De már tovább nem nyílok, mert halál leszakajtott. 3. Szép fiatal koromba akadtam hálójába, Nem hagy tovább itt élni, már nekem el kell menni. 4. Édesanyám, szerettél, értem ne keseregjél! Bús szíved ma ne legyen, hanem inkább örvendjen! 5. Jézus, színed elébe vőlegényed ma megyén, Az angyalok beviszik, mennyei karba teszik. 6. Ezt Jézus így akarta, hogy ma lelkem szóiuja Magához a mennyekbe, angyalok seregébe. 7. Most szülőim, tőletek már végbúcsút veszek, Nem kell már nevelésiek, köszönöm szívességiek! 8. Engem ne sirassatok, mert jó helyre adtatok, Mert ott is a tietek, Jézusnál is az leszek. 9. Most az összes rokonok, szomszédok, ismerősök: Szentül éljetek itten, úgy mehettek be mennybe! 10. De még egy a kérésem: akik visznek, azt kérem, testemet fölvegyétek, gyászsíromig vigyétek! 11. Ott a földbe tegyétek, s ítéletig ott leszek. A trombita szavára kelek feltámadásra. 12. Szent, szent, szent a nagy Isten ott fent a magas mennyben! Áldjad lelkem örökké, mindörökkön örökké!