Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Néprajztudomány - Tóth Judit: Mozsgó és vonzáskörzetének temetkezési szokásai a XX. században

212 TÓTH JUDIT azonban a legtöbb esetben égve hagyják. A felkért sírásók, Csertőn, gödörásók a temetés előtti napon kezdték ásni a sût, aminek helyét a család és a temetőgondnok együtt jelölte ki. A területen korábban mindenütt part alá ástak, azaz padmalyos sírt készítettek, s az üreget deszkával zárták el. Előnyét a maiak abban látják, hogy nem zuhogott a föld a koporsóra. A padmalyos sír ásásában korábban szerepet játszhatott az a hiedelem is, miszerint a koporsóra kerülő földet a halottnak kell tartania. „Ezt a fiatal legényt is alátették, mer azt mondta, mikor rosszul vót mán: Édesanya—aztmondja—,kéremszépen magát, ne fődet tegyenek rá a koporsómra! Hogy ne kelljen neki tartania azt a fődet. Hát nem érzi áztat, csak a gyerek így kívánta." Ha házaspárnak kettős sírhelyet váltanak, aki Jjamarabb meghal, annak akoporsóját teszik a padmalyba. „A nő van jobbra a férfinak, mert úgy kívánja az illem" — mondják, és másféle rendező elvre már nem emlékeznek. Ma Csertőn ásnak még part alá, de sok család már inkább választja az aknás sût, mivel ennél nem süllyed meg nagyon a hant. Mind a négy faluban előfordult, hogy az aknasírba tett koporsót négy cölöpön fekvő deszkalappal védték a földtől. Ezek neve: vánkosfa és borítódeszka. Az aknás sírt korábban 200—220 cm mélyre ásták, annak ellenére, hogy nem volt gyakori a rátemetés. A mostani sírok 160—180 cm-esek., A hozzátartozók megmondják, hogy sírhelyet kérnek, vagy rátemetést. Ha rátemetést, akkor lemegyünk 2,20-ra, hogyha utána jönnek 10—15 év múlva, akkor rá lehet temetni." Jelenleg a kriptát nem ássák ilyen mélyre. A szó jelentése régen: a sírgödör rövidebb oldalának meghosszabbításaként ásott fülkés sír; ma: kibetonozott fülke. A sírhelyért Szulimánban, Almáskeresztúron és Csertőn nem kell fizetni; Mozsgón viszont már a II. világháború előtt szedtek sírhelypénzt. Mai ára 50— 100—150 forint. Jelenleg a házastársak mindig a másikuk mellett váltanak súhelyet. „Én is odamegyek az uram mellé." Ha váratlanul a család egy fiatalabb tagja hal meg, gyakran idősebb rokona előre megváltott sírhelyére temetik, például az egyik nagyszülő mellé. A sírt a szomszédok, az elhunyt jó emberei ásták és ássák meg, akiknek reggel pálinkát, később ennivalót és egy demizson bort visznek ki a sírhoz, illetve ezelőtt meghívták őket a torra. Az étel és ital kivivése ma is szokás, csak akinek előre elkészíttetett kriptája van, s nem kell sût ásatni, ott marad el. A sírásást a temetés napján fejezik be. Ennek okát nem tudják, de ha teljesen elkészült a su-, akkor is igazítanak reggel valamit rajta. A németeknél szokás volta sírgödör falát körben valamilyen örökzölddél, borostyánnal, fenyővel kidíszíteni. Az utóbbi időben már nem csinálták, de 1988ban ismét volt Szulimánban egy virággal teletűzdelt falú sír. Régen inkább a temetés után, jelenleg a temetés . reggeléi! vagy délelőttjén a katolikusok gyakran szolgáltatnak misét halottjuk lelki üdvéért. Ezelőtt, ha a mozsgói plébános nem tudott kimenni a filiálékba, egy énekes asszony vezetésével tartottak litániát a templomban. „Meghal valaki, abba a reggelbe, mikor van a temetés, abba a reggelbe viszik a csirkét, tojást, tejfölt, mindent. Az asszonyok főznek, a férfiak sût ásnak, a hozzátartozók búsúlgatnak. " Az az asszony, akit meghívtak a temetésre—még ha szakácsnénak is, vagy az urát sírásónak —, a temetés reggelén a tor ételeihez szükséges nyersanyagokat, azaz kosarat vitt a temetési házhoz. „Tyúkot, lisztet, mákot, diót, tejet, túrót, tojást, szóval amibül készítenek, abbul mindbül visznek. Akkor viszik, mikor készítenek. Olyan, majdnem olyan, mint egy lakodalom. Hát mondjuk annyi fogás éppen nincsen, de van azér... Úgy, hogyha valahol egy nagyobb tort csinálnak, ott két napig kell jól dolgozni, hogy meglegyen. Sok baromfit vágnak ilyenkor, mer ilyenkor nem szoktak disznót vágni. És ez így van, ha keresztelőt tartanak, (...) ha eljegyzés van, akkor is visznek mindent, ha lakodalom van, akkor még többet. Akármi ilyen van, akkor az, aki hivatalos, az pakol." — Egy alföldi betelepült asszony véleményét idéztük Szulimánból, ahol a négy település közül legtovább, egyes esetekben napjainkig él ez a gyakorlat. Régen a temetés napján tették át a ravatalról a koporsóba a holttestet, egy lepedő segítségével. Az elhunyt feje alá vánkos került, de annak a hiedelemnek, hogy tollal töltött párnára nem szabad fektetni, nem akadtunk a nyomára. Amióta a koporsóstól hozzák a koporsót, az ad bele sziácsot, amivel a vánkos és a koporsó alja is meg van töltve. Fiatalnak világos, öregnek barna, vagy fekete volt a koporsója. Mozsgón a jelenlegi temetőgondnok kezdeményezésére a községi tanács tartalékkoporsót vetetett. A megmosdatott, felöltöztetett halottat ebbe fektetik, s viszik ki a ravatalozóba. Amikor megérkezik a család által választott koporsó, a szállítók, esetleg valamelyik családtag segítségével abba teszik át az elhunytat. A fiatalok erre sem mernek vállalkozni. „De a fiam se akarta mögfogni. Mondom: Félsz apadtul, mikor annyira szeretett? Fogd mëg, és emeld bele abba a koporsóba! Mer ugye a szomszédokat szokják híjni temetésre mëg minden— , ez a szomszéd mán előre kijelentette, hogy ne szóljak neki, mer ő nem mer hozzányúlni." A koporsóba beleteszik olykor a cipőt, a férfiak mellére vagy feje mellé a kalapot. „Ami kedves dolga volt az életében, férfinak órát, pipát, akkor botot, ezt beleteszik a koporsóba. Hát ugye minálunk, katolikusoknak a rózsafüzért imádkozzuk legjobban, hát azt szoktunk a halottnak a kezére rátenni, meg hát imakönyvet melléje." A reformátusok csak imakönyvet, az asszonyoknak zsebkendőt. „Tettek még aranyórát is! Azt hitte, hogy túlfelől is meg lehet nézni!" A koporsóba szánt tárgyakat a hozzátartozók a ravatalozóba is kiviszik, és az elhunyt mellé teszik. A halott összekötött lábát a koporsóban „elódták, hogy a túlvilágon tudjon járni". Ezt a szalagot, az állkötót, valamint a szeméről levett pénzt a párnája alá tették. Pénzt egyébként sem kisgyermek, sem felnőtt halott markába nem adtak. „Én a papa zsebibe húszast 19 A terminológia ismert a Somogy vármegyei reformátusok körében is. ENDREI Ákos é.n. 211.